Magyar jövő: ennyien élhetnek majd 2050-ben hazánkban

2022. november 29. 8:47
Mennyien leszünk 2050-ben? Meddig élünk, mennyien születnek és halnak meg addig? Az elmúlt évtizedek hazai demográfiai folyamatait elemezte, majd ebből állított fel forgatókönyveket két demográfus. Bemutatjuk tanulmányukat!

Izgalmas tanulmány született hazánk mostani demográfiai folyamatairól, az elmúlt évtizedek tényszerű változásaitól a közeli jövőben, 2050-ig várható további folyamatok forgatókönyveiig.

Mekkora lesz Magyarország lakossága? Mennyi gyerek fog születni és hányan halnak majd meg? Meddig élünk és hol áll majd hazánk a 21. század közepén? Obádovács Csilla és Tóth G. Csaba demográfusok tanulmánya ezekre kereste a választ – ezt mutatjuk most be az alábbiakban!

Nem áll meg a természetes fogyás

Hazánk lakossága a két legutóbbi népszámlálás (2001 és 2011) között 215 ezer fővel csökkent, a KSH adatai szerint

a népességveszteség 2011-től 2021-ig 255 ezer fő volt

– kezdik tanulmányukat a szerzők.

A létszámcsökkenés egyik oka a természetes fogyás, ami azt jelenti, hogy a halálozások száma meghaladja a születésekét. Az elmúlt évtizedben a természetes fogyás 35–40 ezer fő volt évente, 2020-ban a koronavírus okozta járvány hatására megközelítette az 50 ezret.

Az ezredforduló óta kizárólag Közép-Magyarországon emelkedett a lakosság száma (216 ezer fővel), minden más régióban csökkent. A legnagyobb veszteséget Észak-Magyarország (184 ezer fő) és Dél-Alföld (149 ezer fő) szenvedte el. Az elmúlt húsz évben a magyarországi régiók között érdemben növekedtek a különbségek  mind a halálozás, mind a termékenység terén. A születéskor várható élettartam Közép-Magyarországon, illetve Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb, Észak-Magyarországon pedig jóval alacsonyabb, mint a többi régióban. A teljes termékenységi arányszám esetében éppen fordított a sorrend.

Nyolc és félmillió

A magyarországi népesség csökkenése az elmúlt időszakhoz képest nagyobb ütemben folytatódik a következő évtizedekben - a szerzők kutatása szerint. A legutolsó hivatalos adatok szerint 2019-ben 9,8 millióan éltek az országban,

a szerzők alapforgatókönyve alapján ez a szám 2050-re 8,5 millióra csökken.

Ha a termékenységi folyamatok kedvezően alakulnak, akkor előreszámításuk szerint 8,8 millióan élnek majd Magyarországon 2050-ben, nemzetközi vándorlás nélkül viszont 8,2 millióra csökkenne a népesség.

A fővárost is magában  foglaló Közép-Magyarország népessége 8%-kal növekszik, minden más területi egység népessége tovább csökken a következő közel három évtizedben. Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön, Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön egyaránt 25–30%-os népességcsökkenés várható 2050-ig az alapforgatókönyv szerint.

Öregedő népesség

Száz aktív korú magyarországi lakosra 2050-ben már 47 időskorú jut a jelenlegi 30 helyett – prognosztizálják a kutatók. Ez a mutató a leginkább öregedő régiónak számító Dél-Dunántúlon 60-ra emelkedik, míg a folyamatban legkevésbé érintett Közép-Magyarországon 41-re nő. A régiós különbségek kevésbé növekednek, ha azzal számolunk, hogy mind a belföldi, mind a külföldi vándorlás tekintetében érdemi konvergencia valósul meg a következő három évtizedben.

A korszerkezet alapján négy csoportra lehet bontani a régiókat annak mentén, hogy miként alakul a gyermekek (0–14 évesek), az aktív korúak (15–64 évesek) és az idősek (65 éves és annál idősebbek) aránya az országos átlaghoz képest 2050-ben. Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon relatív magas lesz az aktív korúak aránya és kevesebb az idős.

