Egyszerre tart ellen az oroszoknak és a nyugati szankcióknak a békepárti Kazahsztán

A Mandiner idén testközelből figyeli a kazah parlamenti választásokat. Az ország példátlan demokratikus nyitásának keretében a választás hetében Kazahsztán miniszterei több órán át állnak a nemzetközi sajtó rendelkezésére, és a legkritikusabb kérdésre is válaszolnak az ország politikai rendszerével, kül-, környezet- és gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Lapunk Asztanában többek között a külügyminiszter-helyettest, a gazdasági minisztert, az állami gáz- és olajcég elnökét, a stratégiai tervezési hivatal főnökét, a Központi Választási Bizottság vezetőjét és az elnöki főtanácsadót kérdezte a Kazahsztánt érintő ügyekről, híradásaink tehát első kézből szerzett információkra támaszkodnak.

∗∗∗ 

Mikor Oroszország tavaly február 24-én lerohanta Ukrajnát, igencsak nehéz helyzetbe hozta saját szövetségeseit. Moszkva korábban az Európai Unió és a NATO mintájára saját, a résztvevők számára kölcsönösen hasznos nemzetközi integrációs projekteket indított útjára, melyekhez a posztszovjet térség számos állama csatlakozott – az Eurázsiai Gazdasági Unióban vámmentességet és más gazdasági előnyöket, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (KBSZSZ) kölcsönös katonai védelmet nyújt egymásnak Oroszország, Belarusz, Örményország, Kazahsztán és Kirgizisztán. Ezek az országok azonban most békepártiak, Oroszország háborújához semmi közük, nem támogatják azt –

Békepártiság, szankcióellenesség

Kazahsztán nyíltan nem ítélte el az orosz katonai agressziót, de előre jelezte: a nemzetközi joggal ellentétesen megszállt területeket – sem a 2014-ben, sem a 2022-ben megszálltakat – nem fogja elismerni. Roman Vaszilenko, Kazahsztán külügyminiszter-helyettese lapunknak egyenesen „idézőjeles referendumoknak” nevezte a Krím, a szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaság, illetve Herszon és Zaporizsja területeken orosz szervezés alatt lezajlott voksolásokat. Újságírói kérdésre külön kihangsúlyozta, hogy a KBSZSZ keretében sem várható semmiféle háborús részvétel, mert ez a szervezet

erről pedig Oroszország esetében szó sincs.

Ugyanakkor hangsúlyozta: Kazahsztán és Oroszország határa hétezer kilométer hosszú, az oroszok a legnagyobb kereskedelmi partnereik, Kazahsztán állampolgárai között 3,5 millió orosz van, Oroszország állampolgárai között pedig egymillió kazah, emellett vegyesvállalatok tízezrei működnek Oroszországban és Kazahsztánban – a kapcsolatok megszakítására tehát nincs lehetőség. Kazahsztán ezért a konfliktus diplomáciai megoldását szorgalmazza, támogatja a török közvetítést és a kínai béketervet is, és ahogy Vaszilenko fogalmaz, ragaszkodik ahhoz, hogy országuknak „nincsenek rossz vagy feszült kapcsolatai a világ egyetlen országával sem”.

Apró jelek ugyanakkor mutatnak arra, hogy Kazahsztánnak nincsenek ínyére Oroszország műveletei, és igyekszik az orosz gazdasági kapcsolatok fenntartása mellett a Nyugat felé is bebiztosítani magát. Minden lapunknak megszólaló vezető tisztségviselő – köztük a külügyminiszter-helyettes és Alibek Kuantirov nemzetgazdasági miniszter – alig győzi hangsúlyozni: annak ellenére, hogy ez az Eurázsiai Gazdasági Unióban mint vámunióban kifejezetten nehezen ellenőrizhető, garantálják, hogy Kazahsztán területét senki, sem ország, sem személy, sem cég nem használhatja a nyugati szankciók megkerülésére. Emellett kazah támogatással álltak fel a háború által különösen sújtott ukrán városok lakosságának ellátására az úgynevezett „legyőzhetetlenség jurtái”. Sőt mitőbb: nehéz nem a külpolitikáját a demokráciák és diktatúrák harcára felépítő Egyesült Államok felé tett gesztusként értékelni azt a látványos és érdemi demokratizálódási folyamatot, ami Kazahsztánban 14 hónapja zajlik, és a holnapi parlamenti választással teljesedik majd be.

