A háborús matematika miatt Oroszország nem veszíthet, az ukrán hadsereg kimerült, egyébként pedig a NATO, pontosabban az Egyesült Államok provokálta ki a háborút az oroszokkal, mert pontosan tudta, hogyan reagál majd Moszkva, ha Ukrajnát is megpróbálják integrálni a szervezetbe – nagyjából ilyeneket mondott Scott Ritter volt hírszerző, a nukleáris és tömegpusztító fegyverek leszerelésében is részt vevő szakértő.
Nem éppen a szokásos atlantista, sokkal inkább az orosz narratívát erősítő módon beszélt Scott Ritter az acTVism Munich nevű (Juilan Assange és Edward Snowden támogatását is magáénak tudó) YouTube-csatornának adott kimerítő interjúban az orosz-ukrán konfliktusról. A lényeg: szerinte Oroszország nem veszíthet.
Ritter a hidegháborús időszakra vonatkozólag megjegyezte, amíg nem írta alá Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov az atomfegyverek leszereléséről szóló INF-szerződést, Németország területén amerikai atomfegyverek voltak, miközben szovjet atomfegyverek célkeresztjében volt,
ha kitört volna egy nukleáris konfliktus, Németország megszűnt volna létezni”.
A leszerelés felügyeletében maga Ritter is részt vett, és mint mondta, ő volt az első ilyen felügyelő, aki a Szovjetunióba érkezett. Elsősorban a haditengerészetnél lévő fegyverekkel foglalkozott,tapasztalatairól könyvet is írt.
Igazából csak oroszokat akartam ölni. Ezután azonban rájöttem, a legjobb lenne együttélni velük egy nem-nukleáris környezetben”.
Ritter az öbölháború kapcsán megjegyezte: noha a háborút sikerült megnyerni, a (módosított szovjet eredetű) scud-rakétákkal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, „a rakétaháborút elvesztettük”, aminek kimondásától a fiatal tiszt nem lett túl népszerű – ezért innen dobbantott, és csatlakozott az ENSZ-hez Irak lefegyverzésében, és a letagadott fegyverek, főleg a rakéták előkerítésében.
„De a kormányunk nem azt akarta, hogy jól dolgozzunk, hanem hogy háborút provokáljanak Irakkal. Ezt meg is mondták nekem a védelmi minisztérium részéről”. Ritter elmondása szerint ezt 1998-ban már nem sikerült elkerülni, így inkább visszavonult és az amerikai katonai szerepvállalás kritikusa lett, noha, mint hangsúlyozta, szereti a hazáját, „de Amerikát nem a kormány, hanem az alkotmány definiálja”, ezért hazafias kötelessége a kritika; „és ha szereted a hazád, a te dolgot megjavítani is”.
A nukleáris fegyverek és egy lehetséges atomháború is szóba került.
Ritter arról is beszélt: „az első atombombát is mi fejlesztettük ki, monopol helyzetben voltunk: és
bár Truman elnök is tudta, hogy a japánok készülnek megadni magukat, mégis ledobtuk az atombombákat, ezzel üzentünk a szovjeteknek is:
helló, van atombombánk, jobb, ha befejezitek a terjeszkedést Európában. Aztán nekik is lett bombájuk”.
Elmondta: mindig is számoltak az ötvenes években azzal, hogy mindkét fél beveti az atomfegyvert, azonban elértek egy küszöböt, és onnantól kezdve tudta mindkét fél, hogy egy konfliktus a világ és az emberi faj elpusztulásához vezetne, Kennedyt pedig annyira megrémítette a helyzet, főleg a kubai rakétaválság, hogy végül megindult a megegyezés az oroszokkal, ez idővel pedig kiterjedt a ballisztikus rakétákra is. „A fegyverek kontrollja azóta az amerikai mindset része”. Ennek a folytatása volt a nyolcvanas évek végén beérő nagy nukleáris leszerelési hullám.
Azonban a Szovjetunió összeomlása után az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom, és ahelyett, hogy folytatta volna az önkorlátozást, előnyt kovácsolt a helyzetéből, és már csak az oroszok leszerelése maradt terítéken ennek érdekében. „Ekkor, a 90-es és 2000-es években az oroszok gyengék voltak, amerikai segítségre szorult a gazdaságuk, ezért belementek, abban a reményben, hogy így talpraállhatnak. De Amerika célja nem ez volt (…), hanem hogy térdre kényszerítse az oroszokat: Washington politikája ez volt, elősegíteni Oroszország gazdasági és politikai összeomlását, hogy szétessen az ország”.
Mert, mint mondta „nem szerettük a nagy Orosz Föderációt, ami nagyon hasonlított a Szovjetunióra. Ezért fel akartuk darabolni, hogy egyesével uralhassuk a darabjait, mert azt akartuk, hogy Oroszország soha többé ne legyen egy Szovjetunióhoz mérhető ellenfelünk. Balszerencsénkre a korrupt Jelcin-rezsim megbukott, Putyin meg nem akarta ezt a játékot játszani velünk”.
