És mindenért elnézést kérünk. Nem gondoltuk komolyan, hanem csak magukkal ragadtak bennünket az indulatok, mi pedig hagytuk, hogy a dehumanizáció csábító örvénye elnyeljen bennünket is.
Kezdjük mondjuk Fekete-Győr Andrással! Nem, egyáltalán nem gondoljuk, hogy ő lenne a világ legbutább kisgyereke, egészen biztos, hogy tényleg van nála sokkal butább kisgyerek is. Ám ha mégsincs, akkor se biztos, hogy tehet róla. De olyat is kár volt leírnunk, hogy »újra fenyegetőzik a még fejlődő izomzatú Fekete-Győr András«, hiszen ennek nincs semmi köze a valós politikai teljesítményéhez (ami kiváló, lásd az előválasztások eredményeit), és talán nem is fejlődik az izomzata sehova. Bocsáss meg, András úrfi!
Aztán ott van Dobrev Klára, akiről le mertük írni, hogy »az infantilis gyerekhangon rikácsoló férfitestű bolgár kommunista nyerőbb, mint a kidobóember karaktert formázó miskolci fenegyerek. Dobrev az ország napközis tanárnénije. Ez működik«.