Nem volna szerencsés felülni az euróvonatra

Oszkó Péter szerint nyilvánvaló, hogy nem folyik kontármunka, az ötszázalékos gazdasági növekedés alapján racionális kormányzás zajlik. Pálfordulás?

Ezt nem tudom. (Nevet) Oszkó Péterrel ismerjük egymást régóta, és azt a fekete pontot, amit begyűjtött nálam, részben jóvátette ezzel a nyilatkozattal. Annak idején egy neki személyesen küldött sms-emet nyilvánosságra hozta, ami ilyen típusú kommunikációban nem elegáns. Örülök annak, ha egy előző kormány pénzügyminisztere is úgy gondolja, normális és jó munkát végzünk.

A kritikusok szerint viszont nem sikerül a visegrádi országokhoz felzárkózni, lassan Románia is lehagy minket. Ez az ellenzéki sajtó fake newsa, aminek ellentmondanak a gazdasági tények. Vonzóbbak a magyar, mint a román fizetések, sok román munkavállaló dolgozik Magyarországon, nem hallok tömeges átjárásról tőlünk Romániába. A visegrádi négyekhez vissza tudtunk zárkózni, és vannak területek, ahol mi vezetjük a csoportot. Megszűnt a 2010 előtti méltatlan helyzet, hogy lenézett sereghajtók voltunk ebben a körben. Több szempontból is mintát adunk ezen országoknak. A csehek után itt a legalacsonyabb a munkanélküliség, a tavalyi gazdasági növekedés nálunk volt a legmagasabb. Miközben a legutóbbi negyedéves növekedés hazánkban 5 százalékos volt, Csehországban 2,5, Szlovákiában 1,8, Lengyelországban 4 százalék fölötti. Nincs szégyenkeznivalónk, de a korábbi elhibázott gazdaságpolitika miatt tíz év munkába telt, mire Magyarország újra az őt megillető helyre került a régióban.

Azt is halljuk, hogy a gazdasági növekedés nem fenntartható.

A többség már levette a lejátszóról a 2014–2015-ig használt egyenlemezt. A 2018-as és a 2019-es növekedés is bizonyította, hogy nem egyoldalú a folyamat, egyre több iparág teljesít jól, a felhasználói oldalon pedig a fogyasztás és az export növekedése is javítja a kilátásokat. Egyre több külföldi beruházó gondolja, hogy a magyar gazdasági kilátások miatt megéri itt beruházni.

Továbbra is a nyugatihoz képest alacsonyabb bérek miatt érkeznek külföldi befektetők Magyarországra?

Van, aki ezt is mérlegeli, de a hosszú távra érkezőknek nem ez a legfontosabb szempont. A külföldi befektetők látják, hogy Közép-Európában alacsony munkanélküliség, sőt néhány területen hiány van, és a munkaerőt egyre inkább meg kell fizetni. Amikor éveken át tíz százalék felett növekednek a bérek, akkor egyre kisebb szerepet játszik az a bérelőny, amely korábban meghatározó vonzerőnk volt. A politikai és gazdasági stabilitás, a földrajzi elhelyezkedés, a kiszámítható gazdasági környezet az, ami miatt a befektetők Magyarország mellett döntenek.

Egyre több közgazdász véli úgy, hogy az olcsó munkaerőre építő versenyképesség nem tartós.

Szerintem sem tartós, és csak átmenetileg segít egy országnak. Mi is a közepes fejlettség csapdáját akarjuk elkerülni. Az olcsó munkaerőre alapozott befektetések növelik a gazdasági fejlettséget és a béreket, de ezt követően a tőkebefektetések elmaradhatnak, mert megdrágul a munkaerő. Nem ez a magyar stratégia. Hogy ezt elkerüljük, a hozzáadott érték növelése játssza a legfőbb szerepet a beruházások támogatásában. Csak az innovatív, kutatás-fejlesztésre alapozott beruházásokat vagyunk hajlandók támogatni.

Mit üzenne azoknak, akik szerint a minimálbér-emelés hátrányos helyzetbe hozza a magyar kis- és középvállalatokat?

