Koszovó a szerbeknek olyasmi, mint nekünk Erdély. A magyar békefenntartó katonák szerbek általi megtámadása után kérdeztünk meg szakértőket a koszovói konfliktus állásáról.
Emlékezetes, a napokban súlyos összecsapások zajlottak a KFOR békefenntartói és szerb tömegek között, amelynek során mintegy húsz magyar és 11 olasz katona is megsérült.
A Magyarországon szokatlan képsorok – agresszív tömeg, teljesen passzív rendfenntartók – a sebesülésekkel együtt sokaknál kicsapták a biztosítékot, ugyanakkor a Koszovó hovatartozásával kapcsolatos kérdésekben is újra felparázslottak az indulatok.
Nagyon kicsi rá az esély, hogy háborúvá eszkalálódik a jelenlegi helyzet, de erre mindig megvan a lehetőség – fejti ki Ármás Julianna, a Magyar Külügyi Intézet kutatója, aki alapvetően álválságnak, figyelemfelhívásnak vagy figyelemelterelésnek tartja a mostanit, ami az elmúlt egy-két éves mintába illeszkedik, s amely főleg az észak-koszovói területeket érinti.
Úgy vélekedik, hogy
a politikai vezetéseknek – szerb és koszovói albán részről is – tudatos taktikája mindez,
hogy a nemzetközi közvéleményt ráirányítsa Koszovó megoldatlan problémájára, ugyanakkor azt is teszteli, mi lesz minderre a reakció; emellett persze otthon is megfelelő politikai tőkét igyekeznek kovácsolni a történtekből.
Ármás Julianna szerint a magyar sajtó figyelmét inkább az keltette fel, hogy a KFOR erők kötelékében magyar katonák is megsérültek, jelenleg húsz magyar sérültről tudunk. „A helyzetet némiképp árnyalja, hogy azért ennyi a magyar sérült, mert népességarányosan a magyarok kontingense a legnagyobb” (a KFOR honlapjának tanúsága szerint az olasz, az amerikai és a török után a negyedik legnépesebb, 479 fővel), a parancsnok is magyar volt másfél évvel ezelőttig, a helyettes parancsnok most is az, így nem csoda, hogy nagy az olasz és a magyar sérültek száma.
A kutató kiemeli: a békefenntartók fegyverzete és kiképzése adott esetben jobb és keményebb, mint egy átlagos rendőré, de jóval kevesebb lehetősége van beavatkozni akkor, ha nem a szerbek és az albánok esnek egymásnak, hanem éppen őket támadják.
A magyar Balkán-politika egyébként következetes, a stabilitást helyezi előtérbe,
nem véletlen a nagy létszámú részvétel, itt is és Boszniában is, így kardinális változás ebben a szakértő szerint valószínűleg nem várható. Különösen most nem.
Ahogy a többiek részéről sem: a 17 ezres létszám már eleve 3-4 ezresre csökkent, emellett paradox módon
mindkét fél – a szerb és az albán – részéről is megvan a legitimitása a békefenntartó missziónak.
A szakértő egyébként arra tippel, hogy a szerb központi vezetés nem feltétlenül így tervezte a dolgokat, ahogy alakultak, hiszen ha a koszovói biztonságiakkal csapnak össze a szerb tüntetők, abból jobban lehetett volna politikailag profitálni. Vučić mindenképpen politikai tőkét szerezhet abból, ha a Koszovó-ügy elviszi a figyelmet az iskolai lövöldözésekéről, amit követően nagyszabású kormányellenes tüntetések kezdődtek.
Hozzátehetjük, jogilag a tartomány egyébként Szerbia ENSZ-felügyelet alatti része, noha az albán többség 2008-ban kikiáltotta az ország függetlenségét, és távozásra bírták a szerbek egy jelentős részét. Azóta folyamatos a feszültség, Koszovó pedig egyre nyilvánvalóbb lépéseket tesz Albánia irányába, ami hol tűnik nemzetegyesítő stratégiának, hol a tömegek támogatásáért való pávatáncot.
Palusek Erik, az NKE nemzetközi Főigazgatói Iroda tanácsadója szerint viszont az, hogy a koszovói szerbek (egyébként a belgrádi vezetés biztatása mellett) bojkottálták a koszovói albán hatóságok által kiírt választásokat, értelemszerűen azt fejezi ki, hogy
illegitimnek tartják azokat, ahogy a független Koszovót is.
Ez ugyanakkor azt eredményezte, hogy 3,5 százalékuk vett csak részt a voksoláson, így albán nemzetiségű polgármesterei lettek szerb többségű településeknek is. Az újdonsült albán polgármester megsegítésére pedig Pristina karhatalmi erőket vethet be, ami a további eszkaláció melegágya lehet, ilyenformán szerb részről mindez akár öngól is lehet. De ilyen ügyek elég sűrűn akadnak, teszi hozzá Palusek: a legutóbbi ilyen volt a rendszámtáblák ügye még tavaly; koszovói albán biztonságiak benyomulgatnak sokszor szerblakta településekre, onnan elvisznek embereket, fegyveresek vonulgatnak erődemonstrációs céllal.