Ritter szerint az Egyesült Államok ettől kezdve próbálta megbuktatni az orosz elnököt, különösen Barack Obama elnökségétől kezdve. „Minden, amit próbáltunk, arra irányult, hogy leváltsuk őt”, és ennek egyik eszköze volt, hogy
„konfliktust kreálunk Ukrajnával, ami Oroszország gazdasági és politikai összeomlásához vezet, és Putyin kiesik a hatalomból”.
Innen tértek át a műsorban az Egyesült Államok szerepére a konfliktusban.
„William Burns nagykövet már 2008-ban jelezte, ha Ukrajnát meghívják a NATO-ba, az oroszok azonnal támadni fognak. Meg is hívtuk őket”. Ritter elismételte az orosz narratívát az orosz etnikumú ukrán polgárok ellen viselt háborúról: „azt mondják, Oroszország provokáció nélkül támadt 2022 februárjában. Én azt mondom, az Egyesült Államok provokálta Oroszországot Ukrajna meginvitálásával. Tudtuk, hogy ez fog történni”. Ritter kitért a Majdan téri történésekre, amit az oroszbarát kormányzat eltávolítását célzó puccsnak nevezett, ami helyett „egy olyan kormány lett, amelyet a militáns, ultranacionalista fehér felsőbbrendű neonácik uraltak, akik Banderát, a gyilkos bűnözőt imádták, ő lett Ukrajna nemzeti hőse”, a minszki tárgyalásokat pedig a nyugat időhúzásának nevezte, hogy az ukrán hadsereget fel tudják készíteni az orosz támadásra (ezt egyébként nemrég maga Angela Merkel is megerősítette).
A szakértő azt is elismételte – a Davosban felszólaló Kevin Rogoffot idézve – hogy a háború és a szankciók, bár Oroszország térdre kényszerítését célozzák, hogy a nép felkeljen és elkergesse Putyint, de ehelyett Európa szenved, és a végén úgyis Oroszország győz.
A műsorvezető felveti: Ukrajna szuverén állam, s abba a szövetségbe lép be, amelyikbe akar, akár a NATO-ba, mire Ritter rávágja: valóban, de Ukrajna csak eszköz, proxyállam az oroszok letöréséért zajló háborúban; a történelmi realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és tudvalevő, ha Ukrajnát eltávolítják az orosz befolyási övezetből, Oroszország tönkremegy, ezért szerinte „Oroszországnak joga van erre nemet mondani”, és Ukrajna éppen most, a háborúban veszti el ezért a szuverenitását. Sokba kerül az oroszok válasza Ukrajnának: „sok területi veszteséget szenvedett, és még többet fog talán”.
Ritter a NATO-nak is nekiment, mondván, a szervezet védelmi szervezetként jött létre a hidegháború idején, hogy tagjai egymást megvédjék egy szovjet támadás esetén, de már nem az. Emlékeztetett a Gorbacsovnak adott ígéretre is a német újraegyesítésnél, miszerint a NATO nem terjeszkedik keletre.
„Mégis megtette, mert az amerikai politika lényege tönkretenni Oroszországot, erre használtuk fel a NATO-t”,
ami így már offenzív és terjeszkedő szervezet, amely missziókat vezet külföldre, s már az egész világra fenyegetést jelent.
Mint érvelt: „az ukrán védelmi miniszter elmondhatja, hogy Ukrajna a NATO proxyállama, sőt, de facto NATO, ezért kellenek neki a fegyverek; nemrég a német kancellár is kijelentette, háborúban állunk az oroszokkal. De az Oroszország támadta meg a NATO-t? Nem, a NATO támadta meg Oroszországot”
A beszélgetés izgalmasabb része azonban csak most jött. A műsorvezető ugyanis felsorolta az amerikai, brit, francia és német fegyverszállításokat, és feltette a kérdést, ezek (a Leopardok, a Challengerek, és az Abrahamek) megfordíthatják-e a háború kimenetelét. Ritter határozott nemmel válaszolt, mondván, az oroszok már egy ideje éppen a NATO-eszközök elleni harcra készülnek, az ukránok sosem használtak nyugati harceszközöket, amelyek igen bonyolult jószágok, a szervizelés, ellátása „logisztikai rémálom Ukrajnának”, és ahogy
a Tigris tankok sem fordítottak a világháború menetén, úgy a Leopardok sem fognak. „Ugyanúgy az ukrán földön lesznek szétlőve”.
Ritter azt is pedzegette, hogy ezúttal azonban az ordas hitleri eszméket közösen legyőző hatalmak ellenségként néznek farkasszemet egymással, miközben a nyugatiak „Hitler ideológiai utódjait támogatják”; s „most amerikai, brit és francia tankok sietnek támogatni a fasiszta rezsim újraéledését, de ez semmin nem változtat, csak még többen halnak meg, főleg ukránok”.