Az olcsó munkaerő korszakának egyre inkább vége Magyarországon. A kkv-knak is alkalmazkodniuk kell a helyzethez. De a kormány nem szól bele a minimálbér kialakításába, azt a munkaadói és a munkavállalói oldal határozza meg. Csak akkor dönt a kormány a minimálbérről, ha nem tudnak megállapodni a felek. A kkv-k versenyképességét pedig javítani kell a vállalkozásirányítási és működtetési ismeretek bővítésével, meg kell jelennie a digitalizációnak, az automatizálásnak és a fejlett technológia alkalmazásának, különben a kkv-k nem lesznek képesek alkalmazkodni, nem lesz bennük növekedési lehetőség. Ha nincs hatékonyság, marad a vegetálás. Ez nem lehet cél.

Rosszul talán nem teljesítenek, hiszen a magyar nem követte a német gazdaság visszazuhanását, miközben szomszédunk, Szlovákia a németekkel együtt esett vissza.

Három okot említenék meg. Az egyik a költség versus hozzáadott érték szempont. Ha egy német multinacionális cég a szűkülő kereslet miatt le akar építeni, akkor inkább Németországban érdemes tennie a magasabb költségek miatt, nem pedig Magyarországon vagy Csehországban. A másik elem, hogy a beruházások magas szintje lehetővé tette, hogy kicsit el tudjunk válni a német ipartól, és más ágazatokban, a gyógyszeriparban, a vegyiparban, de akár az autóiparban is további befektetések legyenek. A harmadik, hogy beérik a kormánynak az az aktív gazdaságpolitikai munkája, amely az új piacok megkeresésén, a gazdaság-diplomácia erősítésén nyugszik.

A költségvetést is érik kritikák. Van olyan elemző, aki szerint a lejtőn is nyomjuk a gázt, mert még szigorúbb költségvetési politikára lenne szükség a jelenlegi fellendülő, kedvező időszakban.

Az állítás első része téves, nem lejtő, hanem emelkedő van, de a második felével egyetértek. A pénzügyminiszter a tervezésért és a végrehajtásért felel, de döntéseket a kormány hoz. Szerintem is szigorúbb költségvetést kell készíteni. Híve vagyok annak, hogy 2022-re vagy legkésőbb 2023-ra olyan, nullás költségvetés szülessen, amely nem okoz hiányt. Ezt fokozatosan lehet csak elérni, mert a magyar gazdaság felzárkózási pályán van. Adócsökkentés, adósság csökkentése, beruházások támogatása, közszféra bérnövelése – mindet egyszerre kell mérlegelni egy költségvetés kialakításakor.

Mint sokan mondják, a költségvetés szigorúságának ára az, hogy nem jut elég pénz oktatásra, egészségügyre. Karácsony Gergely szerint Budapest is alulfinanszírozott.

Az utóbbi hónapokban kiderült, hogy alulfinanszírozottság helyett rossz struktúráról lehet inkább beszélni. A kormány sok-sok uniós támogatást és hazai forrást költött a kórházak fejlesztésére, a kórházak működésében a múlt év végére mégis ismét komoly adósságállomány alakult ki. Több pénzt teszünk az ágazat működésébe, az adósság mégis újratermelődött. Menedzsmentproblémák is vannak, amelyeken változtatni kell.

Orbán Viktor azt a feladatot adta önnek, hogy utol kell érni a cseheket a foglalkoztatásban. Hogyan tervezi megvalósítani?

Amikor 2013 márciusában a foglalkoztatási területet átvettem, 11,6 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, ez 2019 végére 3,5 százalék lett. A foglalkoztatottak aránya ebben az időszakban 57,5-ről 70,3 százalékra nőtt, 3,9 millió ember helyett ma 4,521 millió ember dolgozik. Sikeres időszakon vagyunk túl rengeteg tapasztalattal. A jövőben szorosan együtt fogok dolgozni az ügyben Palkovics László miniszterrel, hiszen januártól ő a foglalkoztatás és a munkaerőpiac kormányzati felelőse. Négy területen vannak tartalékaink: a nyugdíjasok és szépkorúak foglalkoztatása, a nők foglalkoztatása a távmunka és a részmunkaidő ösztönzésével, a közfoglalkoztatásból átvinni embereket az elsődleges munkapiacra és a munkanélküliek álláshoz jutását segíteni képzésekkel. Csak az elmúlt másfél évben a munkaügyi hivatalok rendszerének átalakításával – német és holland megoldások átvételével – ötvenezer fővel tudtuk javítani a foglalkoztatást, és van tér a folytatásra.

