A napfény, ahogy fel-felvillan a lombok között. A szellő, ami az arcot simogatja. A csend, ami ilyenkor uralkodik. Budapesten kevés jobb hely van a forró nyári hétvégéken a játszótereknél. Főleg, ha arra gondolunk ilyenkor a kiürült, csendes nagyvárosban, hogy éppen eközben mások a sztrádán aszalódnak a szokásos dugóban.
Nyilván amíg nem vagyunk kisgyerekes szülők, nem járunk játszótérre – fiatalabb korunkban leginkább a látókörünkön és a felfogóképességünkön kívül vannak ezek a hol zsibongó, hol csendes gyerekkertek. És amíg fiatalok vagyunk, nyári hétvégéken a legkevésbé sem akarunk valahol csendben és egy helyben ülni. Bezzeg kisgyerekes apaként és anyaként!