Nehéz mérleget vonni egy naptári év kapcsán, még akkor is, ha már csak másfél hét van hátra belőle. Egyetlen napon megfordulhat egy teljes év megítélése: lassan két esztendővel ezelőtt február 24-én dőlt el, milyen lesz Ukrajnának 2022, sőt az azt követő évek. Izraelben idén október 7-én történtek a teljes régiót és az egész világot megrázó események.
Ugyan nekünk, magyaroknak nem kell hasonlóan velőt rázó történelmi fordulatoktól tartanunk, ilyen időkben mégiscsak óvatosságra int minket a Jóisten,
hiszen az efféle fordulatoknak éppen a váratlanság az egyik sajátossága.
Ahhoz, hogy értékelni tudjuk, mik voltak egy év legfontosabb történései, szükség van valamekkora távolságra, tényleges perspektívára. Ezt erősítette meg bennem egy múlt heti kerekasztal-beszélgetés is, ahol a miniszterelnök politikai igazgatójának, Orbán Balázsnak az új könyvéről, a Huszárvágásról volt szó. Amikor moderátorként arról kérdeztem a szerzőt, mik voltak az egypólusú világrend megbomlásának mérföldkövei, egy szimbolikus dátumot említett, 2001-et, ám nem az Egyesült Államok elleni szeptember 11-ei terrortámadások miatt.
Hanem azért, mert akkor csatlakozott Kína a Kereskedelmi Világszervezethez, méghozzá amerikai támogatással.
Akkoriban ez a téma biztosan felkeltette a közgazdászok és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalatoskodók érdeklődését, de korszakhatárt kijelölő jelentőségére talán csak most, huszonkét évvel később döbbenünk rá. Ezért is hajlok arra, hogy ne csupán babonából, hanem történészi megfontoltságból kiindulva is megóvjam az olvasókat attól, hogy 2023-at egyértelműen ilyen vagy olyan évnek kiáltsuk ki. Inkább rövid leltárt készítek azokról a fejleményekről, amelyek büszkeséggel és optimizmussal tölthetnek el mindannyiunkat. Ami a leginkább aláhúzandó mind közül: Magyarország, köszöni szépen, jól van, hiszen
sikerült megfékezni az inflációt, és a visszatartott uniós források ellenére is jól működik a gazdaság.
Ráadásul pozitívak a kilátások, mivel a lehívható források egy jelentős részét az ígéret szerint hamarosan hozzáférhetővé teszi számunkra az Európai Bizottság. Mindeközben hazánk folyamatosan az érdekeiért – és az Európai Unió jövőjéért is – küzd azzal, hogy sorskérdésekben a nyugati fősodorral szembemenő különvéleményt fogalmaz meg, és hatást gyakorol a kontinens életére, legyen szó akár migrációs válságról, akár uniós bővítési politikáról.