Mi volt a kedvenc táskamárkája Angela Merkelnek? Mi a baj Ursula von der Leyen öltözködésével? Mi a kedvenc stílusa Annalena Baerbocknak? Kovásznai Andreával a német női politikusok öltözködését elemeztük a Kifutóban!
Szalai Laura és Kovásznai Andrea írása
A német nők öltözködése összességében szigorú hatást kelt, a többségre nem jellemző a nőies megjelenés. Sőt, meglehetősen maszkulin módon öltöznek, ez igaz a színválasztásukra és a ruhák fazonjára is – mondja Kovásznai Andrea. A stílustanácsadó szerint éppen ezért nem meglepő, hogy Németországban a női politikusoknál sem élvezett mindig prioritást a megjelenés – most Angela Merkel volt kancellár, Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnök és Annalena Baerbock külügyminiszter stílusát elemeztük ki.
Angela Merkel stílusa a politikájához hasonlóan pragmatikus, mindig visszafogott volt a hivatala idején, és megbízható öltözködési érzékről tett tanúbizonyságot.
Sokan nem tartják őt ikonnak, és nem is feltételezik, hogy saját stílustanácsadóval dolgozott kancellársága idején, holott sok más nyugati női politikushoz hasonlóan őt is szakértői stáb segítette” – mondja Kovásznai Andrea. Hozzáteszi: a stabilitás, a megbízhatóság, az empátia voltak azok az üzenetek, amelyeket közvetíteni akartak a kancellár megjelenésén keresztül – ez szerinte sikerült is.
„Merkel öröksége, hogy utat nyitott egy új típusú női vezető előtt. Ő nem akart mindenféle csiricsáré ruhakölteményben mutatkozni, kerülte a sallangos megjelenést, sőt az attribútumokat is, ellentétben például Margaret Thatcherrel. Számára az öltözködés másodlagos volt, így nem volt túlbonyolítva a ruhatára: az vette fel, amit javasoltak neki, és nem akarta, hogy téma legyen a megjelenése” – mutat rá. Egyébként két német nő felelt a kancellár stílusáért: Anna von Griesheim tervezővel készíttette a ruháit, és Bettina Schoenbach volt a stílustanácsadója.
A kiegészítőket mellőzte, de egy kedvenc táskamárkája azért volt, mégpedig a Longchamp, amely egy „megbízható és funkcionálisan jól működő táskákat készít”. Kovásznai Andrea szerint a „márkaépítési” alapelv, miszerint egy politikus megjelenése legyen könnyen azonosítható és egyedi, a volt német kancellárnál egyértelműen megvalósult. „Szükség van a női politikusoknál a praktikumra is, de emellett a ruhájuknak történetet kell elmesélniük önmagukról, a politikai identitásukról, hogy ilyen módon is kapcsolatba tudjanak lépni az emberekkel. Merkelnél ez kiválóan működött:
tudtuk, hogy ő 95 százalékban valamilyen színes blézerben és egy fekete nadrágban fog megjelenni”
– fogalmaz.
A szakértő úgy látja, hogy a volt kancellár teljesen az ellentéte a feltűnő amerikai megjelenésnek – gondoljunk akár az amerikai first ladykra, vagy Kamala Harrisra, akik gyakran Vogue-ba illő ruhakölteményekbe jelennek meg (sőt, az amerikai alelnök maga is szerepelt az ikonikus magazinban). A szakértő ugyanakkor Hillary Clinton és Angela Merkel megjelenése között sok hasonlóságot lát, szavai szerint mindketten maszkulin megjelenésű női politikusok.
„Rendszerint háromgombos blézerben láthattuk Merkelt, amit egyenes szabású, fekete nadrággal hordott. A blézerek színvilága ugyanakkor kimeríthetetlen volt, ezt igazolja az is, hogy egy holland dizájner összesen 90 árnyalatból készítette el a saját, Pantone Intézet-féle színtáblázatát a kancellár ruhadarabjaiból” – tudjuk meg.
Egyébként Merkel nem zavartatta magát, amikor a megjelenéséről kérdezték. Egy ilyen alkalommal világosan megfogalmazta ars poeticáját:
Légy mindig több, mint amilyennek látszol, és soha ne tűnj többnek, mint amilyen vagy.”
Egy másik interjúban pedig arra hívta fel a figyelmet: érdekes módon az egyáltalán nem probléma, ha egy férfi politikus száz napon keresztül sötétkék öltönyt visel, ám ha ő két héten belül négyszer felveszi ugyanazt a blézert, máris megszólja a sajtó.
Kritikát már pedig kapott, nem is akárkitől: 2013-ban Karl Lagerfeld, a Chanel divatház kreatív igazgatója komolyan bírálta őt az öltözködési érzéke miatt. Kovásznai Andrea emlékeztet, a legendás divattervező kifejtette, hogy egy kancellár szerinte nem öltözhet így, rosszak a szabásvonalak, és az alkatának megfelelően kellene választania.
