Botrány: Ukrajnára költötte a gazdák pénzét az Európai Unió – Nagy István a Mandinernek

December közepén több mint tízezer termelő tiltakozott az Európai Bizottság tervei ellen. Mi vezetett az évtizedek óta nem tapasztalt elégedetlenséghez? 

Az eredendő bűn, hogy már maga a stratégiai párbeszéd is hazugság volt, mert az agrárium helyzetét ismertető tanulmányt egy olyan professzor készítette, akinek a középkori irodalom a szakterülete. A gazdák nem kaptak lehetőséget rá, hogy kifejtsék a véleményüket. Már ekkor láthatóvá vált, hogy az Európai Bizottság valamilyen aljasságra készül, de bíztunk benne, hogy a tagállamok agrárminisztereit tömörítő tanács történelmi konszenzusa kellő mértékben ellensúlyozza a brüsszeli terveket. A gazdák haragja tehát érthető: becsapva érzik magukat, mivel Brüsszel veszélyezteti a jövőjüket, a megélhetésüket. 

Mi ássa alá az uniós agrárium versenyképességét? 

A közös agrárpolitikától (KAP) függ, mennyiért vesszük meg az élelmiszert, annak milyen a minősége. Amit látunk: Brüsszel a szemünk előtt árulja el az európai gazdákat. Csökkenteni akarja az agrárium költségvetését, megszüntetve az önállóságát – ezzel versenyfutás alakulna ki a kohéziós forrásokkal. 21 százalékkal vágná vissza a támogatások mértékét, s amit így megspórolna, azt Ukrajnába küldené. Ez árulás! Gyakorlatilag azt jelenti, hogy 

Ráadásul a különálló KAP megszüntetésével akár vélt vagy jogtalan politikai indokokkal a teljes agrárfinanszírozást is felfüggeszthetné Brüsszel, mivel jogállamisági vagy kondicionalitási elvekhez kötné a források kifizetését. Egyszer s mindenkorra le kell szögezni: 

Miért mostanra időzítették a gazdák a tiltakozásukat? A 2027 utáni pénzügyi ciklus költségvetését még el sem kezdte tárgyalni az unió. 

Az Európai Unió új szabadkereskedelmi megállapodást kötött Ukrajnával, ebben növekedő termésmennyiségek szerepelnek, amelyek beáramolhatnak a közös piacra. Mindeközben a tagállamok képviselői jóváhagyták az EU és a Mercosur közti szabadkereskedelmi alkut. A kettő együtt hatalmas veszélyt jelent, mert ellenőrizetlen termelési körülmények közül származó élelmiszerek árasztanák el az Európai Uniót. Brüsszel ezzel minden polgárát kiteszi egyebek mellett az itthon már régen betiltott növényvédő szerek veszélyének. Arról nem is beszélve, mennyire képmutató ez a viselkedés: míg mi ökológiai lábnyomot vizsgálunk, újabb és újabb állatjóléti és élelmiszer-biztonsági követelményeket írunk elő, addig egyáltalán nem nézzük, mi történik Brazíliában, Argentínában, Uruguayban vagy éppen Ukrajnában. Az EU–Mercosur-megállapodás azért káros az európai gazdákra, mert olcsó, lazábban szabályozott dél-amerikai mezőgazdasági termékeket engedne be az uniós piacra, ezáltal a jóval magasabb költségekkel dolgozó európai termelők versenyhátrányba kerülnek. Csökkennek a felvásárlási árak, veszélybe kerülnek a vidéki munkahelyek, és nő az importfüggőség. 

Miért lenne érdekük az európai intézményeknek az önpusztító agrárpolitika? 

Az EU pénzét elköltötték Ukrajánra, de ezt nem akarják bevallani, és azt sem, hogy csökkentett büdzsével megy az Európai Unió, ezért nem jut pénz a gazdáknak. Összevonnak forrásokat, összevonnak célokat, ezzel zavaros helyzetet idéznek elő, hogy elfedjék, a hiányzó pénzek Kijevbe mennek. A háborút és az újjáépítést ugyanis finanszírozni kell. Brüsszel egész politikáját arra építette fel, hogy Ukrajna győzni fog, ezért segíteni kell. Azt nem meri kimondani, hogy ezt a háborút az európai polgárok finanszírozzák, és ezért nincs gazdasági növekedés; az őszinteségnél egyszerűbb neki a ködösítés. 

Azt azért nehéz elképzelni, hogy a brüsszeli döntéshozók szándékosan ártani akarnak a helyi gazdáknak. 

Ők abban gondolkodnak, hogy majd olcsó élelmiszerrel látják el az uniót Ukrajnából és a dél-­amerikai országokból, és ezért cserébe megnőhet az európai ipari termékek, például az autók kivitele. Ahelyett, hogy az EU józanul végiggondolná a viszonyát Kínával vagy az Egyesült Államokkal, és helyreállítaná a normális kereskedelmi kapcsolatokat. Miután Brüsszel politikai okokra hivatkozva hatalmas vámtételt vet ki a kínai elektromos autókra, meglepődünk azon, hogy Peking viszonossági intézkedéseket hoz? Ezek szintén ártanak a gazdáknak, beleértve az antidömping-­eljárást vagy a sertéshúsra és a tejtermékre kivetett vámokat. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy összeomlik a közös piac. A Kínával szemben meghozott intézkedés hatására a 200 forintos tejfelvásárlási ár hirtelen 140 forintra esett. Mi lesz akkor, ha már itt lesznek az ukrajnai és a dél-amerikai mezőgazdasági termékek is? 