Ezzel szemben Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön viszonylag sok lesz az idős, de kisebb lesz az aktív korúak, valamint a gyermekek aránya.

Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön több lesz a gyermek, mint az ország többi részén,

viszont kevesebb az idős. A közép-dunántúli népesség korszerkezete követi az országos átlag alakulását a 2050-re vonatkozó előre-számításunk szerint.

Negyven éve fogyunk

Magyarország népessége már több mint 40 éve folyamatosan fogyó tendenciát mutat – idézik fel a szerzők. A csökkenés az alacsony fertilitási rátával  és az ebből fakadó alacsony születésszámmal, valamint a magas halálozással függ össze. A két legutóbbi népszámlálás (2001  és  2011) között több mint 216 ezer fő volt a népességveszteség, 2021-re azonban – 2001-hez képest – a KSH adatai szerint 10,2  millióról 9,73  millióra, 470 ezer fővel csökkent a lakosság száma.

A népességcsökkenés országon belül a régiók szintjén nem egységes, nem minden régió népessége csökken, illetve a csökkenés mértékében is nagy eltérések láthatók.

Az elmúlt két évtizedben csak Közép-Magyarországon emelkedett a népesség létszáma,

amely ezen belül jórészt Pest megye több mint 20%-os bővüléséhez köthető. Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl népessége stagnál, vagy kismértékben ingadozik a pozitív és negatív tartományban, de az utóbbi néhány évben inkább a pozitív irány a meghatározó. Legnagyobb mértékű, 10%-ot meghaladó  népességcsökkenést Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön lehetett megfigyelni 2001 és 2020 között.

A bölcsőtől a sírig

A kutatók emlékeztetnek: a népesség számának alakulása a gyermekvállalás, a halandóság és a nemzetközi vándorlási egyenleg együttes változásának következménye. Előbbi kettő alkotja a természetes népességváltozást. A születések száma 1998 óta kevesebb mint 100 ezer, 2011-ben 90 ezer alá esett, majd 2014 óta ismét meghaladta a 90 ezret, az elmúlt öt évben pedig 90 ezer körül mozog. A halálozások száma 125 ezer és 135 ezer között volt az elmúlt 20 évben, 2014-ig mérsékelten csökkenő tendenciát lehetett tapasztalni, azóta ingadozik. 2020-ra az előzetes adatok alapján a koronavírus okozta járvány hatására jelentősen, közel tízezerrel nőtt a halálozások száma.

Magyarországon a születések száma 1980-ig még meghaladta a halálozásokét, majd ez a folyamat megfordult, az egyenleg negatívvá vált.

2001 után a természetes fogyás minden évben több volt 30 ezer főnél.

A Covid19-járvány hatására 2020-ra az előzetes adatok szerint a veszteség megközelíti az 50 ezer főt. A népességszám-változás regionális különbségeit okozhatják az összetevők együttesen, illetve valamelyik tényező önmagában. A születés és halálozás különbsége minden régióban negatív volt az elmúlt húsz évben, a legkedvezőbb mutatóértékkel Közép-Magyarország és Észak-Alföld rendelkezett. A sereghajtó Dél-Alföld és Dél-Dunántúl, ebben a két régióban a legnagyobb a természetes fogyás, 2020-ra az előzetes adatok szerint a –7 ezreléket is megközelítheti. 2001-ben még –1,7 ezrelék és –4,5 ezrelék között szóródott a régiók természetes fogyás mutatója, 2020-ra szélesedett –3,4 és –6,9 ezrelék közé ez az intervallum, vagyis némi divergencia megfigyelhető e téren.