Az tény, hogy az újabb konfliktus újra a közbeszéd témájává tette Koszovót. A szerb társadalmat az elmúlt években is folyamatosan szondázták a közvélemény-kutatók, és látszott, hogy a gazdaság állapota vagy a bérek emelkedése magasabb prioritást élvezett, mint Koszovó kérdése – mondja lapunknak Palusek. A szociológus hozzáteszi: ennek ellenére
Koszovó ügye korántsem másodlagos kérdés, és nem csak a szerb politikum számára, hanem az átlagszerbnek is,
hiszen a szerb történelemnek egy meghatározó régiójáról beszélünk, egészen az 1389-es rigómezei csatáig visszamenve, ami a szerb történetírás szerint inkább volt hősies helytállás és döntetlen, mint vereség; illetve a szerb ortodoxia, a szerb állam bölcsője is egyben, amire rengeteg műemlék és templom is emlékeztet.
Ugyanakkor a szerbség megfogyatkozott a területen, kétmillió lakosból százezer, ha szerb, akik főleg az északi részen koncentrálódnak. „Ennek ellenére az átlagszerb Koszovót Szerbia részének tekinti, mondani is szokták, amit Djokovic a francia nyílt teniszbajnokságon hétfőn aratott győzelme után írt rá az egyik kamera lencséjére, hogy »Koszovó Szerbia szíve. Állítsátok meg az erőszakot!«” Koszovó a szerbeknek kicsit olyan, mint nekünk Erdély”.
Ennek jele az is, hogy a múlt pénteki belgrádi nagygyűlésen, amit Vučić afféle össz-szerb gyűlésként hirdetett meg, az elnök közölte, soha nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét. Ugyanakkor az államfő folyamatosan igyekszik hangsúlyozni saját tárgyalókészségét, amit ugyanakkor némiképp árnyal a folyamatos oda-vissza szurkálódás. Egyértelmű, hogy sem a szerbek nem mondanak le arról, hogy saját országuk déli tartományának tekintsék Koszovót,
és az albánok sem hajlanak kompromisszumra.
A koszovói határra kivezényelt szerb hadsereg kapcsán Palusek úgy vélekedik, a K-FOR ellenében értelemszerűen nem lépnének fel, „Vučić maga is sokkal ügyesebb politikus annál, hogy ilyen hibát vétsen”. Ami valószínű, hogy nem növeli a történtek a szerbek 1999 óta amúgy sem erős NATO-szimpátiáját.
Palusek rámutat, a szerb sajtó címlapokon hozza a történéseket, emellett a sportolók, például Djokovic óriási reputációval, egyfajta véleményvezéri szereppel bír Szerbiában, és nyilván az egész társadalmat foglalkoztatja a kérdés, míg egyszerre tartanak a háborútól saját közelmúltbeli tapasztalataik miatt, ugyanakkor azt is szeretnék elkerülni, hogy nemzettársaik másodrendű állampolgárokká váljanak Koszovóban. Ebben amúgy, húzza alá a tanácsadó, jóval egységesebb a szerb társadalom,
csak marginális kispártok szorgalmazzák Koszovó „elengedését”.
A szociológus szerint a nemzetközi közösség reakciója is érdekes lehet, hiszen az elmúlt napokban a koszovóiak is kaptak a bírálataikból. Egyébként az albán miniszterelnök és a szerb elnök egyaránt nyugalomra int, még ha közben folytatja is a szurkálódásokat; de albán részről is például kritikaiként megjegyezték, hogy a koszovói illetékesek sem hajlanak kompromisszumra.
Ármás Julianna szerint viszont a nemzetközi közvéleményben egyébként érzékelhető némi elmozdulás, például abban, hogy a német-francia terv már kompromisszumos megoldás felé próbálja hajlítani a feleket; az pedig még a Koszovó legnagyobb támogatójának számító Washington részéről is már elvárás, hogy az északi, szerb többségű részek valamiféle autonómiát kapjanak.
Nyitókép: AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Egy vélelmezett orosz támadás és az emiatt talán bekövetkező problémák miatt vegyünk a nyakunkba most rögtön sokkal nagyobb problémákat? Ungváry Zsolt írása.
A miniszterelnök szerint ez Magyarország és Európa érdeke is.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
Hogy miért?
„Háborúba viszik Magyarországot, és minden pénzt Ukrajna támogatására fognak költeni. Ezt nem hagyhatjuk!” – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Az ész megáll! Tényleg halálba küldenék a magyar fiatalokat?
Éljen a sajtószabadság!
A kormányfő Lázár Jánossal közös beszélgetésen vesz részt a szegedi Pick Arénában.
