Davos: duma és dilemma

„Az elmúlt héten újra összeült a világ látvány-elitje Davosban. Mert ami világunkban látható, az többnyire csak azért mutatja meg magát, hogy eltakarja a valódi látványt, vagyis, hogy elterelje a figyelmet arról, ami »láthatatlan«, mi több, valójában nem is létezik, legfeljebb a magamfajta összeesküvés-elméletekkel bíbelődők számára. Davos csak egyike, bár az elmúlt néhány év során talán a legtöbb figyelmet önmagára irányító globális beszélgetőhálózatoknak, amelyekkel az a célja a világot ténylegesen irányító »nem létező« erőnek, hogy általa tegye egyértelművé azt, hogy mi is az uralkodó társadalmi valóság. Vagyis, hogy miről és mit kell gondolnia annak, akinek kedves az élete.

Az, hogy miről és mit kell gondolni, azt egyfelől a tematizációs hatalom (szóval, hogy mi a »téma«) másfelől az értelmező hatalom határozza meg, A világ komplexitása már messze túl van azon a szinten, hogy bárki képes lehessen a saját tapasztalatai alapján képet alkotni a valóságról, be kell látnunk, hogy minden vélt tudásunk a médiából, vagyis egy »közvetítőtől« származik. A média pedig nem a valóságot tárja elénk, hanem egy történetet mesél el a valóságról, amely történetnek vagy van köze a valóságos valósághoz, vagy nincs. És mivel ennek eldöntése meghaladja a kompetenciánkat, így ennél kiszolgáltatottabbak már nem is lehetnénk.

Davos és a hozzá hasonló többi globális beszélgetőhálózat arra szolgál, hogy e gigantikus »valóság-gyár« uralkodó narratíváit terjessze a világ lakói számára. A Világgazdasági Fórum tehát, mint az elmúlt fél évszázad során mindig, a globális uralkodó elbeszélési módot, mint egyetlen lehetséges világértelmezési logikát próbálta rögzíteni. A fórum öt alapvető témája egyébként valóban létező kérdésekre összpontosított, hiszen, az energia és klíma, mint ökológiai kihívás, a világgazdasági válság, a technológia, a szociális, kulturális krízis és végül a globális háborús konfliktus valóban meghatározói korunk világának. Ám, hogy az ezeket a kérdésköröket leíró elbeszélési módok aligha alkalmasak bármilyen megoldás alapját képező párbeszédre azt a legdrámaibb módon a háború ügyének kezelése mutatta meg. Az ötödik témakör címe az volt, hogy »együttműködés és párbeszéd egy széttagolt világban«, mely téma fontosságát nyilván nem kell bizonygatni. De, hogy miként képzelték a párbeszédet és együttműködést Davosban úgy, hogy eleve kizárták Oroszország bármilyen jelenlétét, azt elég nehéz értelmezni.”

Nyitókép: Képernyőkivágás