Izrael Állam egyik legrangosabb kitüntetésével ismerték el a Mandiner segítségével megtalált zsidómentő házaspárt

2022. november 22. 9:45

Írta: Sal Endre
A Venezuelában született zongoraművész, Andres Carciente 76 év elteltével, a Mandiner segítségével találta meg a zsidó származású édesanyja megmentőinek leszármazottjait. A Túróczy-házaspár kedden kora délután kapja meg posztumusz Izrael állam egyik legrangosabb kitüntetését, a „Világ Igaza” elismerést.

2020 májusában történt, hogy a Budapesten élő, de Venezuelában született zongoraművész, Andres Carciente édesanyja megmentőinek keresésére indult Budapesten. 1944-ben a zsidó származású Friedmann Ágika hatesztendős volt. Valószínűleg az édesanyjával együtt deportálták volna, ha nem kapnak segítő kezet. Budán, egy lakásban vészelték át a nyilas terrort.

A hatesztendős kislány semmit sem értett az egészből, csak azt tudta, hogy nem a saját nevét kell mondania, ha valaki megkérdezi, hogy hívják. A borzalmakat túlélték, a kislány pedig a háború után Svájcba került leányotthonba, majd a család Dél-Amerikába ment, és végül Venezuela fővárosában, Caracasban telepedtek le. Friedmann Ágnes aztán felnőtt, Venezuelában megházasodott és megszületett a gyermeke, Andres.

Ő volt az, aki már felnőttként elkezdte kérdezgetni az édesanyját, ugyanis mindig is izgatta a család története. Az anyukája sokat nem tudott mondani, hiszen arról is csak emlékfoszlányai voltak, hogy Budapesten hol bújtatták őket; és hogy ki, arról pedig végképp nem tudott semmit. Andres így nyomozásba kezdett.

Sokáig semmire sem jutott, aztán 2020 májusában talált egy képeslapot,

amelyben minden jel szerint a család megmentőjének írt még 1947-ben az azóta elhunyt nagymamája. Egy bizonyos Túróczy Lajosnak címzett képeslapon ugyanis ez állt: „Sok szeretettel Irén néninek és Lajos bácsinak, életem megmentőinek. Falus Ágnes, 1946. XI. 15." A lapot sosem adták postára, tegyük hozzá, szerencsére, hiszen így Andres a házaspár keresésére indulhatott hosszú évtizedekkel később.

Ez a képeslap indította el a nyomozásban a kolumbiai zongoraművészt. Fotó: Andres Carciente-archív

Andres egyébként hosszú évek óta Budapesten él. Zongoraművészként végzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián, a szerelem is rátalált, megházasodott, gyermekük is lett és Budapesten telepedett le. Annyit sikerült kiderítenie, hogy az édesanyját megmentő Túróczy-család anno a Torbágyi út 22. szám alatt, később a Böszörményi út 18/b alatti házban élt a háború után. És itt került a képbe Tóthné Zsuzsa, aki egy Facebook-csoportban látta a zongoraművész felhívását és értesítette a Mandinert. Mi pedig 2020. június 11-én közzétettük a történetet. Néhány nappal később aztán jelentkezett Túróczy Éva, aki olvasta a cikket és ahogy a telefonban mondta: a név és a cím alapján nem volt kérdés számára, hogy a nagyszüleiről van szó.

A Mandiner aztán megszervezte a nagy találkozást, Andres Carciente még júniusban a Balatontól egy macskaugrásnyira, Nemesvitán, 76 év után találkozott az édesanyja megmentőinek unokájával, Évával, hogy megköszöntje azt amit értük tett a házaspár, hiszen

az életüket kockáztatták azzal, hogy a zsidó kislányt és édesanyját a lakásukban bújtatták.

Nem mellékesen, Friedmann Ágnes is köszönetet mondott, az idős asszony Caracasból jelentkezett be videóhíváson. Mint a találkozón kiderült, Turóczy Lajosnak és feleségének fakereskedése volt, és a szomszédjukban lakott egy textilkereskedő, aki jó ismerőse lehetett a kislány családjának. Így került a kis Ágnes és az édesanyja a vészterhes időkben a család lakásába. Hosszú hónapokon át nem mozdultak ki onnan, csak akkor mentek le a pincébe, amikor légitámadás volt.

Ágnes amúgy az emlékei szerint minimum hat hónapot élt Turóczyék lakásában, új nevet kellett megtanulnia, és az is rémlett számára, hogy sokat játszott a lakásban. Turóczy Lajos fakereskedését a háború után államosították, így később egy gyárba ment el dolgozni. Az unokája, Éva szerint a nagymamával együtt jó kedélyű, kedves emberek voltak, s a családban nem volt titok, hogy a háború alatt zsidó származású embereket mentettek. A nagypapa és a nagymama síremléke a nemesvitai ház udvarán van, így Andres leróhatta kegyeletét, zsidó szokás szerint kavicsot helyezve a síremlékre.

Andres Carciente lerótta kegyeletét Túróczy Lajos és felesége síremlékénél. Fotó: Mandiner-archív

Ismét ugrás az időben. Kedden, november 22-én kora délután a Belügyminisztériumban Izrael állam egyik legmagasabb kitüntetését adományozzák posztumusz Túróczy Lajosnak és feleségének, Irénnek. Az elismerést az unokájuk, Éva veszi át, aki a Mandinernek elmondta, nagy megtiszteltetés és meglepetésként érte őket, mikor értesítést kaptak arról, hogy kitüntetik a nagyszülőket.

A nagyszüleim odafent biztosan nagyon örülnek most”

– mondta Éva.

A Világ Igaza címre Andres Carciente terjesztette fel a házaspárt. A nagy találkozó után nem elégedett meg a köszönömmel, hanem minden követ megmozgatott, hogy a megmentők megkapják a Világ Igaza elismerést. A beadványba a Mandiner két cikkét és a találkozóról készült videót is csatolta. Azt mondták neki, minimum egy év, míg alaposan áttanulmányozzák a történetet. Megtették.

(A Világ Igaza kitüntetéssel azokat a nemzsidókat ismeri el a holokausztot túlélők emlékét őrző jeruzsálemi Jad Vasem intézet, akik segítettek a zsidóknak megmenekülni a haláltól – bújtatták, szöktették vagy hamis dokumentumokkal látták el őket – a szerk.)

Ma délután pedig a Túróczy-házaspár megkapja Yacov Hadas-Handelsmantól, Izrael magyarországi nagykövetétől a Világ Igaza elismerést és Pintér Sándor belügyminisztertől pedig a Magyarország Bátorságért Érdemjel elismerést. Kellett hozzá egy fel nem adott képeslap, meg egy ember, aki köszönetet akart mondani az édesanyja megmentőinek. 76 év elteltével megtette. „Vannak még csodák” – mondta Andres még két éve, mikor találkozhatott Túróczy Évával. Vannak…        

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Budáról valószínűleg nem deportálták volna, ez hülyeség a cikkben, de az életveszély valós a nyilasok idején, és az is, hogy az életveszélyt megosztotta az a nem zsidó család, amely bujtatta őket. Szar volt 1944 őszén és telén tehát a nyilasok idején Budán zsidónak lenni. Vagy éppen zsidókat bujtatni.

Karsai Horthyt útálja, úgy látja, Szálasi fényezésével Horthyt tudja leégetni, mert Szálasinak már mindegy. Te persze beszoptad.

Lehet, hogy jobb könyveket olvastam nálad. Van az úgy. Biztos vannak olyan területei az életnek, ahol a te könyveid jobbak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés