Jól tette Novák Katalin, hogy elment Ukrajnába

Amióta Novák Katalin köztársasági elnök Ukrajnába látogatott, forr a közélet bús tengere, melyen – minden más helynél inkább – ádáz Erynnis lelke uralkodik, s a népek érckorláti dőlnek.

Két párt van most is, mint rendesen: az ukrán párt szerint már rég el kellett volna mennie, de inkább Orbán Viktornak, nem pedig a „súlytalan” köztársasági elnöknek (amely „súlytalan” köztársasági elnök több európai vezetővel tárgyalt fél év alatt Magyarország ügyeiről, mint Áder János két ciklusában), az pedig, hogy most megy, bizonyára csak valami uniós pénzekkel kapcsolatos imázsjavító hókuszpókusz része.

Az orosz párt szerint pedig nem kell gesztusokat tenni a náci hoholoknak, úgyis csak magyarellenes gyalázkodást kapunk cserébe, furcsa leállásokat az olajvezetéken, meg turulfűrészelést, szóval elég legyen már a csicskulásból, ne a hajdinalekvár tegye el a nagymamát.

Csak azzal nem számol senki, hogy Novák Katalin nem ukrán- vagy oroszpárti – hanem békepárti.

Röhöghet rajta a nyugati szövetség háborúpártja állkapocs-kiakadásig, hogy aki békét akar, az biztos csak az agresszornak adna ukrán földeket, méltatlankodhat Oroszország háborúpártja, hogy hogy lehet ilyen csúnyán beszélni Putyin elnök úr igazságos honvédő műveletéről, Novákot mindez nem érdekli. Ő csak a békéről beszél, de arról nagyon. A beiktatásán, az ENSZ-ben, Párizsban, mindenhol. És annak szúr oda, aki éppen nem akar békét, mert a Nagy Szent Céljához jobban illik a háború. A bölcs tanács s a kormány figyelmén állni-tudó a habok között.

Ukrajna és Oroszország felé irányuló gesztusainkban is érdemes lenne a békét mércévé tenni: hidegen viselkedni velük, amikor a háborút táplálják, és támogatni őket, amikor a békére törekszenek – békére annak katonai, világpolitikai és gazdasági értelmében egyaránt.

Épeszű ember nem vitatkozik azzal, hogy Oroszország katonai agressziója lerombolta a békét – békepárti szemszögből tehát elítélendő, menthetetlen cselekedet. De nehéz nem látni, hogy Oroszország tárgyalna, a tárgyalás pedig békéhez vezethet – békepárti szemszögből ez tehát támogatandó kezdeményezés. A szankciók kivetése aligha tekinthető másnak, mint eszkalációnak egy gazdasági háborúban – békepárti szemszögből tehát rossz megoldás. S ugyanez az orosz stratégiai eszköztárban a gázcsap tekergetése – békepárti ember számára vállalhatatlan. Ugyanúgy, mint az, hogy Ukrajna a legevidensebb katonapolitikai realitásokról sem képes tárgyalni, például az alkotmányba foglalandó katonai semlegességről vagy a Krím feladásáról. Kompromisszum nélkül nem lesz béke: aki nem tárgyal, nem békepárti.

Kirajzolódik ebből egyfajta képlet: a háború eseményeinek nagy tengerében mindenki

E gondolat mentén nem járt vezető magyar politikus Kijevben akkor, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök gyakorlatilag fegyvergyűjtő gálának használta az európai vezetők látogatásainak hosszú sorát, s ki is mondta, hogy üres kézzel senki ne jöjjön hozzá. S most, amikor Ukrajna a Grain from Ukraine programmal enyhíteni próbálja a kikötők orosz blokádja és a szankciók okozta globális élelmiszerválságot, Novák Katalin személyében Magyarország mögéjük áll.

Nem nehéz az Ukrajna iránti cselekvés helyes módját megtalálni. Ha az ukránok fegyvert kérnek meg mindenféle fura szankciókat, nem állunk melléjük. Ha pedig csinálnak valami értelmeset, akkor igen. Ilyen egyszerű. Semmi megalázó nincs Magyarország számára abban, ha ukrán kistermelőktől vesz tízezer tonna gabonát szegény országok lakóinak, akiket ezáltal is egy lépéssel közelebb viszünk a háború előtti, békés világhoz, mikor még nem állt a feje tetejére a globális élelmiszerpiac.

Mert igen, hiába nem így tűnik a negyvenszázalékos élelmiszer-infláció mögül, mi bizony a világ szerencsés és gazdag országai közé tartozunk, ezáltal módunk és felelősségünk van segíteni a világ szegényein.

És ha egy előremutató, jó ötlet véletlenül épp az ukránok fejében fogalmazódik meg, semmi okunk nincs elzárkózni tőle. Nem fogunk ettől még ódát zengeni a turulokat fűrészelő, lehetetlen nyelvtörvényeket hozó, tökéletesen normális emberi kommunikációs formákat büntető etnohomogenizáló ukrán nacionalizmusnak, nem fogunk fegyvert szállítani, nem fogjuk rázni Zelenszkij elnök kezét, hogy igazad van, csináld csak, ne tárgyalj, hadd pusztuljon a hazád.

Ez az üzenete minden egyes korábbi tárgyalásnak vezető magyar politikusok és Viktor Mikita kárpátaljai kormányzó között, és ezzel konzisztens Novák Katalin kijevi látogatása is.

Ahol érdemes, ott segítünk, mert tudunk – mindenféle hülyeségbe pedig nem hagyjuk belesodorni magunkat. Ne hagyjuk magunkra aggatni sem az orosz, sem a nyugati háborúpári szemüveget, s ne lássunk rossznak valamit csak azért, mert orosz vagy ukrán. Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi