A háborúban egész Ukrajna társadalma megnyomorodik, ki testben is, ki „csak” lélekben

„A háború egy halmozott, komplex krízishelyzet, sok krízis tevődik egymásra, sok tragédia” – fogalmaz Sebestyén Árpád krízis-szakpszichológus, aki a Katolikus Karitász akcióiban járt rendszeresen Kárpátaljára segíteni, korábban pedig az ENSZ traumaközpontjánál is foglalkozott menekültek pszichés támogatásával. 

Célja volt olyan pszichológiai, pszichés, mentálhigiénés ismeretek átadása pedagógusoknak, segítő foglalkozásúaknak és pszichológusoknak, amelyeket alkalmazni tudnak a környezetükben. 

Sebestyén Árpád tapasztalatai szerint sokan egy idő után még azt is könnyebben dolgozzák fel pszichésen, ha a szerettük elhunyt, mint hogyha eltűntként van nyilvántartva. Ha azonosították a holttestet, megvan a bizonyosság, megkezdődhet a veszteségfeldolgozás folyamata, hétköznapi nevén a gyász. 

Rengeteg a nehéz helyzet, és sokszor csak egyetlen alkalom van arra, hogy valakinél beavatkozzanak, aki mélydepresszióba süllyedne, akár az öngyilkosságot fontolgatná. Nem csak a halálesetek tudnak drámát okozni: van, hogy csonkulással, idegrendszeri sérüléssel kerül haza valaki. 

Egy családban például a férfi évek óta nem volt jelen: először bujkált, aztán a frontra került. A kilátástalanság miatt a feleség fontolgatta, hogy véget vet életének, de a hölgy környezete jelezte Sebestyénéknek, hogy baj van.

Nem szabad lebecsülni a ventiláció erejét: egy évek óta bizonytalanságban élő feleségen egy alkalommal csoportos módszerekkel úgy tudtak segíteni ideiglenesen, hogy „utána azt mondta, igazi felszabadulást élt meg, hiszen először tapasztalta, hogy létezik egyáltalán másmilyen pszichés állapot is” – emlékszik vissza a pszichológus. Fontos a megértés, a figyelem a család­tagok, a barátok, ha lehet, a szakemberek részéről, amikor valaki ki akarja panaszkodni magát. „A szakmai ventiláció mindenki számára nagyon fontos, ehhez szükséges egy ítélkezésmentesen, megértő módon hallgató, befogadó fél, aki nem vág közbe, nem akar okosabb lenni, nem ad kéretlenül tanácsot” – foglalja össze a szakember. 

Az is igen nehéz helyzet, amikor bujkálásra kényszerül a családfő. Kecskés László, a szervezet orvosmissziójának koordinátora megoszt két esetet:

Azok élete sem könnyű, akik fizikai értelemben véve egészségesek. Sebestyén Árpád szerint egy életerős, egészséges férfinek aktív szabadidős tevékenységek segíthetnek mentálhigiénés szempontból átvészelni a szobafogságot: edzés, barkácsolás, kertészkedés, állatgondozás. A toborzók elméletileg magánterületre nem léphetnek be, de előfordult már olyan, hogy valakit a saját udvaráról vittek el. 

A másik legterheltebb csoport Kecskés szerint azoké a férfiaké, akik a frontról jönnek vissza, akár sebesülten, akár csak szabadságra. „Az hagyján, hogy üvöltözve száll ki az autóból, ha igazoltatják, hiszen a halál torkából jött vissza, a másik meg azért »zaklatja«, mert éppen nincs nála valamelyik igazolása” – fogalmaz.

Tanulmányaikban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem kutatói, Berghauer-Olasz Emőke és Lánci Viktória idéznek egy mentális egészséget vizsgáló, nagy mintás vizsálatot Ukrajnában és Svájcban élő ukránok, illetve svájciak részvételével. Az otthon élő ukránokat értelemszerűen sokkal inkább jellemzi a szorongás és a depresszió, mint a svájciakat, de az immár a biztonságos Svájcban élő ukránokat is a poszttraumás stressz szindróma miatt. A beregszászi egyetem munkatársai saját kutatásaikban a serdülők megéléseit vizsgálták, a félelmet a családtag elvesztése miatt, illetve az életük felborulásának krízishelyzeteit. A háborús krízis „nem egyszeri traumatikus eseményként, hanem hosszan elnyúló, gyakran generációkon átívelő pszichoszociális terhelésként értelmezhető” – írták. 

Mint Kecskés rámutat: „akkor lesz nagy gond, amikor hazajönnek azok a százezrek, akik a fronton szolgáltak. Erre mindenképpen fel kellene készülni”. 

Természetesen a pszichológusokat is mélyen megérinti a szenvedés, amelynek tanúi, s nekik is meg kell valahogy szabadulniuk a terhektől. A 62 éves Sebestyén Árpád szerint fontos, hogy képes letenni a munkát: sportolásban, gyaloglásban és más szabadidős tevékenységekben igyekszik megtalálni a flow-élményt, emellett pedig rendelkezésükre áll szakmai szupervízió, amelyben a szakemberek egymást támogatják.

Nyitókép: Marina Dudnij pszichológus gyerekekkel foglalkozik Horoseve településen 2025-ben
Fotó: AFP/Oleksii Filippov