Mire gondol?
Amerikai hatásra Európában már jó ideje megkezdődött a természeti törvényekkel szembemenő gondolkodás. 1989-ben Németországban egy idős professzorral beszélgettem arról, hogy a kommunizmus alatt nálunk milyen tragédiák történtek. Azt mondta: tisztában van ezzel, mivel sok rokona élt az NDK-ban, de nekem arról fogalmam sincs, hogy náluk, az NSZK-ban milyen következményei lettek az amerikai televízió megjelenésének. Tíz évvel később kezdtem érezni, hogy mire gondol, addig például azt sem tudtuk, mi az a gender. Ahogy már többször hangoztattam: a társadalmi törvények be nem tartása kétségtelenül helytelen, de a természeti törvények áthágása demográfiai öngyilkossághoz vezet. És nem csak a genderkérdésről van szó: amit a radikális zöldkövetelések hangoztatói tesznek, az az európai lakosság teljes fokú agymosása, színtiszta politika. Ezt látjuk Németországban, Franciaországban, és hozzánk is gyűrűzik be a jelenség. Nyugaton lényegében a nálunk a Rákosi-korszak idején megtapasztalt diktatúra uralkodik. Elég megnézni, mi zajlik az amerikai egyetemeken, ahonnan ideológiai nyomás miatt távoznak oktatók, professzorok.
Nyugaton lényegében a nálunk a Rákosi-korszak idején megtapasztalt diktatúra uralkodik”
Visszatérve a háborúra, említette a szankciókat, amiket viszont Magyarország is megszavazott.
Mi mást tudtunk volna csinálni? Ezekben az időkben egységre van szükség. Szerencsére vannak szövetségeseink, például az olaszok és a lengyelek, és már számos kérdésben elértünk változásokat az érdekeink mentén, de egyedül nem tudjuk megállítani a szankciós politikát. Egyébként amikor arról beszélünk, hogy Európa akarja a korlátozásokat, fel kell tenni a kérdést: kicsoda Európa valójában? Az Európai Bizottság vagy az európai emberek? Az biztos, hogy az osztrák parasztember vagy a német kisvárosi polgár nem támogatja a szankciókat. Addig lehet morális igazságokat hangoztatni, amíg az ember nem a saját bőrén érzi a következményeket – márpedig télen nem kevesen lesznek, akik nem tudnak befűteni, nem lesz elég az élelmiszer, és sokan hirtelen fognak mélynyomorba kerülni. A szankciós politika ráadásul érdemben nem rendítette meg az orosz gazdaságot, ellentétben az európaival. Ahogy utaltam rá, valószínűleg épp ez a cél a háttérben.
Arra szükség van, hogy nemzeti konzultáció induljon a már elfogadott szankciókról?
Az, hogy a kormány kikéri az emberek véleményét, mindenképpen helyes. Ennek sok módja lehet, a nemzeti konzultáció egy bevált eszköz. A kormányfő ezáltal milliós nagyságrendű véleményt tud letenni Brüsszel asztalára. Más ország kormánya nem vállalkozik ilyesmire, mert fél, hogy kiderül, mennyire másképp gondolkodnak a polgárok, mint a politikai elit.
Pedagógusok. A korábban ön által elnökölt Professzorok Batthyány Köre is jelezte, hogy szükség van a béremelésre. Milyennek látja a tanárok helyzetét?
Tragikus állapotban van az oktatás, pedig legdrágább kincsünk, gyermekeink jövője függ tőle. Érdemes felidézni, annak idején Klebelsberg Kunó mit tudott megvalósítani néhány év alatt, ehhez képest az utóbbi harminc évben nemhogy előrelépés, jelentős romlás jellemzi a rendszert. Az egyetlen valódi sikernek a Nemzeti alaptanterv kidolgozását és bevezetését tartom. A nyolcvanas-kilencvenes években a gimnáziumok legjobb tanulói választották a tanári pályát; aki pedagógus akart lenni, a nagy tudományegyetemeinkre ment továbbtanulni. Alig lehetett bejutni matematika, történelem vagy irodalom szakra, ha valakit felvettek, akkor az akkora dicsőség volt, mint ha orvosira ment. Mostanra ez gyökeresen megváltozott, és tetszik vagy nem, a pedagógusok egy részét nem tartom valódi pedagógusnak.