Egy 1969-os megfigyelés szerint a macska esés közben a törzse első és hátsó részét ellenkező irányba csavarja, ezzel stabilizálja a testhelyzetét, a farkát pedig egyfajta propellerként használja, hogy kiegyensúlyozza magát.
A macskák talpra esését a fizikusok mellett az állatorvosok is sűrűn vizsgálják: az adatok szerint 90 százalékuk túléli a zuhanást.
A rekorder egy 32. emeletről, körülbelül 130 méteres magasságból az aszfaltra eső házi kedvenc volt. Pár foga ugyan kitört, de talpra esett, két nap ápolás után az állatorvos gyógyultan engedte haza. A tanulmányból kiderül a magasról leeső macskák sérülései a hetedik emeletig átlagosan egyre súlyosabbak a balesetekben, innentől viszont minél feljebbről zuhannak le, annál enyhébbek a sérüléseik.