Könyvében arról ír, hogy a szcientológusok teljesen hétköznapi embereknek tűnnek a külső szemlélő számára. Akár itt, körülöttünk is lehetnek most?
Meglepően sokan vannak Budapesten is. Akár egy étterem alkalmazottjaként, akár egy üzlet pénztárában ülve találkozhatunk velük, szinte bármilyen pozícióban. Kívülálló nem fogja tudni azonosítani őket, azonban aki tagja volt a szervezetnek, rögtön felismeri őket a sajátos szóhasználatukról.
Kezdetben ön is kívülálló volt. Kétdiplomás értelmiségiként mi vitte rá, hogy csatlakozzon a szervezethez?
Az az alapvető vágy munkált bennem, hogy minél többet kihozzak magamból, minél nagyobb önismeretre tegyek szert. Amikor kitöltöttem az első, megtévesztő módon Oxfordi képességvizsgálatnak nevezett kétszáz kérdéses kérdőívet, még szó sem volt a szcientológiáról. Könyveket, életjobbító tanfolyamokat ajánlottak, amelyekben elmélyedve egyre jobban vonzott a fejlődés lehetősége.
Első lépésként egy megtisztulást ígérő szaunaprogramba fogott könyve szerint, amelyben többedmagával vett részt. Milyen emberekkel vágott bele?
Teljesen hétköznapi emberekkel töltöttem együtt órákat a szaunában mindennap, ezt sima méregtelenítő programként mutatták be. A szaunázás mellett folyamatosan emelték azt a vitaminadagot, amelyet közben el kellett fogyasztanunk, ez pedig furcsa, olykor kifejezetten ijesztő testi tüneteket produkált egyeseknél. Láttam az ájulás szélén rángatózó embereket, ami a jelentős vitaminbevitel hatására történhetett. Közbeavatkozni nem volt szabad, ez a megtisztulás része volt szerintük.
A szcientológiának nincsenek tagjai, csak áldozatai