Zárószavazáshoz közeledik a francia nyugdíjreform-javaslat, amelynek kimenetele összességében szülőatyja, Emmanuel Macron elnök számára is sorsdöntő lehet. Szövetségben az ellenzéki, jobboldali Republikánusokkal (LR), szemben saját, inkább balos (szavazó)táborával bőven van mit kockáztatnia az elnöknek.
Hatodik éve dédelgeti álmait Emmanuel Macron a nyugdíjkorhatár emelését is tartalmazó reformról, amely újraválasztási programjának egyik fontos ígérete volt. A hosszú történet pedig, úgy tűnik, végéhez közeledik, az elnök most dűlőre viszi az ügyet, és 62-ről 64-re emeli a nyugdíjkorhatárt, ha törik, ha szakad. Vagy valami ilyesmi.
Nem is akárhogy: a kisebbségbe szorult kabinet élén jobban támaszkodik az ideológiailag tőle távolabb álló jobboldalra, mint saját politikai térfelére, ahonnan folyamatosak a tiltakozások a szociálisnak nehezen nevezhető reform ellenében.
A kritikák elsősorban szociális természetűek. Mint a France24.fr összefoglalójából kiderül, a tiltakozó szakszervezetek szerint a reform
Ugyanakkor a kormány azzal érvel, hogy
Azonban a parlamentben még bőven adódhatnak gondok. A jobboldal fő ellenzéki ereje, a Republikánusok nagyrészt ugyan Macron reformja mellett vannak, ám többen bizonytalanok, és így hajszálon múlik a tervezet sikere. Noha a szenátus elfogadta a tervezetet, hátravan még az alsóház zárószavazása, amely korántsem tűnik sima ügynek. Macron saját pártjában, a Renaissance-ban is vannak még tétovázók.
Ugyanakkor Macron nincsen száz százalékig rájuk szorulva; ugyanis ha úgy látja, képtelen keresztülvinni a reformot az alsóházban, elrendelheti, hogy a miniszterelnök-asszony, Elisabeth Borne szavazás nélkül nyomja azt keresztül a házon, méghozzá az alkotmány vonatkozó 49.3-as pontja alapján. Ez megint csak veszélyes lehet, hiszen a kisebbségi Macron-kormány ellen ez esetben a képviselők 24 órán belül bizalmatlansági indítványokat nyújthatnak be, és akár rövid úton meg is buktathatják.
Ennek elkerülése esetén is azonban megvannak a kockázatok: elsősorban a közvélemény ítélheti el keményen érte Macront, amelynek szembe kellene néznie azzal, hogy a nép autoriternek, a népképviselet megkerülésének látja az említett cikely alkalmazását.
a tervezetet a fent részletezett okokra hivatkozva.
Mert hát a tervezet nem igazán népszerű, úgy általában a társadalom nagyobb része ellene van, a közvélemény-kutatások szerint a franciák mintegy kétharmada ellenzi a nyugdíjreformot és támogatja a tiltakozó mozgalmat. Emlékezetes, március 7-én csaknem 1,3 millió ember vonult utcára tiltakozni, a sajtót pedig bejárták a Franciaországban korántsem szokatlan erőszakosabb jelenetekről készült képsorok.
Egyesek szerint éppen ezért a nyugdíjreform nem más, mint
egy nagylelkű ajándék Marine Le Pennek és radikális jobboldali Nemzeti Tömörülésnek;
ugyanakkor a baloldal is profitálhat belőle, ugyanez hasonlóképpen igaz lehet a szélsőbalos populista Jean-Luc Melenchonra, aki már tél végén magához ragadta a (narratívabeli) kezdeményezést a nyugdíjreform elleni tiltakozások kapcsán.
És valóban, a szűk pártpolitikán kívül is jócskán lehetnek kellemetlen következményei a reformnak Macronra: ráéghetnek például a rendkívül népes és széles körben kirobbant tüntetések, és nem csak az olyan félig viccnek szánt fricskák, mint a dél-franciaországi CFE-CGC szakszervezet dolgozóinak szerdai bejelentése, miszerint megszakítják az áramellátást a Földközi-tengeren fekvő elnöki szigeten, ahol az elnök nyári szabadságát tölti.
Ugyanis a folyamatos tiltakozások miatt, amelyeknek része a szállítási és az energetikai szektorban dolgozók sztrájkja mellett a köztisztasági vállalaté, csak a fővárosban 7600 tonna szemét gyűlt össze az utcákon, s bár a párizsi szocialista főpolgármester megérti a demonstrálókat, a belügy kész arra, hogy erőszakkal kényszerítse munkára a sztrájkolókat.
Ez pedig tovább eszkalálhatja a helyzetet, az utcára szólítva mindenkit az anarchistáktól a sárgamellényesekig, mígnem az amúgy is igen gyúlékony hangulat ismét lángba borítva Párizst.
Nyitókép: Samuel Boivin / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Az orosz–ukrán konfliktus lezárását célzó tárgyalás közben a londoni Downing Street 10.-ben december 8-án.
A Tisza Párt a már 2010-re megbukott magánnyugdíjpénztári rendszert erőltetné újra a magyar emberekre.
A legkisebb lányka alig tíz éves volt.
A görögök kérését viszont elutasította az Európai Bizottság.
A Tisza Párt programjában nyíltan bevallja: a chilei magánpénztári rendszert tartja példának.
2015 óta egyre inkább jellemző, hogy az európai városok a karácsonyi vásárok közeledtével készülhetnek a potenciális terrortámadásokra.
Dél-Afrikában a világon az egyik legmagasabb a gyilkossági ráta.
