Egyre mélyebb hazugságspirálban a Tisza – íme a tények a gyermekszegénységről

Bódis Kriszta „társadalompolitikai szakértőnek” sikerült a hihetőség határán is túllőni. Szalai Piroska elemzése.

Az alkalmazottak diktálnak: hamar elfogy a türelem, ha alacsony a fizetés és nincs meg a kellő rugalmasság.
Válságálló a magyar munkaerőpiac, az elmúlt öt évben világossá vált, hogy nem vezetett a munkahelyek tömeges megszűnéséhez sem a Covid-19 világjárvány, sem az orosz-ukrán háború széleskörű gazdasági következményei.
A legnagyobb veszélyt az jelentené, ha nem lenne béke Ukrajnában, vagy egy rossz békemegállapodás születne
– fogalmazott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a WHC Csoport közös, „Munkaerőpiaci kihívások – Jövőbeli tendenciák” elnevezésű, csütörtöki konferenciájának megnyitóján.
A rendezvényen Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára előadásában arra emlékeztetett, az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon az egyik legmagasabb a foglalkoztatottság, ezzel együtt pedig az egyik legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Emlékeztetett: másfél évtizeddel ezelőtt a magas munkanélküliség jelentett kihívást, 700 ezer embernek mindössze a segélyezés jelentette az egyetlen jövedelemforrást.
Napjainkban már elhanyagolható, 60-70 ezer fő a közfoglalkoztatotti létszám, miközben a külföldről érkezett munkavállalók alacsony létszámban nem fenyegetik, hanem hozzájárulnak a magyar emberek munkahely-megtartásához. Az államtitkár szerint
a kormány célja a 85 százalékos foglalkoztatottsági szint elérése. A teljes foglalkoztatottsághoz ugyanakkor már a termelékenység és a hatékonyság növelésére van szükség.
A kormány széleskörű foglalkoztatáspolitikai eszköztárral rendelkezik, beleértve a munkabába járás támogatását és a képzési programok elérhetőségét. Az államtitkár megjegyezte, az üzleti helyzet javulása az egyik legfontosabb feltétele a munkahelyek megtartásának, ugyanakkor a munkáltatók visszajelzésére is szükség van. Czomba Sándor ezzel kapcsolatban arra kérte a foglalkoztatókat, jelezzék, milyen munkavállalói kompetenciákra van szükségük a hatékonyabb működés érdekében.
Az elmúlt évek válságai hozzászoktatták a folyamatos változáshoz az embereket, új alapokra helyezve a munkaerőpiacot – fogalmazott az Oeconomus kuratóriumi elnöke. Törcsi Péter előadásában arra mutatott rá, hogy a magyar gazdaság versenyképessége érdekében a munkaerőpiaci kihívások kezelése elengedhetetlen. Ezek közé sorolta
Berta Péter, a WCH Csoport ügyvezetője ezt azzal egészítette ki, hogy csökkent ugyan a munkaadókra nehezedő nyomás, mivel a válságok következtében kisebb gondot jelent a munkaerőhiány, mint évekkel ezelőtt, ugyanakkor a vállalkozások működését és versenyképességét továbbra is érdemben befolyásolja, hogy az alkalmazottak milyen kompetenciákkal rendelkeznek és hogyan érzik magukat a munkahelyükön.
A szakember szintén a rugalmas foglalkoztatási formák elterjedését és a digitalizációt emelte ki, mint a munkaerőpiac versenyképességének két olyan feltételét, amely a jövőben még inkább nélkülözhetetlenné válik.
A nagyvállalatok vezetői a kihívások közül a generációk közti szakadékot emelték ki. Álláspontjuk szerint
felértékelődött a munkahelyi környezet, a munkavállalók jóléte.
Egyre fontosabbá válik a munkavállalók korkülönbségéből adódó kihívások kezelése, az idősebb dolgozók bevonásával érdemes lenne mentorprogramokat indítani a fiatalabbak számára. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek azzal is, hogy a munkára nevelés sokkal hangsúlyosabban kellene, hogy megjelenjen az oktatási rendszerben.
A mesterséges intelligencia elterjedése és alkalmazása iparágfüggő, egyes területeken már most is jelentős hatékonyságnövekedéssel járt az AI-rendszerek bevezetése, de vannak olyan ágazatok, ahol alkalmazása 10 év múlva sem várható, hogy érdemben erősítse a versenyképességet
– tértek ki az AI-al kapcsolatos aktualitásokra a beszélgetés résztvevői.
