A rutingyakorlattá váló kordonbontással jó kis nemzetközi médiahájp kreálható, miközben az egésznek égvilágon semmi, de semmi értelme.
Dacos kiáltványban panaszolta el az ország sanyarú sorsát Cseh Katalin. Természetesen oda lyukad ki, hogy a demokrácia idehaza nem működik. És hogy ebben mégis mi az érdekes? Természetesen nem a kampányfogásnak is vitaminszegény kiakadás, hanem a belső logika hiánya és a kínzó ötlettelenség.
Kicsit jobban szétszálazva, először az önellentmondásokról. Kezdjük ott, hogy a kormánykritika joga, sőt kötelessége a mindenkori ellenzéknek. Azonban a komolyan vehetőséghez elvárható a bírálatban valamiféle minimális koherencia. Nos ez az, ami jelen esetben (és a hasonló kritikák többségében) fájóan hiányzik. Nézzük csak: „Ők azok, akik képtelenek hazahozni az uniós pénzeket” – fakad ki Cseh Katalin. Ugyanakkor Cseh Katalin egyike azoknak, akik fáradságot nem kímélve dolgoznak a brüsszeli rosszallás fenntartásán, hazánk stigmatizálásán, az uniós támogatások felülvizsgálatán.
Egyik nap hadakozás az EP-ben Magyarország megregulázása érdekében, másik nap a kormány kárhoztatása az uniós források elapadása miatt. Hasonlóan paradox az a megállapítás is, miszerint: „Külföldi szemlélők sokszor kérdezik tőlem, hogy mégis hogy nem bukott még bele a kormány a brutális inflációba. Sajnos ez az ára annak, hogy nincs működő demokrácia Magyarországon.”
Vagyis ha Magyarországon a kormány nem bukik meg, akkor egyenes vonalon következik, hogy a demokrácia nem működik. Ez a logikai hajtűkanyar világít rá az ellenzék másik problémájára, a kreatív energiák egyre látványosabb hiányára. A baloldali „Magyarország nem demokrácia” axióma ugyanis még a kétharmad elmagyarázására sem volt elég tavaly, arra pedig végképp alkalmatlan, hogy
Erre szolgál egyébként a Momentum másik „innovációja” is, a kordonbontás. Jó kis nemzetközi médiahájp kreálható, szívszorító képeket lehet lőni, miközben az egésznek égvilágon semmi, de semmi értelme. Ezt természetesen tudják a Momentumban is, ennyire nem veszett el a realitásérzék. Viszont azzal is tisztában vannak, hogy a valódi bázisépítés helyett a látványpolitizálás sokkal kisebb energiabefektetéssel megvalósítható, és ebben már van tapasztalat is: elég a tévészékházban töltött hírhedt éjszakára gondolni.
És az is világos, hogy valamit lépni kellett, az ötszázalékos küszöb is kezdett távoli célnak tűnni, mialatt az árnyékkormány árnya lassan beterítette az ellenzéki térfelet.
Cseh Katalinék egyelőre szűk döntetlenre mentették a balos pótcselekvés rangadóját. Pedig az ellenzéki főhatalomért folyó küzdelmet lassan le kell zárni, amennyiben a jövő évi választásokon újra az összefogás mestertervét kívánják élesíteni.
Ja igen, magam is unom a kávés hasonlatot, de attól még igaz: amíg nincs érdemi ötlet, munka, innováció, addig presszó két cukorral.
Nyitókép: Gelencsér Ferenc Facebook-oldala
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Tudjátok mi a brüsszeli elit legnagyobb bűne? Hát az, hogy hozzájuk képest a Putyin egy kifejezetten szimpatikus figura tud lenni.
Az NGO-k továbbra is aggályosnak tartják a javaslatot – írja a Les Echos.