A háború eszkalálódása is szóba került, a műsorvezető megjegyezte, az oroszok nagy offenzívára készülnek, közben érkeznek a Patriot rakétarendszerek is Ukrajnába. Ezek azonban Ritter szerint nem állítják meg az oroszokat. „Az oroszok nem hülyék, tanulnak a hibáikból, nyitott szemmel mennek a háborúba”, a Patriot-rendszer pedig egyetlen iraki scud-rakétát sem szedett le az Öbölháborúban, de több szövetséges repülőt igen, 2003-ban, mint irakit, és Szaúd-Arábiában is leszerepelt – szúrta oda Ritter. „A Patriot is úgy végzi majd, mint a többi NATO-küldemény: szemétként, körülötte ukránok hulláival, akik próbálták kezelni a fegyverzetet”.
A szolidari ukrán visszavonulás kapcsán úgy fogalmazott „az ukránok nem visszavonultak a városból, hanem az oroszok kirugdalták őket onnan”, és ha nem lenne stratégiai védelmi jelentősége, nem áldoztak volna fel ennyi mindent a védelmében az ukránok, „10-15 az egyhez arányban”.
Az ukrán ellentámadás kapcsán is hűtötte a kedélyeket. „Az oroszok elégtelen erőforrásokkal kezdték a háborút és ezt tudták”. Szerinte az ukrán ellentámadás viszont dollártízmilliárdos küldeményeknek köszönhetően volt lehetséges szeptemberben (ezzel aláásta saját érvelését arról, hogy a nyugati harceszközök semmire nem jók), az oroszok pedig szerinte csak taktikai visszavonulást hajtottak végre kis veszteséggel, miközben „mészárolták az ukránokat, embert és hadianyagot”, Ritter úgy vélte, 20-30 ezer ukránt csak az ellentámadásnál vesztettek, az ukrán hadsereg meggyengült, az oroszok pedig újjászervezték erőiket, „a legmodernebb felszerelésekkel”, és a végén úgyis a háborús matematika győz, „Oroszország nem veszíthet”.
Nyitókép: EYEPRESS NEWS / EYEPRESS VIA AFP
Annyit érdemes megjegyezni, hogy Scott Ritter nem kimondottan makulátlan figura, és nem csak azért, mert pedofilbotrányba is keveredett és börtönben is ült emiatt, hanem mert – ami a stratégiai és geopolitikai elemzéseit illeti – a vádak szerint erősen oroszbarát nézetekkel bír, a Twitterről le is tiltották, mert többek között olyat is állított, hogy a bucsai mészárlást az ukrán rendőrség követte el, illetve háborús bűnösnek nevezte Joe Bident, az ukránok szerint pedig egyenesen nem más, mint orosz propagandista. Egyszóval szavait érdemes minimum fenntartással fogadni; ugyanakkor különösen érdekessé teszi azt, hogy Ritter, szakmai előéletére való tekintettel jóval nagyobb rálátással bír(hat) a katonai aspektusokra, mint a fotelszakértők zöme. Ritter katonacsaládba született, nagyrészt Törökországban és Nyugat-Németországban nőtt fel, szülei mindketten a légierőnél szolgáltak, és bázisról bázisra vándoroltak; már gyerekként tankok és harci helikopterek között cseperedett fel, szovjet történelemből diplomázott, s egyenes útja volt a hadseregbe. Hírszerzőként dolgozott a haditengerészetnél, s már a Sivatagi Vihar nevű hadművelet során junior katonai elemzőként, a ballisztikus rakéták szakértőjeként működött, majd az ENSZ különleges bizottságának dolgozott fegyverszakértőként, felügyelve a tömegpusztító fegyverek leszerelését, innen 1998-ban nem szép körülmények között távozott, ekkortól igen kritikussá vált hazája közel-keleti szerepvállalásával szemben; elemzéseiből könyveket is írt. A szovjet haditechnikát is igen jól ismeri, hiszen két és fél éven át tanulmányozta, hogyan lehet szovjet célpontokat kilőni tüzérséggel.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A miniszterelnök politikai igazgatójaszerint Brüsszel tervezett lépése a háború elmélyítését és hosszú távú pénzügyi terheket jelentenének Magyarország számára.
Mark Rutte szerint a tavalyi csúcson rögzített politikai irány ellenére Ukrajna belépése egyelőre elakadt.
A következő napokban dönteni kell az ország finanszírozásáról, különben jövőre csődbe megy.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
„Oroszországnak éreznie kell a nyomást annak érdekében, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, és látnia kell, hogy lehetetlen éket verni Európa, Ukrajna és az Egyesült Államok közé” – fogalmazott Roberta Metsola.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Caroline Savage megfogadta a kommentelők javaslatait.
Zelenszkijék esetleges finanszírozásáról külön nyilatkozat várható.