Az Oeconomus és a WHC közös kutatásából kiderül, az elmúlt évekhez hasonlóan
a magyar munkavállalók több mint fele, 60 százaléka a versenyképes fizetést jelölte meg az álláshely betöltésének legfontosabb szempontjaként, ezt követően 34-34 százalékuk a barátságos munkahelyi légkört és a munkahely és a lakóhely közötti távolságot említette döntő szempontként.
Az is kiderült a 2000 fő megkérdezésével végzett, reprezentatív felmérésből, hogy a magyar munkavállalók mintegy fele naponta ingázik a munkahely és a lakóhely között, az érintettek 20 százaléka naponta több mint egy órát utazással tölt. A válaszadók 59 százaléka az otthoni munkavégzéssel takarítaná meg a munkába járásra fordított időt.
A munkaerőpiaci konferencián több alkalommal is szóba került az atipikus foglalkoztatási formák továbbra is lassú hazai térnyerése. A jövőben ezért a munkaadóknak és a munkavállalóknak is egyre nagyobb lesz az igényük a részmunkaidős és a távmunkában való foglalkoztatás iránt. Magyarországon az alkalmazottak túlnyomó többsége teljes munkaidőben dolgozik, elenyésző a részmunkaidős foglalkoztatás aránya.
Hazánkban a jellemzően heti 40 órás, napi 8 órás munkarend a legelterjedtebb, kötött munkaidőben vagy a havi-többhavi munkaidőkeretben foglalkoztatás. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya tavaly mindössze 4,2 százalék volt. Magyarországon a részidős állások népszerűségét több tényező is csökkenti. Sok esetben a nem teljes munkaidős állásokban – részben feketén – többet dolgoznak az alkalmazottak, így ezekkel az atipikus munkakörökkel szemben nagyobb a bizalmatlanság. Problémát jelent, hogy sokaknak csak a teljes munkaidős állásajánlatok képesek olyan bérezést garantálni, ami elfogadható a megélhetésükhöz.
A Covid-19 járvány miatt a fehérgalléros munkakörökben széles körben elterjedt a távmunka, elsősorban az otthoni munkavégzés lehetősége, jellemzően a munkanapok egy részében dolgozhatnak otthon az alkalmazottak. Kedvezőtlenek a tapasztalatok ugyanakkor, mivel sok munkáltató visszarendelte az elmúlt években az alkalmazottakat a munkahelyekre, sok esetben a munkavégzést érdemben nem befolyásoló okokra hivatkozva. A távmunkavégzés gyakorlata ugyanakkor ma már alapvető elvárása a munkavállalóknak, versenyképességi tényezővé vált a munkáltató rugalmassága.
A kelet-európai országok munkaerőpiaca a Covid-19-válságig meglehetősen merev volt: a munkavállalók nagyon kis százalékának volt lehetősége a rugalmas foglalkoztatási formák – részmunkaidő, távmunka, alkalmi munka – igénybevételére. Ezzel szemben Nyugat-Európában ezzel ellentétes folyamatok okoznak nehézséget: sok esetben a széles körben hozzáférhető atipikus foglalkoztatási formák, elsősorban a részmunkaidős állások hátrányosak a képzetlen munkavállalókra és a nőkre nézve. Míg térségünkben a rugalmas foglalkoztatási lehetőségek megteremtése iránti igény az erőteljes, addig a kontinens nyugati felén inkább a teljes munkaidős, hosszútávra szóló munkalehetőségek iránti igényt kellene kielégítenie a versenyszféra vállalatainak.
A munkahelyi felmérésekből általában ugyanaz a kép rajzolódik ki a magyar foglalkoztatottakkal kapcsolatban. A nemzetközi trendekhez hasonlóan Magyarországon is a fizetés és a rugalmas munkavégzés lehetősége a legfontosabb a dolgozóknak. Hazai sajátosság ugyanakkor, hogy a magyar munkavállalók nem szeretnek ingázni, a munkába járást óriási időpocsékolásnak és stresszhelyzetet okozó procedúrának tartják a legtöbben.
Sokan azt is kifogásolják, hogy az ingázás nem lehet része a munkaidőnek. Szintén magyar sajátosság, hogy nemzetközi összevetésben jóval többen érzik úgy, nincsenek megelégedve a jelenlegi munkahelyükkel. A szakemberek egyetértettek azzal, hogy a rugalmasság és az elfogadható fizetés továbbra is elengedhetetlen feltételei a képzett szakemberek megtartásának, így meghatározó versenyképességi szempont marad a munkaerőpiac stabilitása is.
Ezt is ajánljuk a témában
Bódis Kriszta „társadalompolitikai szakértőnek” sikerült a hihetőség határán is túllőni. Szalai Piroska elemzése.
Ezt is ajánljuk a témában
Gazdasági válságot hozna a szomszédos ország csatlakozása.
Nyitókép: Pixabay