Megtorpanhat az idén a magyar gazdaság növekedése a nyugati gazdaság leállásával együtt?

A legpesszimistábbak sem mondják, hogy leállna a növekedés. Az általában pesszimista Európai Bizottság az idei évre 2,8 százalékos növekedést jósol, a piaci elemzők szerint 3,5 százalék a reálisabb. Az első hónapok után tisztábban fogunk látni. Az óvatos optimizmusunkat indokolja, hogy az ipar, a feldolgozó-, az élelmiszer- és az építőipar teljesítménye mellett a felhasználói oldalon is komoly potenciál jelent meg a fogyasztásban és az exportban. Ha a beruházások ilyen magas szinten lesznek, maradunk a felzárkózási pályán.

Matolcsy György jegybankelnök azt írta: ön szerint vége már az aranykornak, szerinte viszont még évtizedekig eltarthat.

A szeptemberi közgazdász-vándorgyűlésen úgy fogalmaztam, lassulás van, de recesszió nincs, vagyis a növekedés kisebb lesz a külpiaci helyzet kedvezőtlen változásai miatt, de nem fog átcsapni a 2008-ashoz hasonló recesszióba. Ezt továbbra is fenntartom. Hogy mit nevezünk aranykornak, azt sem egyszerű eldönteni, nyilván mindenki mást. Abban talán egyetértés lehet, hogy a magyar gazdaság hat jó évet tud maga mögött, és némi lassulás után még jobb időszak következhet. Én optimista vagyok.

Mit tehetünk idén a második gazdaságvédelmi akciótervben, hogy kivédjük a külső veszélyeket?

Dolgozunk rajta. Február elejéig kell a munkákat lezárni, vizsgáljuk az adócsökkentési, egyszerűsítési, adminisztrációcsökkentési javaslatokat, amelyekkel meg tudjuk őrizni a gazdaság elért eredményeit.

Ilyenkor illik megkérdezni, hogy az egy számjegyű személyi jövedelemadó mikorra várható.

És illik azt válaszolni rá, hogy a terveink között szerepel. Mindig is azt mondtam, hogy mindent egyszerre nem lehet. Négygyerekes szülőként állítom: nem az a jó szülő, aki mindig mindent ráhagy a gyerekre. A rengeteg igény közül mérlegelni kell, hogy melyikre van leginkább szükség. A gazdaságpolitika is erről szól, az államkassza véges, eladósodni nem akarunk, gyarapítjuk az állami vagyont, nem pedig feléljük. Adócsökkentés, államadósság-csökkentés, nullás hiányú költségvetés, családvédelmi intézkedések és demográfiai fordulat szükséges szinte egyszerre úgy, hogy közben nem éljük fel a jövőnket sem.

Akkor a háromgyermekes anyák adómentességéről sem tudhatunk konkrétumokat?

Azt tudhatjuk, hogy van ilyen javaslat.

És a következő két-három évben lehet számítani a bevezetésére is?

A következő évi költségvetés tervezését még nem kezdtük el. Három hete négy gyermek után jár az adómentesség, kis időt hagyni kellene, hogy kiderüljön, miként fogadják a családok.

Szintén százezreket érint, hogy az idén a kormány át kívánja alakítani a katás adózást.

A gazdasági kamara vetette fel, hogy a jogszabályban vannak kiskapuk, és sokan arra használják a katát, hogy a korábbi munkavállalói státusukat megváltoztatva magasabb jövedelemre tegyenek szert. Nem ez volt a cél. Az egykori munkavállaló úgy érzi, a katával megoldott egy problémát, nőtt a jövedelme, miközben az állam egészségügyi és nyugdíjbevételektől esik el, ami a tisztességes adózóknak kárt okoz. Olyan szabályokat szeretnénk, amelyek a kata eredeti céljának felelnek meg: egyszerűen, alacsony adókulccsal, minél kevesebb adminisztrációval tudjon egy vállalkozás az adózási kötelességeinek eleget tenni.

Erre nagy szükség is van, mert bár egy átlagos közepes vállalat a 2010-es 50 százalék helyett tavaly „csak” 36 százalékos átlagos adóterheléssel szembesült, a multik ennél jóval kevesebb adót fizetnek.

