Christine Lagarde a davosi Világgazdasági Fórumon egyértelművé tette: egyelőre szó sincs ilyesmiről.
Néhány nappal ezelőtt felröppent a hír, amely szerint a már bejelentett, februári 50 bázispontos kamatemelés után márciusban csökkentést tervez az Európai Központi Bank, és már csak 25 pontos növeléssel számol. Az információ szerint az agresszív kamatemelés lassítása a földgáz árának csökkenése és az eurózóna gyengülő inflációja miatt várható, az EKB döntéshozói pedig határozottan támogatják a 25 bázispontos emelést.
A hír a Bloombergen jelent meg, amely az EKB névtelenséget kérő forrásaira hivatkozott a közléskor. Miután az EKB semmilyen formában nem volt hajlandó kommentálni a hírt, a lap maga is igyekezett óvatosan fogalmazni, cikkében rámutatva, hogy a márciusi előrejelzésig nem lehet tényszerűen beszélni inflációs prognózisról, így tényszerűen kamatcsökkentésről sem, ennek ellenére a „kiszivárgott információ” szélsebesen terjedni kezdett, és több orgánum már tényként kezelte a márciusi kamatcsökkentést.
Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője a Bloomberg értesüléseit a hír megjelenésekor erős fenntartásokkal fogadta.
Mint fogalmazott: „a mai monetáris politikai gyakorlat sarokköve a kommunikáció, emiatt a jegybankok nagyon alaposan megfontolják és megtervezik, mit és hogyan közvetítenek a nyilvánosság felé. Teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy az EKB esetében egy, a döntésekre rálátó személy a vezetés engedélye nélkül ilyen információt eljuttasson a sajtóhoz. Itt inkább arról lehet szó, hogy az EKB így próbálja tesztelni a piacokat, hogy milyen reakciót váltana ki a kamatemelés lassítása, ami bevett gyakorlat a jegybankok körében”.
Hozzátette: „erre azért van szükség, mert az EKB-nak óvatosan kell lavíroznia a kamatemelésekkel. A cél fölötti infláció miatt szükség lenne a szigorítás folytatására, főleg mivel az árnyomás még erősödik az eurózónában, az energia nélkül számított áremelkedés például a novemberi 7 százalékról decemberre 7,2 százalékra gyorsult. Ugyanakkor a kamatemelésekkel a jegybank egyfelől tovább lassítja a gazdasági aktivitást, másrészről pedig jelentős hozamemelkedést eredményezhet az eurózóna leginkább eladósodott országai (elsősorban Olaszország) államkötvénypiacain, amely tovább növelheti ezen gazdaságok sérülékenységét”.
A cikk megjelenése után másfél nappal Christine Lagarde, az EKB elnöke a davosi Világgazdasági Fórumon öntött tiszta vizet a pohárba. Szavai szerint az infláció lassulása nem jelenti azt, hogy már nincs azon a szinten, amit komoly eszközökkel kellene kezelni, ezért nem térnek el az eredeti ötlettől, vagyis addig folytatják az agresszív kamatemelést, ameddig az inflációt vissza nem tudják szorítani a célként megjelölt 2 százalékos szintre. Az EKB döntéshozó szerve, a kormányzótanács tagjai, Francois Villeroy de Galhau és Klaas Knot megerősítették Lagarde mondatait, vagyis az EKB addig folytatja az 50 bázispontos kamatemeléseket, ameddig a helyzetet nem tartják megfelelőnek a csökkentéshez – egyelőre azonban még nem beszélhetünk erről. Az EKB ugyanakkor optimista a jövőt illetően. Ahogyan Lagarde fogalmazott: a szűkülő gazdaság ellenére valóban úgy látják, hogy Európa elkerüli a recessziót.
Ahogyan Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzője is megfogalmazta: a kamatemelések lassítják a gazdasági növekedést, egyben ugrásszerűen növelik a nagyobb adóssággal rendelkező tagországok kamatkiadásait. Az EKB döntésének legnagyobb vesztese az euróövezetben kétségtelenül Olaszország, amelynek államháztartási mutatói már a kamatemelések előtt sem álltak jól, olyannyira, hogy az államadóssága most magasabb, mint a 2012-es adósságválság legrosszabb időszakában.
Elemzők szerint az olasz kormány idei hiteligénye a 250 milliárd eurót is elérheti – kérdés ugyanakkor, hogy az EKB szigorító politikája mellett hogyan lehet ekkora összegre fedezetet vállalni, és persze az, mit jelent majd az instabil olasz államháztartás az euróövezet és a pénzügyi piac számára.
Giorgia Meloni friss kormánya jobb híján dühét és frusztrációját vezeti le az Európai Központi Bankon. Miután ellenzékiként éveken át EKB-ellenes kampányt folytattak, most bosszúhadjáratot emlegetnek, azt sugallva, hogy a kamatszigor egy Olaszország elleni keresztesháború része. A miniszterelnök és helyettese, Matteo Salvini, valamint a kormány tagjai egymással versenyezve szidják a Lagarde vezette pénzintézetet,
Guido Crosetto védelmi miniszter abszurdba hajlóan odáig ment, hogy kijelentette: a jegybank a jelenlegi, Olaszországot tönkretevő intézkedéseivel Moszkvát támogatja. Antonio Tajani külügyminiszter finomította kollégája mondanivalóját, ő mindössze azt a megjegyzést tette, hogy az EKB lépései egy olyan helyzetben gyengítik a gazdasági növekedést, amely nagyrészt éppen az ukrajnai háborúnak köszönhetően alakult ki.
Az olasz lapok gyorsan átvették a narratívát, Lagarde-ot Olaszország ellenségének és mészárosnak titulálva. Több elemző veszélyesnek ítéli az olasz megnyilvánulásokat és támadásokat: egyrészt azért, mert a befolyásolás látszatát kelti az EKB-val szemben, másrészt azért, mert ez a fajta offenzíva egy idő után valóban Olaszország teljes elszigetelődéséhez vezethet, amikor már azok is kifarolnak a Meloni-kormány mellől, akik egyébként egyetértenek vele. Egy ilyen izoláció pedig vészjóslóan mutatna rá az eurózóna törésvonalaira és a differenciált érdekeken alapuló gyengeségeire.
Fotó: Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke sajtóértekezletet tart az EKB Kormányzótanácsának kamatdöntő ülése után a bank frankfurti székházában 2022. december 15-én. A testület 50 bázisponttal megemelte az irányadó kamatot, és döntött a mennyiségi szigorítás elindításáról is. (MTI/EPA/Andre Pain)
Az olasz miniszterelnök kiemelte, hogy a baloldali ideológia végleges felszámolásához Európában az illegális bevándorlás elleni szünet nélküli küzdelemre van szükség.
Határozott álláspontot képvisel az olasz miniszterelnök a migrációval kapcsolatban.
Óvatosnak kell lennünk a migráció vélt gazdasági haszna és Lagarde optimista kijelentései kapcsán, és továbbra is érdemes alaposan meggondolni, kiket és milyen célból engedünk be az uniós határokon.
Christine Lagarde nincs tisztában alapvető tényekkel.
Videón az elcsípett pillanat.
Kína újabb mérföldkövet ért el a valutája globális használatában. Egy ausztrál cégnek nyújtott majdnem 2 milliárd dollár értékű jüanalapú hitelt, amelynek a folyósítása és a törlesztése is a kínai pénznemben történik.
„Majd jövőre…” – írta az FTC elnöke a közösségi oldalán.
A fiatal nőnek elege lett a társadalmi kitaszítottságból.