Szankciós infláció Kazahsztánban

És bár az ország mozgásterét némiképpen korlátozza, hogy fő exportcikke, a kőolaj döntő többségében Oroszországon keresztül jut el az európai fogyasztókhoz, gőzerővel dolgozik a szállítási útvonalak diverzifikációján, a Kaszpi-tengeren átvezető „középső folyosó” kiépítésén. Emellett a szankciók elkerülése érdekében létrehozták a KEBCO-t, azaz kazah export cuvée nyersolajat annak érdekében, hogy

Ezzel nem csak azt érték el, hogy az Egyesült Államok garantálta számukra a kazah olajszállítások szankciómentességét, de azt is, hogy a korábban az orosz kőolajra mutatkozó kereslet most hozzájuk vándorol: Németország nemrég kötött nagy szerződést Kazahsztánnal a kieső orosz kőolaj kiváltására. Az európai gázpiacra való belépést ugyanakkor nem tervezik, mondja Magzum Mirzagalijev, az állami gáz- és olajcég, a KazMunajGaz elnöke. Úgy fogalmaz, nincs exportkapacitásuk, a gázkitermelésüket belföldön használják fel.

Az háborútól való gesztusértékű távolságtartásuk ugyanakkor nem gátolja meg őket abban, hogy a szankciókkal kapcsolatban igen keményen fogalmazzanak. Vaszilenko külügyminiszter-helyettes szerint „számunkra kereskedelmi szempontból nem szerencsések” a szankciók, emellett „elvi alapon nem támogatjuk a szankciókat, mint a nemzetközi problémák megoldásának mechanizmusát”, így azokat csak a Nyugattal szorosan egyeztetve betartják, de csatlakozni nem csatlakoznak hozzájuk.

Sőt, ennél tovább is mennek: azt is állítják, hogy a tavalyi év rekordmagas, 20 százalék feletti kazah inflációját jelentős részben a szankciók okozták. Bizony, Kazahsztán,

Aszet Irgalijev, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter helyi pendantja, a Stratégiai Tervezési és Reformügynökség elnöke lapunk kérdésére úgy fogalmazott: a szankciók volatilitást okoztak számos árupiacon, ársokkokat hoztak létre, és csökkentették a külső keresletet, ezáltal gazdasági visszaesést és inflációt okoztak Kazahsztánban is. Alibek Kuantirov nemzetgazdasági miniszter ennél tovább is megy: mivel Kazahsztán kereskedelmi útvonalai döntő többségében Oroszországon keresztül vezetnek, a logisztikai szankciók pedig ezt az útvonalat ellehetetlenítették, az infláció logisztikai oldalról is sokkot kapott, a drága kerülőutak megdrágították a termékeket a kazah boltok polcain. Kuantirov – aki egyébként a Magyar-Kazah Gazdasági Együttműködési Kormányközi Bizottság vezetője is – úgy látja, a „középső folyosó” kiépítése épp ezért nem csak diverzifikációs, de inflációcsökkentő lépés is.

„Népünk, nemzetünk és területi integritásunk érdekében” nem lesznek szankciók

A kazah vezetők azzal kapcsolatban is nyíltan fogalmaznak, hogy a szankciókhoz való csatlakozás nem csak annak gazdasági hátrányai miatt, de nemzetbiztonsági okokból sem jöhet szóba. Roman Vaszilenko finoman csak annyit mondott, „Kazahsztán vehemensen támogatja az államok területi integritásának elvét Ukrajna esetében is”, Kuantirov miniszter azonban teljesen kendőzetlenül kimondta, miről is van szó.

s úgy folytatta, „ezért a tárgyalásokra irányuló politikát folytatunk, és nem is fontolgatjuk a szankciókhoz való csatlakozást”. Kazahsztán tehát érzi a nyakában Oroszország jéghideg leheletét, és tisztában van azzal, hogy a kitűnő orosz-kazah nemzetiségi viszonyok ellenére akár újabb „különleges katonai műveletet” kockáztat az ország oroszlakta északi részén, ha túlságosan Oroszország ellen fordul.

Ebben a helyzetben kell tehát helytállnia Kazahsztánnak: katonai és gazdasági kitettsége Oroszország felé óriási, a szankciókon csak veszít, ugyanakkor folyamatosan egyeztet a Nyugattal is a szankciós politika betartásáról, hogy elkerülje a saját szankcionálását. Erről szólt például Antony Blinken amerikai külügyminiszter február végi asztanai látogatása is, aki Muhtar Tileuberdi kazah külügyminiszterrel és Kászim-Zsomart Tokajev köztársasági elnökkel is találkozott. A miniszterek ugyanakkor egyelőre optimisták: úgy látják, Kazahsztán szankcionálása nincs a láthatáron, és a gazdasági szempontból létfontosságú orosz kapcsolatot is sikerül megtartani.

Nyitókép: MTI/AP/AFP pool/Olivier Douliery