Másként látom, ez nem így van. A vállalkozás nettó helyzete számít, mit fizet, és mit kap. A kis- és középvállalkozások főleg a kata bevezetése óta sokkal kedvezőbb feltételekkel adóznak, mint egy multi. 2019-ben a katát fizető kisvállalkozások – 377 ezer ilyen vállalkozás van – összesen 135 milliárd forintnyi adót fizettek, a nagyobb cégeket érintő társasági adóból 400 milliárd folyt be. Annak, aki a kata alá van bejelentkezve, azonkívül, hogy kifizeti a havi 50 ezer forintját, semmiféle kötelezettségnek nem kell eleget tennie. Az uniós támogatások pedig döntő részben kis- és középvállalkozásokat szolgálnak, 2700 milliárd forintot fizettünk ki ebben a ciklusban. Sok kormányzati programot kizárólag kis- és közepes vállalkozások tudnak igénybe venni.

Mégis többen aggódnak, hogy az országba érkező külföldi tőke a magyar vállalatoktól elszigetelődve működik, miközben nem adja át a tudást és az innovációkat a magyar cégeknek.

Ez még részben így van, a korábbi éveket valóban ez jellemezte, de 2014–2015 óta egyre több gazdaságpolitikai intézkedést indít el a kormány, hogy a szigetszerű működés oldódjon. Ez látható a járműiparban, az Audinál, a Suzukinál, a Siemens ugyancsak rengeteg magyar beszállítóval van kapcsolatban, és részt vesz a beszállítói programunkban is. A korábban hazánkba érkező cégek általában hozták magukkal a beszállítóikat, ma már azonban gyakran váltanak, ha van megfelelő magyar partner.

Az is nagy segítség lenne a magyar cégeknek, ha bevezetnénk az eurót? Miért szeretnénk bevezetni, ha egyszer Gö-rögország is az euró mint politikai termék áldozatává vált?

Arra a vonatra nem szívesen ülök fel, amelyről nem tudom, hogy hová megy. Az euró folyamatosan változik, a 2008-as válság után kiderült, hogy súlyos hiányosságai vannak. Ráadásul amíg a magyar gazdaság nem ér el egy bizonyos fejlettségi szintet, nem érdekünk, hogy az euróövezethez csatlakozzunk, mert versenyhátrányt okozunk a saját gazdaságunknak. Az olasz és a portugál példa is tanulságos.

Ön az Európai Unió legrégebben hivatalban lévő pénzügyminisztere. Jelent ez bármilyen előnyt az uniós fórumokon?

Az égvilágon semmit, legfeljebb nekem mutatkoznak be az új kollégák, nem fordítva. Részt veszek az Eurócsoport és az Ecofin ülésein, ezek elég világosan mutatják, hogy a francia–német tengely hajtja a döntéseket – ha ott egyetértés van, a vonakodók meggyőzése csak idő kérdése. Szerencsére a visegrádi együttműködés jól teljesít, jött már a német és a francia pénzügyminiszter a Tátrába, hogy külön egyeztessen a négy visegrádi kollégával. A határozott és következetes magyar álláspont, a jó makroadatok is védenek bennünket.

Lázár Jánost idézem: „Fidesz-szavazó nyugdíjas polgártársamat (…) nem érdeklik a magyar gazdaság kedvező makroadatai.” Matolcsy György háromszáz afrikai szegénységben élő kistelepülésről írt. Sokan kimaradnak a gazdasági növekedés előnyeiből?

A kormány arra törekszik, hogy a gazdasági növekedés szétterüljön, és mindenki részt kapjon belőle, a családok és a munkavállalók egyaránt. A Magyar falu program arról szól, hogy senkinek az életében ne okozzon minőségi hátrányt, hogy kistelepülésre születik. A következő években is hangsúlyosan többlettámogatást kapnak azok, akik olyan településen élnek, amely még távol esik a gazdasági erőközpontoktól.

Valóban kudarc a kormányzat lakás-politikája?

