Afrika? Nem is vettük észre, hogy ott van
Míg Kínának gyakorlatilag egy egész kontinens áll rendelkezésére a különböző kereskedelmi politikák, befektetési gyakorlatok, kölcsönrendszerek, szabadkereskedelmi szövetségek és természetesen a klasszikus gyarmatosító módszerek (kitermelés és elszállítás) tesztelésére, a Nyugat az elmúlt évtizedek álomrohama után csak akkor kapta fel a fejét, amikor Peking már jól láthatóan elkezdte betakarítani fáradozásainak gyümölcseit. Kína éppen abban az időszakban jelent meg a színpadon, amikor a világ kezdett belenyugodni az Egyesült Államok globális hegemóniájába. Akkoriban a nyugati világban senki, az USA végképp nem foglalkozott az afrikai lehetőségekkel: Washington fél szemmel néha odapillantott, de csak azért, hogy leellenőrizze, nem „szemtelenkednek-e” arrafelé túlzottan az oroszok vagy a kínaiak. Peking közben szép csendesen kapcsolatokat és infrastruktúrát épített, felvásárolt, hitelt nyújtott, ezzel párhuzamosan pedig bányakoncessziókat és kikötőhasználati jogokat szerzett, egyszóval végezte azt, amihez a legjobban ért: az udvariasan agresszív terjeszkedést.
Amikor tehát a nyugatiak csodálkozva forgatják a szemüket, és nem értik, mit szeretnek az afrikai országok a „kizsákmányoló, antidemokratikus, minden szabályra fittyet hányó” Kínán, a válasz egyszerűen az, hogy
Kína volt az egyetlen, aki lehetőséget ajánlott a feltörni igyekvő országoknak.
1990-től a kínai diplomaták, vállalkozók, pénzügyi vezetők egymásnak adták a kilincset az afrikai kormányoknál, óriási beruházások és infrastrukturális lehetőségek terveinek százaival, amelyekhez ráadásul kész és átgondolt, nyugati mintájú feltételektől mentes finanszírozási ajánlatot is csatoltak. Az afrikai kormányok a Nyugat végletekig leegyszerűsített és lesajnáló közeledése helyett (amelyben a tőkét szinte mindig és kizárólag a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap hitelei jelentették) hirtelen egy új típusú befektetési rendszerrel találták szembe magukat, és hiába intették sokan őket a kínai hitelezés csapdájának esetleges veszélyeire, a lehetőség még így is sokkal vonzóbb volt számukra, mint az addig megszokott adósságba süllyedés.