Olyan döntést hozhat ma Varga Mihály, amire még sosem volt lehetősége

 – március elején ezt emelte ki első, jegybankelnökként megtartott beszédében Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új vezetője. A korábbi pénzügyminiszter a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) rendezvényén vázolta fel, milyen kommunikációra és monetáris politikára számíthatunk majd az új jegybanki vezetéstől. Nos, az idén év elején ismét meglóduló infláció és az elmúlt hetekben viszonylag erősnek mondható forint mellett túl nagy mozgástérre és látványos lépesekre jó darabig nem lehet majd számítani, ebben a Mandinernek nyilatkozó szakértők is egyetértettek. A részben új összetételű monetáris tanács döntését kedden kora délután ismertetik. 

Szűkre szabott színpad

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője lapunknak rámutatott: a keddi kamatdöntő ülésen, amely már Varga Mihály jegybankelnök vezetésével zajlik, várhatóan nem változnak a kamatok, így az irányadó ráta 6,50 százalékon marad.

– húzta alá.

Hasonló véleményen van Regős Gábor a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is, aki szintén nem vár most módosítást.

„A mostani kamatdöntést talán azzal egy mondattal lehetne előrejelezni, hogy semmi nem szólt a kamatok csökkentése mellett, így az alapkamat változatlan marad. A mostani kamatdöntő ülésén nem az lesz tehát a kérdés, hogy csökken-e az irányadó kamat – erre az inflációs folyamatokra való tekintettel vélhetően az idén már nem látunk példát – sokkal inkább az, hogy hogyan alakul a jegybanki kommunikáció” – emelte ki.

Virovácz Péter emlékeztetett: elsősorban az élelmiszer- és szolgáltatásárak növekedése miatt kúszik felfelé a mutató, ami azonban így a fogyasztói bizalom csökkenéséhez és az érzékelt infláció és az inflációs várakozások trendszerű emelkedéséhez vezet.

„Mint ismert, a kormányzat már hozott is intézkedéseket az infláció csökkentése érdekében, azonban meglátásom szerint ezek hatékonysága, rövidtávú hatása a hivatalos inflációs mutatóra még kérdéses. Hosszabb távon persze lehet, hogy segít letörni az érzékelt inflációt és horgonyozni az inflációs várakozásokat. Azonban mire ez érzékelhető lesz, addig hosszú hónapok telhetnek el. Éppen ezért a jegybank biztosan kivár még a következő hónapokban, hogy mérleget tudjon vonni az intézkedés kapcsán” – összegezte.

Regős Gábor hozzátette: az infláció nem csak érdemben a cél felett van, hanem élénkül is, az inflációs várakozások pedig magasak. 

 – magyarázta.

Csökkentés most kizárt, de jöhet-e emelés?

Mind Virovácz Péter, mind pedig Regős Gábor egyetért abban, hogy kamatcsökkentés helyett már az sem lenne meglepő, hogy emelésbe kezd a monetáris tanács. Erre 2022 szeptembere óta nem volt példa: akkor érte el a 13 százalékot az alapkamat mértéke, hogy onnan egy évvel később kezdődjön meg a lassú kamatcsökkentési hadjárat. A jelenlegi 6,5 százalékos szint tavaly szeptember óta van érvényben.

Regős Gábor szerint 

Ennek lehetősége Virág Barnabástól a legutóbbi kamatdöntő ülésen már elhangzott, de azért még nem ez volt a kommunikáció lényege. „Várakozásaim szerint az új vezetés bár a kamatokat (egyelőre) nem fogja emelni, de ennek kapcsán erős üzenetet küldhet a piacnak – egyrészt a saját hitelességének fokozása, másrészt a piaci helyzet javítása érdekében. Ez kedvezően hathat a forintra, amely mostanában inkább 400 alatt van, mint felette, de ez még nem egy stabilan erős árfolyam. Kamatemelésre akkor kerülhet sor, ha az infláció a későbbiekben is növekszik és nem utal jel arra, hogy legalább középtávon a jegybank inflációs célja felé tartson” – szögezte le.

Virovácz Péter szerint jelenleg a piaci szereplők sem tartják elképzelhetetlennek, hogy a jegybank következő lépése a kamatemelés lesz. „Azonban pont a friss intézkedések hatásaira várva aligha gondolom, hogy a jegybank rövid távon valós forgatókönyvként számoljon egy kamatemeléssel. Bár a piaci kockázatvállalási hajlandóság, különösen a forinttal szemben, javult, a jegybank számára továbbra is a szigorú monetáris politikai irányvonal a célravezető” – húzta alá.

A lengyel tízéves állampapírral szembeni felárunk 50 bázisponttal ugrott meg. Ez egyrészt a hazai inflációs sztorinak tudható be, másrészt azonban az új költségvetési intézkedések büdzsére gyakorolt hosszútávú hatását tükrözheti. A piacok egyértelműen kockázatot látnak benne és a jegybank sem hunyhat szemet a tartósan lazább költségvetési politika többletinflációs hatása felett. Mindezek alapján a jegybanki óvatosság továbbra is indokoltnak tűnik.

Ami a legvalószínűbb: változatlan kamat

Az ING Bank jelenleg tehát az alapkamat változatlanul tartásával számol 2025 folyamán. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne bármilyen egyéb változás, mondjuk az év második felében. Az év hátralévő részében ugyanis a jelenlegi közel 10 ezer milliárd forintos bankrendszeri többletlikviditás közel 30 százaléka szivároghat el a rendszerből, zömmel a jegybankmérlegből kieső korábbi eszközök lejárata miatt.

Könnyen lehet, hogy ezt ellensúlyozandó, az MNB végül (régi) új eszközök bevezetésével visszapumpálja a kieső likviditás egy jelentős részét (mondjuk az NHP/NKP/állampapír-vásárlás valamiféle zöld reinkarnációjával) az év második felében.

A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is úgy véli, hogy az alapkamat az idei év végéig (és még tovább) változatlan marad. A kamatcsökkentést az infláció nem teszi lehetővé, sőt a nemzetközi monetáris politikai környezet sem támogatja: a Fednek egyelőre nem sürgős a lazítás, az EKB monetáris politikája a vártnál szigorúbb lehet a kormányzati kiadások növelésének inflatórikus hatása miatt, az effektív korlátot jelentő lengyel alapkamat pedig egyelőre vélhetően szintén nem csökkent a viszonylag magas infláció miatt.

A kamatemelés elkerülését segíthetik a bázishatások (egyes szolgáltatások magas inflációja a visszatekintő árazás miatt), a viszonylag erősebb forintárfolyam, illetve jó esetben a kormányzati beavatkozások – az utóbbinál még nem látjuk, hogy ezek mennyire lesznek vagy nem lesznek sikeresek. Ugyanakkor az adócsökkentések az infláció szempontjából kockázatot is jelentenek, hiszen a kereslet növelésén keresztül felfelé hajthatják az árakat. A fent felsorolt tényezők tehát egy meglehetősen összetett képet vázolnak fel az infláció várható alakulásáról. A pénzromlás az idén várhatóan 5 százalék felett alakul, ami azt jelenti, hogy a jegybanknak van tennivalója az infláció leküzdése érdekében.