Emelkedett a termékenység

A természetes népességváltozáson belül a születésszám alakulásának megértésében fontos a szerepe a teljes termékenységi arányszámnak, amely 1980 óta csökken, és 2011-ben érte el a mélypontját 1,23-os értékkel. Azóta kisebb ingadozásokkal, de minden régióban emelkedő tendencia figyelhető meg, bár 2016 óta e folyamat több régióban is megingott.

A régiók szintjén jelentős egyenlőtlenségeket tapasztalunk.

A teljes termékenységi arány (TTA) Észak-Magyarországon volt a legmagasabb – 1,47 volt 2001-ben és 1,75 lett 2019-ben.

A második helyen Észak-Alföld (1,47 2001-ben és 1,67 2019-ben) található.

Az utolsó helyen Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl van, a 2001-es 1,2 értékről mindössze 1,3–1,36-ra emelkedett a teljes termékenységi arányszám a két régióban, amely értékek messze elmaradnak az országostól. 2001-ben a régiók közötti eltérés 0,28 volt, 2019-re 0,44-ra nőtt a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb érték között.

A termékenységi arány mérsékelt emelkedése pozitívan hat ugyan a népességszámra, de jelentős hatása csak évtizedek múlva lesz, amikor a megszületett gyermekek elérik a szülőképes kort – emlékeztetnek a szerzők.

Lecsökkent a szülőképes korú nők száma

A születések számát a szülőképes korú nők száma és a gyermekvállaló nők átlagos életkora befolyásolja. 2001-ről 2019-re a 15–49 éves nők száma 11%-kal csökkent Magyarországon. Egyedül Pest megyében nőtt, 14,3%-kal, míg Dél-Dunántúlon, Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon több mint 15%-kal esett vissza a számuk.

A rendszerváltás után csökkent a fiatalok gyermekvállalási hajlandósága, és ezzel együtt kitolódott a gyermekvállalás átlagos életkora.

A nők szüléskori átlagos életkora 2001-ben 26,9 év volt, ami 2020-ra 29,8-re emelkedett.

Ezen a téren is jelentős eltérések láthatók a régiók között. Az ezredfordulón régiós szinten 1,9 év volt a különbség a legalacsonyabb és legmagasabb érték között, ami 3,9 évre nőtt 20 év alatt. Észak-Magyarországon volt a legalacsonyabb a gyermeket szülő nők átlagéletkora 2019-ben (27,6 év), a második Észak-Alföld, 28,2 évvel, a legkésőbb pedig Közép-Magyarországon szülnek a nők (átlagosan 31,5 évesen).

Javult a halandóság

Az ország egészét tekintve az elmúlt évtizedben jelentősen javult a halandóság. Míg

a férfiak esetében 2001 és 2019 között 68,2-ről 72,9 évre emelkedett a születéskor várható élettartam,

addig a mutató a nőknél 76,5-ről 79,3 évre nőtt. Ezen belül azonban nagyon jelentős és egyre növekvő regionális különbségek figyelhetők meg.

A nők esetében az elmúlt 20 év egészére igaz, hogy Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb a születéskor várható élettartam, míg Észak-Magyarországon a legalacsonyabb. A várható élettartamban mutatkozó különbség regionális szinten az ezredforduló környékén a két szélsőérték között csupán 1,5 év volt, ez azonban 2019-re 2,3-re emelkedett.

A régiók közötti különbségek növekedése még gyorsabb a férfiak esetében. Míg 2001-ben az e téren legkedvezőbb helyzetben lévő Közép-Magyarország és a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő Észak-Magyarország között 2,9 év volt a különbség, addig 2019-re 4,3 évre emelkedett a születéskor várható élettartamok közötti differencia.

A migráció is számít

A természetes népességváltozást magában foglaló születésszám és a halálozások mellett még a vándorlás a népességváltozást befolyásoló tényező. Az ország esetében a nemzetközi migrációval, régiók esetében a nemzetközi migráció mellett a belföldi vándorlással is számolni kell. Az elmúlt 20 évben a KSH nyilvántartása szerint a nemzetközi migráció rendkívül nagy változékonyságot mutat. Míg 2016-ban alig érte el az ezer főt, 2018–2019-ben a 35 ezer főt is meghaladta az egyenleg értéke.