Hogy látja, a gazdák demonstrációja jobb belátásra bírhatja az uniós intézményeket? 

Jelentős erődemonstrációt láthattunk decemberben, ráadásul a helyi hatóságok is rárontottak a gazdákra. Az év végi uniós csúcson a miniszter­elnököknek sikerült megakadályozniuk az orosz vagyon befagyasztásáról szóló döntést, ezzel elkerülni egy orosz hadüzenetet. Úgy gondolom, a gazdák folytatódó ellenállása végül eredményes lesz, és az Európai Unió vezetése a kukába dobja azt a költségvetést, amelyet ránk akart szabadítani. 

Említette, hogy a tagállamok agrárminiszterei is letettek az asztalra egy javaslatot. Az mit tartalmaz? 

Már Magyarország uniós elnöksége alatt is világosan megfogalmaztuk és a 27 tagállam egyetértésével el is fogadtuk: elegendő forrás kell ahhoz, hogy az állatjóléti és az európai zöldmegállapodásban foglalt szabályokat be lehessen tartani, valamint továbbra is elkülönített költségvetésre van szüksége az agráriumnak, meghagyva a kétpilléres formát, azaz a területalapon járó támogatást és a vidékfejlesztési hozzájárulást. Ebből nem szabad engedni. Az Ursula von der Leyen vezette adminisztráció minden téren nyomást próbál gyakorolni, nekünk pedig fel kell vennünk a kesztyűt. Célunk, hogy az Európai Bizottság terve lekerüljön az asztalról. 

Mennyire befolyásolhatja ezt a csatát a közelgő választás? Ön szerint mire számíthatnak a magyar gazdák, ha áprilisban a Tisza Párt nyer? 

Pontosan arra, amit most látunk Brüsszelben. A szigorodó zöldfeltételeket, a szabadkereskedelmi megállapodásokat és gyakorlatilag az agrártámogatások teljes átalakítását most is támogatja a Tisza Párt. Szerintük nem kell területalapú támogatás a gabonára, a nyugdíjasoktól pedig el kell venni ezt a forrást. A Tisza képviselői mind támogatják Brüsszel terveit. 

Mit várhatunk egy olyan politikustól, aki nem tudja megkülönböztetni a gazt a napraforgótól? És mit várhatunk a Tisza agrárpolitikusától, aki egy téeszprivatizációból milliárdossá vált család sarja, mindig nagyüzemben gondolkodott, a nagybirtokot képviselte? 

A Tisza is azt állítja, hogy a magyar gazdák érdekeit nézné, ha hatalomra kerülne. 

Az, amit a Tisza képvisel, a magyar agrárium és a gazdák elárulása. Ez egyértelmű, hiszen nem tiltakoznak az EU és Ukrajna közti szabadkereskedelmi egyezmény ellen, nem hallatják a hangjukat az új uniós költségvetéssel szemben, miközben Magyar Péter a mezőgazdasági bizottságban, a Tisza képviselői pedig az Európai Néppártban ülnek. Abban az európai frakcióban, amely a leginkább elkötelezett Ukrajna korlátlan támogatása mellett, és amely a legnagyobb támogatója az uniós költségvetés átalakításának és a gazdákat veszélyeztető Mercosur-megállapodásnak. Ne legyenek kétségeink: a Tisza Párt a brüsszeli fősodorral tartana, soha nem állt ki a magyar gazdák érdekei mellett. 

Az utóbbi időben több bírálat érte a kormányt, amiért a mezőgazdaság kevéssé tudott hozzá­járulni a gazdasági növekedéshez. Erre mit mond? 

Az utóbbi években olyan próbatételekkel szemben kellett helytállnunk, amelyekre nem volt jó gyakorlat. A szélsőséges időjárás okozta károkat nem lehet kivédeni, de a kormány jelentős forrásokat nyújt az érintett termelőknek a károk mérséklésére. A különböző területeken elérhető pályázatokon keresztül pedig a termelők beruházásokkal, fejlesztésekkel tudnak alkalmazkodni az éghajlatváltozás okozta kihívásokhoz. A múlt év a pályázatok éve volt: a KAP-stratégiai tervnek köszönhetően 60 felhívást tettünk közzé 1641 milliárd forint pályázati forrással. Az idei az építkezés éve, a nyertesek elkezdhetik a beruházások kivitelezését, jövőre pedig megindul a termelés időszaka. Látványos változás lesz: varázsütésre fog megváltozni gyakorlatilag minden az agráriumban. Nem véletlen, hogy az összes számítás szerint 2030-ra a magyar mezőgazdaság az Európai Unió élvonalába kerül. Bízom benne, hogy sikeresek leszünk, és a sok nehézség után már csak jó jöhet.

Nyitókép: Országszerte látványos változásokat ígér a tárcavezető
Fotó: Földházi Árpád