Ezen nem lepődöm meg, hiszen ez a magyar gazdaság szerkezetéből adódik. Mivel jelentős az energiaimportunk, ezért az energiaárak emelkedése egyszerre ütötte meg a gazdasági növekedést, a külkereskedelmet, a költségvetést és az inflációt is. Az ikerdeficit pedig törvényszerűen elmozdította az árfolyamot. Az energiaárak hatása és az árfolyam leértékelődése együttesen 60-70 százalékban felelősek az inflációért, 20-30 százalékban pedig az ár-profit spirál. Ez a három hatás mára megszűnt.
Attól nem kell tartani, hogy az infláció magasabb szinten beragadhat?
Az inflációt 5 százalék alá visszaszorítani lesz majd igazán nehéz feladat, hiszen az inflációs várakozásokat nem lesz könnyű lehozni, de emellett vannak még további nehezítő tényezők. Az inflációt befolyásoló tényezők közül a ciklikus mellett fontos nézni a trendszerű hatásokat is. Nagy kérdés, hogy a deglobalizáció, a kínai de-coupling vagy de-risking, az erősödő amerikai protekcionizmus, illetve az energiaárak a válság előtti szinthez képesti magasabban történő stabilizálódása, mit is jelent majd a globális inflációra nézve. Nem tartom kizártnak, hogy a globális infláció hosszú távú szintje feljebb került időközben.”