Csillagok hullnak, születnek újak

A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején egy egész nemzedéknek volt meghatározó élménye az első Star Wars-film, az Egy új remény. A magyar mozik 1979-ben mutatták be, Csillagok háborúja címmel, és a következő években százezrek repültek el egy messzi-messzi galaxisba, hogy aztán lelkük egy része ott is maradjon. Az SW-filmek a hetvenes években született generációnak a mindennapok részeivé váltak: az óraközi szünetekben TIE vadászok és X szárnyúak harcoltak az iskolaudvarokon, a Vörös Vezér ordibált a Kék Vezérrel, és mindenki Luke Skywalker akart lenni. Amikor a Magyar Televízió 1984 végén műsorára tűzte a filmet, az százezernyi gyereknek a legszebb karácsonyi ajándék volt. Globálisan százmilliókat szippantott be a jelenség. Egy olyan paralel univerzum született, amelynek vannak ugyan versenytársai, nyomába egy másik kitalált világ sem érhetett eddig. Se a Star Trek, se az újragondolt verziójában egyébként az SW-hez mérhető Csillagközi romboló (Battlestar Galactica), se más.

MASZKULIN MESE

Az eredeti történetet kamasz fiúkra, fiatal férfiakra szabták. A főszereplő az unalmas hétköznapokból pillanatok alatt egy csillagközi háború főhőse lesz, ráadásul pilótaként. Van benne szép, fehérbe öltözött lány, aki bár erős, harcos hercegnő, azért meg kell menteni. A gonoszok is meggyőzőek, a császár amellett, hogy sátáni, zseniális. Darth Vader a legnagyobb harcos, és jól szabott egyenruháikban a birodalmi tisztek is tisztelet parancsolnak.

Az univerzum teremtőjét, George Lucast bevallottan inspirálta a náci Németország, a képek időnként Leni Riefenstahlt idézik, a zene – a hihetetlenül eltalált zene – pedig Wagnert. Van benne ókori Róma is, szenátussal, tógákkal és egy csipetnyi birodalmi Japán. Jól néznek ki a rohamosztagosok, a csillagrombolók, a csaták az űr mélységes mélyén.