„Böjte Csaba egy órát beszélt a nőkről anyák napján. Mostanában, a liberális inkvizitorok meg szokták mondani, hogyan lehet beszélni a nőkről. Márpedig nekem az nem tetszik, ahogy az inkvizitorok beszélnek a nőkről, mert az ő nőképük egy férfiak ellen harcoló, egoista nemnő. Böjte Csaba befogadott többezer gyereket, és többszáz nőt. Nőket, akik menekültek, gyerekeket, akik menekültek. Mindenkit. Nem nézte, hogy piszkos-e, cigány-e, szépen beszél-e. Befogadta.
Jártam ott, forgattam filmet. Maga a csoda az a hely! A gyerekek járnak-kelnek szabadon, nincs rács, se kerítés. Önként vannak ott, egy jobb élet reményében és már többezren (!) bizonyítottak és szép életük lett. Családdal, munkával. Böjte Csaba szavait nem lehet kivenni a valóságból. Mert az inkvizitorok nagyot hüppögnek az állomásonalvó anyát látva, Böjte Csaba pedig befogadja. Amiről ő beszél, arról az emberek többségének fogalma sincs.