Mást sem lehet hallani a bevándorláspárti baloldaltól, mint hogy harcolni kell az éghajlatváltozás ellen. Hangzatos szólamokon és sokszor kontraproduktív látszatintézkedéseken túl azonban semmi konkrétummal nem álltak elő. Egy esetet kivéve: arra jutottak, minél több „klímamenekültet” kell befogadnia Európának.
Az éghajlat változása vitathatatlan. E változásnak vannak természetes okai, és az emberi tevékenység is hozzájárul. Az ugyancsak könnyen belátható, hogy mindez civilizációs konfliktusokkal fenyeget Európa, illetve Afrika és Ázsia között. A konfliktus magja meglehetősen egyszerű: a kalkulációk szerint az éghajlatváltozás hatásainak következtében több százmillió afrikai és közel-keleti bevándorló indulhat el Európa felé az elkövetkező évtizedekben. Ez már olyan embertömeg, amelynek megérkezése után az az Európa, amelyet ismerünk, nem létezne többé. Ráadásul ezzel azt is üzennénk, hogy a klímaváltozással leginkább érintett területekről az emberiségnek le kell mondania, elfogadva azt, hogy az éghajlat átalakulása miatt egész kontinensrészek néptelenednek el.
ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS MIGRÁCIÓ
A klímaváltozás és a migráció összefüggéseit nem nehéz belátni. A szubszaharai és a közel-keleti térségben a mezőgazdaság még mindig kiemelt megélhetési forrás: a népesség nagy része földművelésből vagy állattartásból tartja el magát. Ezekben a térségekben a népesség egy évszázad alatt megtízszereződött. Gondoljunk bele, hogy ennek már önmagában milyen társadalmi és gazdasági következményei vannak. Mintha Magyarország népessége az első világháború végét követő időszak 8 milliós lélekszámáról mára 80 millióra emelkedett volna. Hogyan reagálna erre például az oktatás, a társadalombiztosítás vagy a közlekedési infrastruktúra?