„Libabőrös lettem a nevek hallatán” – Hajdu Attila a magyar válogatott kapusairól és Dibusz Dénes szerepéről

A magyar labdarúgó-válogatott legutóbbi két felkészülési mérkőzésén Marco Rossi szövetségi kapitány négy kapust is pályára küldött: közülük ketten debütáltak, egy pedig utoljára védte a nemzeti csapat kapuját. A Szappanos Péternek tett kapitányi gesztusról, a generációváltásról és általánosságban a magyar kapushelyzetről a Ferencváros legendás hálóőrével, a tízszeres válogatott Hajdu Attilával beszélgettünk.

Ahogyan a júniusi felkészülési meccsek előtt a Mandiner is megírta: Rossi Szappanos Pétert utoljára hívta be a válogatottba, mivel a jövőben a lényegesen fiatalabb játékosokra számít ezen a poszton.

„Igazi csapatember volt, aki annak ellenére az öltöző vezetője volt, hogy nem sokat lépett pályára. Különösen akkor jött jól az ő személyisége, amikor a korábbi csapatkapitány, Szalai Ádám visszavonult a válogatottságtól” – idézte a Nemzeti Sport a szövetségi kapitányt, aki azt is megjegyezte, szeretné elismerni Szappanos munkáját, aki megérdemli egy kis időre a rivaldafényt.

Hajdu Attila azzal kezdte, hogy ez nem egy klasszikus értelemben vett búcsúmeccs volt, hanem egy gesztus az olasz-magyar szakembertől.

– fogalmazott az egykori kapus.

Sokan most azt kérdezik, ha Marco Rossi a keveset (összesen 96 percet) játszó Szappanos Péter felé gyakorolt egy ilyen gesztust, akkor vajon a nála sokkal több válogatottsággal rendelkező játékosoknak, így Dibusz Dénesnek is biztosít-e ilyen búcsút.

Az, hogy erre mikor kerül majd sor, nem tudom, de szerintem megtalálja a módot arra, hogy más futballista felé is ilyen gesztust tudjon gyakorolni” – vélekedett Hajdu, aki szerint az sincsen kizárva, hogy majd ketten-hárman egyszerre búcsúznak el a válogatottól.

Beszélt arról is, hogy nemzeti csapatunk a kapusokat illetően egy generációváltáson esik át. Bár Rossi a jövőben a fiatalokra számít, Hajdu Attila szerint nem jó az, ha minden korosabb játékostól megválik ezen a poszton, a fiatalok mellett hasznos, ha van egy idősebb is.

„Meg kell találnia az arányt, és úgy döntött, hogy Szappanos lesz az, akire többet nem számít, és Dibusz lesz az, aki marad, aki az idősebb korosztályt képviseli.

Generációváltás a magyar válogatottban

A magyar válogatott júniusi két felkészülési mérkőzésén négy kapus is pályára lépett:

• a finnek ellen Szappanos Péter kezdett,
• őt a 63. percben a debütáló Yaakobishvili Áron váltotta,
• míg a kazahok ellen Tóth Balázs helyére
• a 62. percben a szintén első válogatott meccsét játszó Pécsi Ármin állt be.

– fogalmazott Hajdu Attila, majd hozzátette: fontos, hogy az ilyen felkészülési mérkőzéseken lehetőséget kapjanak a fiatalok, hogy Rossi élesben is kipróbálja, megnézze őket.

Hajdu arról is szót ejtett, nem szereteti azt a felfogást, hogy több kapusra is első számúként tekintenek, és az edző az ellenfél játékához igazítva mondja meg, ki véd.

Aztán hogy ezek a fiúk majd hogyan fognak integrálódni a válogatottba, az nagyon sok mindentől függ, és nem is feltétlenül az erényeiktől, hanem attól, hogyan alakul a pályafutásuk, hogyan ússzák meg a sérüléseket. Eljön az idő, amikor csapatot váltanak, és ilyenkor mindig kérdés, beválik-e a döntésük.”

Hozzátette: talán emiatt is volt az, hogy Rossi Yaakobishvilit és Pécsit is meg akarta nézni, hogy minél előbb minél több információt gyűjtsön róluk. Mivel Tóth sem idős még (28), fontos, hogy mindhárom kapusát tűzben tartsa az ilyen felkészülési mérkőzéseken.

Hajdu Attilát arról is kérdeztük, hogy vajon miért jönnek ki folyamatosan jobbnál jobb magyar kapusok az utánpótlásból, hogy mi is a magyarok a titka.

„Ha húsz évvel ezelőtt kérdezi, azt válaszoltam volna, hogy a magyar kapusok mindig is technikásak voltak, a képzésük során például nagyon nagy időt és jelentőséget szántak a labdafogásra. Igaz, hogy csapattagok, de sokkal inkább számítanak egyéni sportolónak, hiszen külön edzenek, készülnek. A tehetség pedig sokkal jobban kijön egy egyéni sportolónál, mint egy csapatban versenyzőnél.

– mondta a Fradi-ikon.

„Ma már viszont mindenhol hasonló a képzés, hasonlóak az edzésmódszerek és az, ahogyan nevelik őket. Abban soha nem volt kétségem, hogy a magyar emberek és a magyar sportolók tehetségesek lennének. A focisták is azok, csak a mezőnyjátékosainknak nehezebb érvényesülniük, mint a kapusoknak.

Nyitókép: Illyés Tibor/MTI/MTVA