Akinek Gulyás Gergely náci, az a nácizás élét tompítja egy kicsit. Aztán még egy kicsit. Míg el nem tompítja teljesen.
Ilyen egy átlagos, pénteki fajú nap Magyarországon – Belpest népe megint nácit fogott. A barna eső most nem várt helyről, a halvérű politikai kommunikáció doyenjének szájából potyog hazánk fasizmuspalántákkal tarka földjére: a bűnös nem más, mint az Európai Bizottság Erasmus-program körüli hadgyakorlatát „faji alapú bosszúnak” tituláló Gulyás Gergely kancelláriaminiszter,
a tettenérést eszközlő denacifikátor Ungváry Krisztián sztártörténész,
az ítélet pedig az, hogy „Gulyás Gergőnek sikerült alapvetően náci terminológiákkal kifejeznie azt, amit gondolt”.
Sikoljunk át megengedően azon a stiláris fajú dilemmán, hogy „Gulyás Gergő”-e Ungváry Krisztiánnak a Miniszterelnökséget vezető miniszter. A nácizó nexust tekintve feltehetőleg nem, vagy ha privátim mégis per Gergő és per Krisz volnának, nyilvánosan az ilyesmi akkor sem európai dolog. De ez mindegy is, koncentráljunk inkább a hazánkat menetrend szerint e pénteken is elöntő barna esőre.
Úgy tűnik, megint le kell szögezni a nyilvánvalót: Gulyás Gergely nem náci. A „terminológiái” sem nácik. És nem náci a „faj” szó sem egészen addig, amíg valamiféle gusztustalan politikai cselekvési tervvel és/vagy negatív értékítélettel nem párosul – ez a faj ilyen, tehát ezt kell vele csinálni. Ez náci. Erre érdemes használni a nácizást, fasisztázást, goebbelsizést, meg az összes olyan platitűdöt, amit a körúton belül minden sarkon nekidobnak az első szembejövő jobboldali fajúnak.
Szegény „faj” magyar köznév évszázadokon át csak tette a dolgát becsületesen; fejekben és papírokon kevés helyet foglalva, hat whisky után is kimondható módon segített kategorizálni állatot, embert, tárgyakat.
Nem tehet róla, hogy 1933 és 1945 között horogkereszt alatt rohangáló, orrhangú német sültbolondok lyukasra abuzálták,
meg arról sem tehet, hogy nevezett sültbolondoknak voltak itthon is csatlósaik. Tizenkét évnyi kőkemény abúzus rég a pokolban rohadó félkegyelmű gyilkosok kezén még nem ok arra, hogy ezt a több évszázados szép szavunkat – amely a magyarban széles jelentéstartományt fed le a biológiai speciestől a köznyelvi genuson át a politikai gensig – normális ember soha többé a szájára ne vegye. És arra sem ok, hogy a pokolban rohadó félkegyelmű gyilkosokkal említsük egy lapon azt, aki megteszi.
Épp ellenkezőleg: az a kívánatos,
ha az elfajzott téveszmék bitorolta szavakat idővel szépen visszafoglalják a normális emberek.
A szivárványra nincs örökbérlete az LMBTQ-mozgalomnak, a „kitartást” nem nyerték meg a nyilasok, és a „fajt” is kár lenne a náciknak adni. Ők semmibe vezető zsákutcák az emberiség történelmében, mi meg a normális emberek vagyunk. Nem tartozunk nekik semmivel. A nyelvünkkel aztán pláne nem.
Az embernek az életben korlátozott számú barnaeső-patronja van. Minden esetben, amikor nem nácit talál el vele, a nácizás élét tompítja egy kicsit. Aztán még egy kicsit. Aztán meg teljesen tompává teszi.
Pedig épp a nácizmus áldozatai miatt nem hagyhatjuk olcsó bazári lózunggá silányulni a nácizást. Akinek egy pimaszul kiegyensúlyozott jobbközép miniszter náci, az nevetségessé teszi magát; és annak fognak a legkevésbé hinni, mikor valódi nácik láttán nácit kiált. Az olyan lesz, mint Putyin, aki megpróbálta egész Ukrajnát megdobálni barnaeső-patronnal, s egy nagy, üres nácizással megindokolni egy értelmetlen háborút. Neki köszönhetik a valódi ukrán nácik, hogy most már senkit nem zavarnak. Élő egyenesben látjuk, milyen veszélyes dolog farkast kiáltani.
Óvatosan tehát azokkal a barnaeső-patronokkal. Ne pazaroljunk. Néhány később még jól jöhet.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Az Európai Bizottság közel egymilliárd forintnyi összeggel pénzeli a gyerekek nemváltoztatását támogató szervezeteket.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Minden napra jut egy kataton őrjöngés Nárcinál. Most épp egy újságot akar bezúzatni.
Bajnai? Miért ne? Megnyerő külsejű, joviális személyiség, halkan, indulatok nélkül beszél, kerek mondatokban fogalmaz, járása dallamos.
