Houellebecq: „A nagy felcserélés nem elmélet, hanem tény”

2022. december 5. 16:01
„Szeretném védeni a Nyugatot, de ehhez az is kell, hogy érdemes legyen megvédeni” – jelentette ki Michel Houellebecq. A neves francia író Michel Onfray nonkonformista filozófussal beszélgetett korunk forró vitatémáiról. Szemlénk!

Írta: Leimeiszter Barnabás

 

Michel Onfray nonkonformista, baloldali-libertárius filozófus (a vele készült korábbi interjúnkat ezen a linken olvashatják) a Front Populaire (Népfront) nevű folyóirata negyvenöt oldalas különszámában adta közre a Michel Houellebecq francia íróval folytatott beszélgetését.

„Szeretném védeni a Nyugatot, de ehhez az is kell, hogy érdemes legyen megvédeni” – a Figaro beszámolója szerint Houellebecq ezen mondata jól érzékelteti, milyen hangnemben folyt a beszélgetés, amely során szóba került a transzhumanizmus, a „nagy felcserélés”, az amerikanizáció, az európai bürokrácia és a kereszténység térvesztése is.

A cikk szerzője úgy látja, Houellebecqben és Onfray-ben a kritikusaik által rájuk sütött „reakciós” jelzőn kívül közös az is, hogy

mindketten a jelenkori dekadencia éles szemű elemzői,

ugyanakkor más-más vérmérsékletet képviselnek: Onfray harcias, energikus, felháborodott hangvételben értekezik, míg Houellebecq flegmább, rezignáltabb – pesszimizmusa már-már jámborságba hajlik.

A gyerekkora egy részét Algériában töltő Houellebecq szerint De Gaulle tábornok megérdemelte volna, hogy falhoz állítsák, amiért Algéria függetlenedésekor cserbenhagyta a franciákhoz hű muszlimokat, a harkikat, akiket tömegesen, sokszor bestiális módon mészároltak le a franciák távozása után – a Wikipédia minimum 30 ezer áldozatról ír, de ez a szám akár a 150 ezret is elérhette.

A „nagy felcseréléssel” kapcsolatban (a sok vitát kirobbantó fogalom megalkotójával, Renaud Camus-vel 2018-ban beszélgettünk) Houellebecq kijelenti: őt elképeszti, hogy a lakosságcserét „elméletnek” titulálják. „Ez nem elmélet, ez tény” – szögezi le.

„A számok objektíven alátámasztják” – teszi hozzá ehhez Onfray,

aki szerint a Nyugat hanyatlásának fő tényezője a demográfiai válság.

„Franciaország nem hanyatlik nagyobb mértékben, mint a többi európai ország, de rendkívül élesen észleli a saját hanyatlását” – vélekedik Houellebecq.

Az iszlamizmus jelentőségét eltérően értékelik: a filozófus Onfray nem tartja meghatározó jelenségnek, inkább az amerikai nagyhatalmi nyomulásra adott reakcióként értékeli, s szerinte a nyugati muszlimok végül idomulni fognak a materialista-fogyasztói kultúrához. Houellebecq súlyosabbnak látja a helyzetet: „Egész negyedek vannak az iszlamisták ellenőrzése alatt; úgy gondolom, a velük szembenállók is akcióba lépnek majd. Merényletek, lövöldözések lesznek a mecsetekben”. Az író „fordított Bataclanokat” jósol, mire Onfray úgy felel:

„Ön úgy gondolja, polgárháború vár ránk, én pedig úgy, hogy halkan, de már zajlik”.

Az is szóba kerül, ideológiailag hova sorolják magukat. Onfray magát „populistának” nevezi, s ugyanígy minősíti Houellebecqet. „Ezt a jelzőt vállalom. Hogy jobboldali lennék, afelől vannak kétségeim, de a populizmus oké” – válaszol az író.

Az ateista Onfray és az agnosztikus Houellebecq a vallás mai helyzetéről is eszmét cserélnek. Mindketten egyetértenek a pozitivista Auguste Comte-tal abban, hogy a vallás elengedhetetlen egy civilizáció fennmaradásához.

„Csupán a vallás képes egybeszervezni egy civilizációt, egy transzcendens célt állítva elé”

– mondja Onfray. Houellebecq a vallás szerepét elsődlegesen abban látja, hogy összeköti az embereket. A misén szeretik egymást az emberek, „ez szuper” – fogalmaz. Onfray hozzáteszi: a vallás több puszta emberek közti kapcsolódásnál, a lentet és a fentet köti össze, egy függőleges viszonyulást takar. Houellebecq az ellenforradalmi, ultrakonzervatív gondolkodás egyik atyját, Joseph de Maistre-et (főművei immár magyarul is elérhetők) is megemlíti, mondván, jó lett volna, ha a második vatikáni zsinat idején velünk van.

A beszélgetés az eredendő bűnnel kapcsolatos gondolatokkal zárul. „Úgy gondolja, hogy az ember születetten bűnös?” – kérdi a filozófus az írótól. Houellebecq „fundamentalista” Schopenhauer-hívőként igennel válaszol. „Az embert idomítani kell. Rossznak születik, de lehetséges nevelni. Mint Rousseau esetében oly gyakran látjuk, épp az ellenkezője igaz annak, amit állít.”

 

Fotó: GUILLAUME SOUVANT / AFP

Összesen 55 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Nyugat alkonya ott kezdődik, amikor egy ateista és egy agnosztikus a kereszténység után nosztalgiázik.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés