Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!

Átmeneti korszakban vagyunk: az új, demokratikus rendszer még nem a konszolidáció, hanem a kiépülés állapotában van. K

„Jobban szerettem volna, ha a sikeresnek ígérkező második jelölési szakaszban is még egyértelműbbek a keretek. Ha sikerül világosabbá tenni, milyen elnöktípusokat tudunk elfogadni, mit várhatunk tőlük. Azt ugyan megértem, hogy az előzetesen kiszűrt tíz, majd a frakció elé szánt (nagyjából kitalálható) három név nehezen lehetne mindvégig nyilvános.
Komoly, jó jelöltek talán visszariadtak volna, hogy akár a „vesztes” pozícióját is előre fel kell vállalniuk.
Bár magam megfontolnám annak a módját is, hogy senki se „veszítsen”. Hiszen a szóba került kitűnő emberekre többféle funkció is várhat. Például nem csak az elnök lehet az, aki az alkotmányozás társadalmi folyamatát szellemileg vezérli, összefogja. Lehet egy team is. Aztán keresünk pl. ombudsmanokat is, immár valódi jogkörökkel, és így tovább.

De ideje szembenéznünk a saját, ellentmondásos elvárásainkkal is. Ezek a közmédia elhibázott döntését követő miniszterelnöki „nem hinném” kapcsán váltak szembetűnővé.
Mert valljuk be, ha a rendszerváltás személyi elvárásaival ellentmondásban került volna vezető pozícióba valaki, azért is Magyar Pétert hibáztattuk volna, mondván: kibújt a szög a zsákból, jönnek elő a fideszes főkáderek!
Így viszont azt mondjuk: hogyhogy beleszól a független média működésébe?
Mindkét elvárásunk érthető. Egyszerre akarunk fékeket és ellensúlyokat, kormányfüggetlen intézményeket, jogállami demokráciát, ugyanakkor a változást személyében garantáló, omnipotens vezért, szebben mondva: felelős vezetőt. Orbán ellentétét, de Orbán hatalmával.
Átmeneti korszakban vagyunk: az új, demokratikus rendszer még nem a konszolidáció, hanem a kiépülés állapotában van. Közben, az átépítés alatt a boltnak zavartalanul üzemelnie kellene.”
(Nyitókép: AFP)
