73 millió fő – ekkora népességet jósolt az ENSZ Népesedési Osztályának pesszimista előrejelzése Oroszországnak 2100-ra – ez körülbelül a fele lenne a mostani (hivatalos) 143 millió 327 ezer főnek, és nagyjából annyi, mint a századfordulón a cári Oroszország lakossága volt. De még a modellezett mediánérték szerinti lakosság is csupán 112-113 millió körül mozog, vagyis két-két és fél mai Magyarországnyi lakossággal kevesebb lesz, mint amennyi a jelenlegi lélekszám. S mindezt egyébként egy születési boom után. És a háború előtt.

Trianon keserű leckéje számunkra: azé az ország, a terület, aki be tudja lakni. E téren jelenleg a háborúzó két szláv országból az ukránok állnak a legrosszabbul, mint annak nemrég utána is mentünk.

Kongatják a vészharangot: kiürülhet Ukrajna

Mint kiderült, minden egyes, a fronton elvesztett – meghalt, megsebesült, hadifogságba esett, dezertált – katonára több tucat, vagy akár száz menekült jut, aki elhagyta az országot.

Természetesen a két ország helyzete összehasonlíthatatlanul más: orosz földre csak elvétve hullanak rakéták, bár azért elő-előfordul, ahogy sok szabotázsakció is történt már, nem feltétlenül kizárólag háborúellenes oroszok kezétől.

Így dolgozik a CIA Oroszország mélyén

Menekültek sem indultak meg nagyobb arányban, legfeljebb a háborús zónákhoz közeli Donbászból és az annektált Krím-félszigetről, egyszóval legalább a háborús népességvesztés nem akkora, mint ellenségeiknél – kérdés persze, mivel indokolható ukrajnai menekültek elszállítása Oroszországba, különösen ukrán-ukránoké.

Miért szállítja az ukrán menekülteket saját területére Oroszország?

Egyébként az érintett ukránokkal interjút készítő AP hírügynökség orosz állami dokumentumok és az elszállásolási helyek ismeretében azt írja, hogy az orosz hatóságok minden jel szerint a legszegényebb oroszországi régiókba szállítják az ukrán menekülteket, hogy ezeken a helyeken biztosítsák a helyi lakosság, és ezzel az elhagyatott települések fennmaradását, a helyi pangó gazdaság élénkítését. A megjelölt – távol-keleti, illetve szibériai – zónák egy másik demográfiai változást is felvillantanak, ami Oroszországra is jellemző: a vidék elöregedését, a munkaerő kiáramlását.

Nem állnak jól az oroszok

A Fortune magazin Bloomberg Economics adatai alapján nemrég orosz belső jelentésekre alapozott, hosszadalmas elemzésében mutatta be: miközben idén 1,2 millió gyermek születése várható az országban, ami a legkevesebb Oroszország modern történelmében, az évi átlagos halálozás 2 millió körül mozog, amit majdnem 2,5 millióra vitt fel a járvány miatti elhunytak szintén nagy tömege.

A moszkvai Gaidar Intézet idézett demográfiai kutatója szerint a tömeges mozgósítás borítani fogja ugyanis a családtervezési elképzeléseket, miközben a Bloomberg Economics becslése szerint Oroszország gazdasági kilátásai is romlanak a brutális munkaerőhiány miatt. A születésszám ugyan 2015 körül nőtt, köszönhetően a családtámogatási intézkedéseknek,

(a népességszám megtartásához szükséges 2,1-es születésszámot utoljára 1988-ban sikerült megugrani). Ami egyben Vlagyimir Putyin elnök nagy félelme is.

Putyin retteg a termékenység csökkenésétől

Ennek egyik oka az elöregedés: az orosz társadalom folyamatosan öregszik, a Worldometers adatai szerint az orosz mediánéletkor jelenleg 39,6 év, ami a hatvanas évek óta folyamatosan nő. Ennek egyik oka a javuló egészségügy, így a megnövekedett – bár Európában sereghajtó – várható élettartam, a másik pedig a gyermekvállalás már említett visszaszorulása, ami egymást erősítő folyamatként löki Oroszországot a demográfiai lejtő felé.

A Rosstat 2019-es statisztikái és a World Population Review számításai alapján már a járvány és a háború előtt sem álltak jól e téren:

míg

Ráadásul a fogyatkozó népesség fiatalabb, képzettebb része nagy arányban áramlik be a városokba a jobb fizetés reményében, így, noha a vidéki lakosság arányaiban a rendszerváltás óta nem csökken (mondhatni, tartja 73 százalék körüli arányát) a vidéki Oroszország folyamatosan veszti el munkaképes korú lakosságát.

Azonban éppen a fent említett statisztikában van még egy izgalmas szám: ugyanis

Számuk százezrekre rúg évente (2017-ben 300 ezren is jöttek), és amit még érdemes hozzátenni,

Olyannyira, hogy miattuk az európai országok közül ma már Oroszországban az egyik legmagasabb a muszlimok aránya – magasabb, mint akár Franciaországban, Belgiumban, vagy Svédországban, különböző becslések és mérések ugyanis 6 és 15 százalék közé teszik a muszlim népesség részesedését az országban, köszönhetően elsősorban a tádzsik és üzbég migránsok tömegeinek. A moszkvai muszlim vezető, Ravil Gajnegyin főmufti merészebb, 2018-as becslése szerint ez a szám már akkor 25 millió körül lehetett, ők adják Oroszország második legnagyobb felekezetét is. Sőt, olyannyira, hogy Moszkva vált Európa (Törökországon kívül) legnagyobb muszlim közösséggel bíró városává.

Nem csak a nagyvárosokat kedvelik: emellett éppen az elöregedő vidékeken jelentek meg tömegesen, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány.

Muszlim bevándorlók népesítik be a kihaló orosz vidéket

Ők, mint egy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, főként a volt közép-ázsiai tagköztársaságokból érkezve, faluról falura haladva népesítve be a kihaló orosz vidéket, ahol a helyiek meglehetős gyanakvással fogadják őket. Egyszóval: demográfiai szempontból Oroszországot a migráció felszínen tarthatja egy ideig, azonban ez feltétlenül a lakosság összetételének radikális változásával és a muszlimok arányának további növekedésével járhat.