Az én vállalkozásaimat is komolyan megmarta a háborús szankciók okozta válság, a rezsiköltségek drasztikus emelkedése és az infláció. De ez mellékes ahhoz képest, amit az ártatlan emberek átélnek Ukrajnában. Engem is felzaklat a háború és rosszkedvűvé tesz az egy éve tartó véres összecsapás. Esténként, mikor lefekszem, és nem tudok elaludni, sokszor az üzleteim nehéz helyzetét elemzem magamban, de mindig bevillan, hogy mi ez ahhoz képest, amit ott élnek át az emberek.
Meghaltak a szeretteik, szétlőtték a lakásaikat, nincs áram, nincs fűtés. Nincs remény.
Mi itthon ezt elképzelni sem tudjuk, hogy milyen. A híradók pedig – érthető, etikai okokból – nem is a háború valós arcát mutatják. Tankokat látunk, meg szétlőtt házakat, de azt a rengeteg áldozatot, gyereket, asszonyt, időseket, civileket és katonákat, nem mutatják. És nem mesélik el, milyen az, amikor egy városban, faluban hullaszag terjeng mindenfelé. Amit mi érzékelünk a háborúból, semmi ahhoz képest, hogy anyák fiai halnak meg a fronton, vagy kisgyerekek maradnak félárván az értelmetlen öldöklés miatt. Ne akarjuk megismerni ezt a szörnyű érzést!