A számok nem hazudnak: így verte kenterbe a magyar családpolitika a lengyeleket és a spanyolokat.
Hazánkban továbbra is magasabb a gyermekvállalási kedv az uniós átlagnál. 2018 óta folyamatosan az átlag felett teljesítünk, és ez még az elmúlt évek csökkenő időszakában is így maradt.
Az Eurostat a múlt hét végén kezdte közzétenni a tagállamok 2024. évi születési adatait. Az uniós módszertan némileg eltér a hazaitól: míg a KSH azt veszi számba, hogy az adott évben összesen hány gyermek született Magyarország területén, addig az Eurostat azt, hogy hány magyar gyermek jött világra az Európai Unió egészében. Mivel azonban már rendelkezésre állnak a 2024-es év első tíz hónapjának, uniós módszertan szerint számolt magyar adatai, megalapozott becslés adható: a születések száma várhatóan 80 ezer körül alakul, a termékenységi ráta pedig 1,41 lesz.
A magyar termékenységi ráta a 2011-es történelmi mélypontról – amely akkor az unió legalacsonyabb értéke volt (1,23) – 2011 és 2021 között folyamatosan emelkedett, és 2021-ben érte el csúcspontját, 1,63-as értékkel. Ebben az évben több tagállam – például Csehország és Románia, valamint maga az uniós átlag is – szintén a maximumon állt. Ezzel az eredménnyel Magyarország a 9. helyre lépett elő az uniós rangsorban.
A 2022-ben kitört háború, valamint annak a családokra gyakorolt következményei egész Európában jelentősen visszavetették a gyermekvállalási kedvet. Bár 2022-ben és 2023-ban Magyarországon is csökkenés következett be, a visszaesés mértéke jóval kisebb volt, mint számos más tagállamban. Ennek köszönhetően a magyar termékenységi ráta 2022-ben az 5., 2023-ban pedig már a dobogós 3. helyre került – ilyen előkelő pozíciót korábban még soha nem értünk el.
Becslésem szerint 2024-ben ugyan lecsúszunk a dobogóról, de továbbra is az országok első felében maradunk, és várhatóan a 11. helynél hátrébb nem kerülünk. Fontos figyelembe venni, hogy a 2024-ben született gyermekek esetében a gyermekvállalási döntéseket a szülők többsége még 2023-ban hozta meg. Abban az évben a háború kedvezőtlen hatásait tovább erősítette a magas infláció, amely jelentősen rontotta a családok anyagi biztonságérzetét.
Érdemes azt is kiemelni, hogy
a 2021-től kezdődő magyarországi visszaesés mértékének csaknem kétszeresét szenvedte el Csehország, Észtország és Románia, de Lengyelországban, Litvániában és Lettországban is számottevő volt a romlás.
Ugyanakkor egy fontos tényt mindenképpen hangsúlyozni kell: 2024-ben is igaz, hogy 2010-hez vagy 2011-hez képest Magyarországon javult a termékenységi ráta, és a tagállamok közül továbbra is nálunk volt a legnagyobb mértékű növekedés. 2024-ben mindössze négy országban volt magasabb a gyermekvállalási kedv, mint 2010-ben: Magyarországon, Bulgáriában, Szlovákiában és Portugáliában.
Egyetlen oka van annak, hogy nem estünk vissza a 2011-es szintre, és nem Lengyelországgal, Spanyolországgal vagy Olaszországgal állunk egy szinten: a magyar családtámogatási rendszer bőkezűsége. Ha a kormányzás nem lenne ennyire családközpontú, nálunk is 1 körüli termékenységi rátával kellene számolni, ami évente mindössze mintegy 55 ezer megszülető gyermeket jelentene hazánkban.
Görögországban, Lengyelországban és Észtországban 2024-ben 40 százalékkal kevesebb gyermek született, mint 2010-ben. Ha Magyarországnak is ekkora visszaesést kellett volna elszenvednie, akkor nálunk is csupán körülbelül 52 ezer gyermek jött volna világra.
A napokban a KSH közzétette a tavalyi év előzetes születési adatait, amelyek további visszaesést jeleznek. Más országok adatai még nem ismertek, de nagy valószínűséggel ott sem állt meg a csökkenés. Tavaly ugyanis a háború eszkalációjának veszélye még az azt megelőző évhez képest is erősebb volt, és a legtöbb országban a családok életkörülményei sem javultak érdemben.
Így a biztonságérzetük sem tudott megerősödni, márpedig ez az egyik legfontosabb tényező a gyermekvállalási döntésekben.
Arra nem számítok, hogy Magyarország ismét az uniós átlag alá csúszna, vagy kikerülne a tagállamok első feléből. Ugyanakkor abban bízom, hogy idén már nem folytatódik tovább a termékenységi ráta csökkenése. Erre utal az is, hogy
a decemberi visszaesés mértéke már kisebb volt, mint az azt megelőző hónapokban.
Van még egy ok, ami reményt ad arra, hogy derűlátásom nem elhamarkodott. A családi adókedvezmények megduplázását és az anyák adómentességének kiterjesztését tavasszal jelentette be a miniszterelnök, és lassan letelik a kilenc hónap. Elképzelhető, hogy már idén tavasszal megmutatkoznak ennek hatásai a kedvezőbb termékenységi adatokban.
Az igazi fordulatot azonban a béke hozhatná el. Amíg a háború fenyegetése velünk él, addig az optimizmus és a gyermekvállalási kedv sem térhet vissza a korábbi szintre. Emellett a kedvező demográfiai folyamatokhoz az is szükséges, hogy a családtámogatási rendszer a választások után is fennmaradjon. A Tisza Párthoz köthető, „Konvergencia programként” emlegetett tervek szerint több támogatási forma megszűnne, másokat pedig csökkentenének. Ez aligha szolgálná a fiatalok érdekeit.
Éppen ezért fontos, hogy áprilisban olyan döntés szülessen, amely a családbarát kormányzás folytatását biztosítja.
A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa
Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
Van viszont egy dolog, amin az egész áll vagy bukik.
A Tisza új üdvöskéje szerint hazánk „fogvatartott ország”, amely nem szuverén.
Ezt nem teszik zsebre Tuskék.
Kaja Kallas immár a 20. brüsszeli szankciós csomaggal riogat – ha az előző 19 nem ért semmit, majd ez fog!
Zelenszkij helyettese szerint Kijev „gyors ütemben” halad az uniós csatlakozáshoz szükséges előkészületekkel.
Van viszont egy dolog, amin az egész áll vagy bukik.
Szombat délután jön az újabb derbi.
Már a képzés alatt is busás fizetés jár.
