A kiutalt összegen azonban (összesen 56 millió euró a három országnak) csak még jobban bedühödtek a lengyel gazdák, akik egyértelműen az ukrán gabonakereskedelem megszabályozását követelték alamizsna helyett. A helyzet odáig fajult, hogy a lengyel agrárminiszter lemondott, a gazdák tüntetései pedig egyre nagyobb aggodalmat keltettek a lengyel kormánypárt berkein belül a közelgő választások miatt.
Amikor Lengyelország és Magyarország betiltotta az ukrán gabona behozatalát, már érezni lehetett, hogy Wojciechowski pánikban van, és képtelen kezelni a helyzetet. Ursula von der Leyen is ekkor lépett színre, tudván, hogy azonnali beavatkozás szükséges. A jelenlegi álláspont szerint 100 millió eurót osztanak szét az érintett országok között, feltételül szabva, hogy eltörlik a behozatali tilalmat.
Wojciechowski az egyeztetések alatt végig Lengyelországért lobbizott, azzal védekezve, hogy a gazdák ott szenvedték a legnagyobb kárt, ezért az is természetes, hogy míg egyetlen más érintett országba sem tette be a lábát a botrány kirobbanása óta, szülőföldjét rendszeresen látogatta. Olyannyira, hogy elfeledkezett az Európai Parlament mezőgazdaságról szóló vitájáról, ahol viszont nemes egyszerűséggel nem jelent meg, kiváltva ezzel a képviselők haragját. Amikor a következő vitán végre személyesen is tiszteletét tette, Manfred Weber,
az Európai Néppárt vezetője nyilvánosan alázta meg,
mondván: Wojciechowski magatartása elfogadhatatlan, miután elvárható lenne az Unió agrárbiztosától, hogy több tiszteletet tanúsítson, és megjelenjen egy olyan vitán, amelyet az ő felelősségi területe és annak súlyos problémái miatt szerveztek.