Ömlenek Magyar Péter ötletei – de ki fog itt gondolkodni?

46 napja van hivatalban a Magyar Péter vezette kabinet. Ömlenek a törvényjavaslatok, a bejelentések, a különféle ötletek. A kormányfő végeláthatatlan beszédekkel és válaszokkal szórakoztatja a nagyérdeműt az Országgyűlésben. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. De egy dolog eddig nagyon hiányzik a Tisza kormányzásából: ez pedig az úgynevezett intellektuális-szellemi háttér. Na de ténylegesen probléma ez – vagy csak „értelmiségi fanyalgás”?

Mire jók az agytrösztök?

A modern politikában a választásokon induló pártok és a kormányok mellett létezik egy kevésbé látványos, de annál fontosabb szereplő: az agytröszt (think tank). Ezek olyan kutatóintézetek, szakpolitikai műhelyek és elemzőközpontok, amelyek politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. Bár közvetlenül nem hoznak döntéseket, jelentős hatással lehetnek arra, hogy milyen döntések születnek.

Az agytrösztök feladata elsősorban az, hogy kutatásokat végezzenek, hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki, szakpolitikai javaslatokat készítsenek, valamint képzéseket és szakmai fórumokat szervezzenek. Egy jól működő intézet képes összekapcsolni az akadémiai világot a napi politikával. Míg a politikusok gyakran a következő választási ciklusban gondolkodnak, az agytrösztök feladata sokszor az, hogy 10–20 éves perspektívában vizsgálják az ország vagy akár a világ előtt álló kihívásokat.

Több demokráciában az agytrösztök rendkívül fontos szerepet töltenek be. Az Egyesült Állmaokban a Brookings Institution, a Carnegie Endowment for International Peace, a Chatham House vagy a German Marshall Fund rendszeresen készít elemzéseket, amelyeket kormányok, parlamenti képviselők és nemzetközi szervezetek is felhasználnak. Az RAND Corporation például évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszott az amerikai védelmi és biztonságpolitika alakításában. Kutatásai kiterjedtek a nukleáris elrettentésre, a hidegháborús stratégiára, majd később a kibervédelemre, a mesterséges intelligenciára és a geopolitikára is.

Az Európai Unióban hasonló szerepet töltenek be a brüsszeli szakpolitikai műhelyek. 

Az agytrösztök befolyása azonban nem korlátlan. A döntéseket végső soron a demokratikusan megválasztott politikusok hozzák meg. Az intézetek inkább ötleteket, elemzéseket és alternatívákat kínálnak, mintsem közvetlenül irányítanák a politikát.

Ez történt Magyarországon

Magyarországon a rendszerváltás két vezető pártja (MDF és SZDSZ) alapvetően egy értelmiségi körben fogant meg. Mindkét politikai erőnek határozott ideológiai arcéle, értelmiségi hátországa és komoly intellektuális tőkéje volt. Az MDF megnyerte az első parlamenti választást, de a kormányzás súlya alatt nem tudott intézményeket szervezni. Az 1994-es parlamenti választási vereséget követően aztán kispárttá zsugorodott, és ellenzékben sem tudott erős intellektuális-intézményi hátteret építeni magának. 

1994, de főként 1998 után kezdődött meg a magyarországi politikai agytrösztök aranykora. Orbán Viktor és a Fidesz kormányzását a kezdetektől a Századvég segítette, míg a balliberális oldalon a Political Capital játszott központi szerepet. 2010-et követően a hatalmi helyzetből fakadóan a kétharmados Fidesz–KDNP mögött sokasodtak meg a különféle agytrösztök (Alapjogokért Központ, Nézőpont, MCC, Danube Institute), de az ellenzéki oldalnak is bőségesen jutottak intellektuális erőterek (Republikon Intézet, Policy Solutions). 

Egy párt működésében a napi kommunikáció csak az egyik elem. Hosszabb távon szükség van arra is, hogy legyenek olyan szakemberek, akik kidolgozzák az oktatás, az egészségügy, az adópolitika, az energia, a külpolitika vagy a honvédelem részletes koncepcióit.

Egy erős szellemi háttér

• növeli a hitelességet;
• biztosítja a szakpolitikai folytonosságot;
• csökkenti az ad hoc döntések kockázatát;
• felkészíti a pártot egy esetleges kormányzásra.

Ebben is nagyon különbözik Magyar Péter

A Tisza Párt felbukkanása és felemelkedése abból a szempontból is egyedülálló Magyarországon, hogy mögötte nem alakult ki a korábbi nyertes pártokhoz hasonló politikai agytrösztvilág és szellemi hátország. Ez azonban önmagában nem rendkívüli egy új párt esetében. Egy intézményes agytröszt felépítése évekig tarthat, és jelentős pénzügyi, szervezeti és szakmai erőforrásokat igényel. Ugyanakkor a nyilvánosan látható, önálló think tank hiánya nem jelenti azt, hogy egy pártnak ne lennének szakértői. 

Mivel a Tisza forradalmi törvényhozást játszik, ezért egy önálló agytröszt a mostani helyzetben inkább hátráltató tényező lenne. Magyar Péter javaslatainak többségét semmilyen racionális érvvel nem támasztotta alá. Ezek közül kiemelkedik az országgyűlési képviselői mandátumok három ciklusra való rögzítése, vagy éppen a miniszterelnöki tevékenység 8 évben való maximálása. A mostani bolsevik tempó tehát egyáltalán nem igényel szilárd talapzaton álló politikai agytrösztöket. 

A Tisza a születése óta semmilyen komoly arcélt nem vett fel a politikai mezőben. A párt ideológiailag továbbra is meghatározhatatlan, távlati célok nincsenek is kijelölve, talán az euróbevezetés az egyetlen olyan elem, ami valamilyen víziót mutat. A kormányzásnak nevezett filmszínház pedig nem is mutat abba az irányba, hogy Magyar komoly intézményeket szeretne létrehozni. Legfőbb célja, hogy a korábbi kabinet által létrehozott agytrösztöket megsemmisítse, de arról nem beszél semmit, hogy mégis milyen „nemes eszmék és intézmények” segítik majd a kormányzását. 

Felmerül tehát a kérdés: valóban szükség van-e erős intellektuális háttérre a sikeres kormányzáshoz? 

Ugyanakkor az intellektuális háttér sem garancia önmagában a jó kormányzásra. A legjobb szakpolitikai koncepciók is kudarcot vallhatnak politikai akarat, társadalmi támogatás vagy végrehajtási képesség nélkül. A valódi kérdés ezért nem az, hogy kell-e agytröszt egy kormány mögé, hanem az, hogy a politikai döntéseket mennyiben támasztják alá átgondolt elemzések, következetes stratégia és világos jövőkép. Hosszú távon ugyanis ezek különböztetik meg a rögtönzést a kormányzástól.

***

Nyitókép: Bodnár Boglárka/MTI