2001 és 2020 között átlagosan 15 ezer fő volt a nemzetközi migráció egyenlege

Ez a külföldi és a magyar állampolgárok el- és bevándorlásából együttesen adódik össze. A KSH nyilvántartásában a külföldre távozó magyar állampolgárok csak akkor jelennek meg, ha bejelentik a távozásukat. A külföldön dolgozó, de itthon állandó lakcímmel rendelkező és társadalombiztosítást fizető magyarok nem szerepelnek az elvándorlási statisztikában.

A regionális különbségek szempontjából jelentős tényező a belföldi vándorlás is. Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl a belföldi vándorlás nyertesei, Közép-Dunántúlon mérsékelten pozitív és negatív egyenleg egyformán előfordult az elmúlt két évtized alatt, a többi régió a belföldi vándorlás szempontjából népességvesztő régió A születés és halálozás egyenlegéből eredő természetes szaporodás-mutató ezer főre vetítve minden régióban negatív értékű: közel –7 ezrelék Dél-Dunántúl és Dél-Alföld esetében, míg a természetes fogyás által a legkevésbé érintettnek Közép- és Észak-Magyarország számít, ahol a mutató értéke az elmúlt két évtizedre vetítve –3,4 és –3,9 ezreléket ért el. A többi régióban a mutató értéke –4 és –6 ezrelék között mozog.

A népmozgalmi események együttes eredője a népességszám változása. 2001-ről 2021-re egyedül Közép-Magyarország népességszáma növekedett (7%), Nyugat-Dunántúlé összességében alig változott, a népességcsökkenés kevesebb, mint 1%. A többi régió népességvesztesége 5 és 14% között alakult.

A népességszám alakulása mellett az elmúlt 20 év érdemi változást hozott a magyarországi lakosság korszerkezetében is. Miközben a népességszám csökkent,

a 65 év felettiek aránya 15,1-ról 19,9%-ra emelkedett,

a gyermekeké pedig 16,6-ról 14,6%-ra mérséklődött.

E folyamatokkal összefüggésben az időskorúak eltartottsági rátája 22,2-ról 30,3%-ra emelkedett 2001 és 2020 között.

És mit hoz a jövő?

A kutatók a számításaikhoz a 2019. január elsejei hivatalos adatokból indulunk ki, amely szerint a Magyarországon élők létszáma akkor 9 millió 773 ezer fő volt, ami 936 ezerrel kevesebb, mint a történelmi csúcsként számon tartott 1980-ban volt, tehát négy évtized alatt 8,7%-kal, az utolsó 10 évben pedig 2,6%-kal esett vissza a Magyarországon élők létszáma.

A népességcsökkenés üteme a következő évtizedekben tovább gyorsul, ami egyebek mellett a Magyarországon élők korösszetételével magyarázható.

A kutatók alapforgatókönyvi paraméterei alapján végzett előreszámítása szerint 2050-re 8,5 millióra csökken a hazánkban élők létszáma, amely nagyjából három évtized alatt 13%-os fogyásnak felel meg.

Ha a demográfiai folyamatok közül a fertilitás érdemben magasabb lesz a következő évtizedekben, akkor

a magas termékenységű forgatókönyv megvalósulása esetén 2050-ben 8,8 millióan élnek majd Magyarországon,

ami a következő 31 év alatt 10%-os népességcsökkenést jelent.

Abban a hipotetikus esetben pedig, ha a nemzetközi migráció egyenlege nulla lenne a következő időszakban, akkor számításaik során 2050-ig 8,2 millióra csökken a népességszám, ami 16%-os esést jelent az induló létszámhoz képest.

 

Nyitókép: MTI

Összesen 107 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés