Érdekes megállapításokra jutottak a kutatók.
Fotó: MTI/EPA/Adi Weda
***
A fizikusok régóta kutatják, miért van az, hogy a macskák mindig a talpukra esnek. A 19. században James Clerk Maxwell különböző magasságú ablakokból dobált ki macskákat, hogy modellezze a zuhanási pályájukat. A kutatás szerint a macskák mancsai kínálják a megoldást, ezek kinyújtásával, illetve behúzásával kontrollálják a nyomatékot, és navigálják magukat zuhanás közben – írja a Scientific American szaklap.
Később Étienne-Jules Marey nevű francia tudós fejlesztett ki egy olyan kamerát, amely másodpercenként 12 fénykép készítésére alkalmas. Ezzel készített felvételeket zuhanó macskákról, amelyeken
jól látszik, hogy az állat a lábaival kormányozza magát zuhanás közben a lehető legbiztonságosabb pozícióba.
Egy 1969-os megfigyelés szerint a macska esés közben a törzse első és hátsó részét ellenkező irányba csavarja, ezzel stabilizálja a testhelyzetét, a farkát pedig egyfajta propellerként használja, hogy kiegyensúlyozza magát.
A macskák talpra esését a fizikusok mellett az állatorvosok is sűrűn vizsgálják: az adatok szerint 90 százalékuk túléli a zuhanást.
A rekorder egy 32. emeletről, körülbelül 130 méteres magasságból az aszfaltra eső házi kedvenc volt. Pár foga ugyan kitört, de talpra esett, két nap ápolás után az állatorvos gyógyultan engedte haza. A tanulmányból kiderül a magasról leeső macskák sérülései a hetedik emeletig átlagosan egyre súlyosabbak a balesetekben, innentől viszont minél feljebbről zuhannak le, annál enyhébbek a sérüléseik.