Egyszerre osztom és vitatom a jegybankelnök állításait. Eredmény, hogy 2019-ben várhatóan az utóbbi hat év legtöbb lakása épült. A magyar kormány a családi otthonteremtési kedvezménnyel és a hozzákapcsolódó hitelekkel lehetővé tette, hogy 700 milliárd forintnyi forrás kerüljön a lakásépítési piacra. Persze ennek keresletnövelő hatása is volt, amivel az építőipari kínálat nem tartott lépést. A budapesti lakásárak speciális terület. Az alacsony hozamok és a változó árfolyam miatt megjelentek a befektetési célú lakásvásárlások és a külföldi szereplők is. A Magyar Állampapír Plusz júniusi megjelenése óta épp a kormány fékezi az árnövekedést, 3300 milliárd forint érkezett megtakarításként a kincstárhoz, ami csillapítja az ingatlanpiacot, ezt lehet látni a második féléves adatokon. Persze nem lehet egyszerre kezelni annak a falunak a problémáját, ahol 20 ház áll üresen, és nincs egyetlen érdeklődő sem, azzal a nagyvárosi helyzettel, ahol az új és a használt lakások ára is 10-20 százalékkal nőtt évente. A kormány célja változatlan: lakáshoz juttatni a fiatal családokat. 550 ezer üres ingatlan van Magyarországon, ezért az építések mellett hangsúlyt kell fektetni a lakásállomány megújítására is.

Viszont ha be akarunk illeszteni több csoportot is a munkaerőpiacra, akkor az ő költözésüket, mobilitásukat egy kiszámítható, fejlett bérlakáspiac segíthetné, de ez nem létezik.

A gazdaságvédelmi akció következő lépéseiben a lakásállomány és a lakáshoz jutás kérdésével is foglalkozunk.

Az említetteken kívül hol lát még nagy egyensúlytalanságokat a magyar gazdaságban?

Saját portám előtt kezdem a söprést, hiszen az államháztartásban is egyensúlytalanságot látok, még hiányunk van, ha három százalék alatti is. Célunk, hogy nullaszázalékos hiánnyal tervezzünk meg és hajtsunk végre egy költségvetést. A munkaerőpiacon is jelen van az egyensúlytalanság, hiszen 150 ezer munkanélkülivel áll szemben 80 ezer üres álláshely. Felnőtt- és szakképzési lépések, a munkaerő-mobilitás ösztönzése felé kell további lépéseket tennünk. Az előző években azt ösztönöztük, hogy külföldiek fektessenek be Magyarországon, de azzal kevesebbet foglalkoztunk, hogy Magyarországról menjen külföldre befektetés.

Ezért a profitot inkább kiviszik, mint behozzák. Thomas Piketty szerint több tőkejövedelem, azaz profit és osztalék hagyja el Magyarországot, mint amennyi pénz uniós támogatás formájában visszajön.

Ha megnézzük a magyar gazdaság tőkefelhalmozó képességét és teljesítményét, az ellentmond annak, amit Piketty állít, miközben az emberek tényleg a folyamat veszteseinek érzik magukat. Nézzük meg a fizetésimérleg-adatainkat! Több tőke érkezik Magyarországra, mint amennyi profitot kivisznek. Tavaly a nagyberuházások 1700 milliárdot hoztak. Megéri újra a magyar gazdaságba fektetni. Emellett épp azok a csatornák tudtak szűkülni, ahol korábban külföldre ment a pénz, halkan jegyzem meg, hogy a válságadóknak ilyen hatásuk is volt. A Piketty-mérleg félrevezető, mert ez alapján Magyarországnak szegényebbnek kellene lennie, mint a külföldi tőke nélkül.

Egy lengyel tanulmány szerint nagyon sok uniós támogatásként kapott euró és cent visszacsorog a küldő országokba.

Persze, ez így van. De gondolja, hogy a BMW az uniós támogatásért jön Magyarországra?

Tehát ez nem ajándék, és ezért sem igaz, hogy csak az uniós pénzek fűtenék a magyar gazdasági növekedést.

Az elvakult baloldaliak állítják, hogy csak az uniós támogatások miatt növekszünk. Mivel mindenki kap uniós támogatást, az összes szomszédunknak 5 százalékkal kellene növekednie, ez még sincs így. Segít az uniós pénz, még akkor is, ha kötött a felhasználás, jobb vele, mint nélküle. De emlékezzünk arra, hogy az első Orbán-kormány idején is növekedtünk 6 százalékkal, holott nem voltunk uniós tagok. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a gyerekem biciklire ül. Segítek a bicikli haladásában, amikor megtolom, de akkor is menni fog, ha elveszem a kezem. Az uniós források járnak nekünk, tagok vagyunk, fizetjük a tagdíjat, és megnyitottuk a piacainkat.

Címlapkép: Földházi Árpád