„Ez egy stíluskarambol. Vélhetően, mivel a ruhája bokáig ért, azt gondolta, hogy majd ápol és eltakar, de ez nem így működik, elég egy lépés, és máris kivillan a bokazokni. Ekkora hibát egy ilyen pozíciót betöltő politikus nem követhet el. Egyébként az estélyi ruha is arról árulkodik, ő nem akart döntéseket hozni a megjelenéséről – mindegy, hogy egy sajtótájékoztatóról vagy egy formális eseményről volt-e szó. A beiktatásakor kitalálták őt, és utána nem kívánt ezzel többet foglalkozni. De mégis figyeltek és hallgattak rá, tehát a márkaépítés működött” – fogalmaz.
„B-kategóriás Merkel, az európai Hillary Clinton” – röviden így jellemzi Kovásznai Andrea az Európai Bizottság elnökének stílusát. Szavai szerint Ursula von der Leyen egy nagyon szigorú megjelenésű, kemény, férfias vonású nő, akinek kétségtelen, hogy a frizurája mindig jól fésült, de a megjelenésével láthatóan semmilyen üzenetet akar közvetíteni. „Az öltözéke szinte megegyezik Merkelével: túlnyomórészt fekete nadrágot visel, amelyben ő is férfias megjelenésű. Néha nadrágkosztümökben is látni, és megjelenik nála például a rózsaszín ing – de nem blúz – , halványszürke, gallér nélküli, fémkapcsos blézerrel – ám előbbi egy alkalommal gyűrött volt, utóbbi sehogy nem állt rajta, ami nem jó irány egy ilyen pozíciójú politikusnál” – mutat rá.
Hozzáteszi: teljes céltalanságot lát a bizottsági elnök öltözködésében. „Míg Merkelnél megértettem, mi az üzenet, Ursula von der Leyennél nem. Egy-egy alkalommal nyomokban fellehető nála a tudatosság, nemrég például kék blúzt viselt sárga blézerrel, amikor Ukrajna uniós tagsága mellett korteskedett. De ez nem stílus, attól messze áll, nem értem, mi van a fejében, amikor reggel kinyitja a szekrényét” – fogalmaz Kovásznai Andrea.
Ugyanez már nem mondható el Annalena Baerbock külügyminiszterről, akinek Kovásznai Andrea szerint a stílusa szakít a német konvenciókkal. „Német politikusnőt így ragyogni még nem láttunk. Nagyon kellett a vérfrissítés, hogy végre valaki a nőies vonalat is képviselje” – hívja fel a figyelmet. Emlékeztet, korábban,
de ma már a megjelenése teljes mértékben igazodik a betöltött pozíciójához.
„Letisztult vonalak, nemes anyagok és diszkrét ékszerek jellemzik az öltözködését. Baerbock stílusának ereje van, megjelenése egyszerű, tiszteletet parancsol. A színeket láthatóan nagyon szereti, és gyakran visel monokróm összeállításokat. Szereti az élénk piros ruhákat, hozzá illő csizmával, és a kéket is, amit szintén monokrómban visel blúzokon, egyberuhákon, nadrágokon. A ruhái tökéletesen szabottak, akárcsak a kabátjai, minden olyan, mint ha rá öntötték volna” – fogalmaz, hozzátéve, a miniszter egyértelműen üdítő kivétel és megtörte azt az általánosítást, miszerint a német politikusok nem a divatról híresek.
Nyitókép: MTI/EPA/Andrej Cukic
Az Ansage cikke szerint kulcsszerepet kapott a folyamatban Donald Tusk miniszterelnök, külügyminisztere Radoslav Sikorski, valamint a varsói székhelyű VSquare nemzetközi oknyomozó portál hálózata is.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a legnagyobb baj, hogy senki nem szólt rá a miniszterelnökre a stílusa miatt.
Az amerikai elemzés párhuzamot von Magyarország és Lengyelország között, és arra figyelmeztet: a konzervatív, szuverenista politikai erők Európa-szerte egyre erősebb intézményi nyomás alatt állnak.
Egy gazdag és kevély NER-es faszfejről szólna, akinél a kormányváltás estéjén megjelenne Antal József és Mádl Ferenc szelleme.
A német kabinet belső konfliktusai, a gazdasági nehézségek és az AfD erősödése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a berlini vezetésre.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Az elmúlt napokban több, a lengyel jobboldalhoz kötődő közéleti szereplőnél és újságírónál történt hatósági beavatkozás.
Kiszelly Zoltán úgy látja, ennek a következménye nem azonnali elégedetlenség lenne, hanem lassú kiábrándulás.
