Kap egy pofont a szcientizmus, a „tudományos világkép” is – Szombath Attila új könyvéről

Szombath Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófiaprofesszora, aki nem pusztán filozófiatörténész, nem pusztán más filozófusokat elemez, hanem valóban filozófiát művel, azaz saját filozófiai rendszert alakított ki. Tanult Németországban a jezsuitáknál, személyes mestere Weissmahr Béla jezsuita szerzetes volt, akinek hagyatékát gondozza is.

Két korábbi kötetét emelném ki: a Ki ítél most?-ban a szerző látleletet ad a filozófia és a modernitás válságáról. Szerinte az újkorra a Nyugat először differenciálódott, majd dezintegrálódott. Az első pozitív folyamat volt, a második negatív. A differenciálódást az egyház, az arisztokratikus elv és a filozófia képviselte, ami létrehozott egy affirmatív magot, a nyugati civilizáció lényegét, amelyet az újkorban erős gazdasági fejlődés igyekezett megtámogatni.

Szombath szerint a modernitásban a Nyugat szellemi élete roppant meg, és az utolsó eszmény valósult meg: „a többség zavartalan jóléte és gyarapodása”. A feltétlen és a véges című kötetével pedig a szerző megrajzolta „a szabadság metafizikai rendszerének alapvonalait”, aminek célja, hogy a filozófia az életproblémáinkra vonatkozóan is irányadóvá válhasson.

Mostani apró kötetének, amely szinte a zsebünkben is elfér, sokat ígérő, mindent átfogó címe van: Az élet értelmetlensége és értelme. A könyvismertető szerint: 

A szerző tisztában van a vállalkozás sokat ígérő mivoltával és nehézségeivel, így elsőként is a „kérdés legitimitását” alapozza meg, megállapítva, hogy „az emberi életnek akkor van értelme, ha mindenestül egy az ész számára meggyőző alappal bíró közlés”, aminek jelentése van. Ezután az „emberi dinamika tartalmát” taglalja a szerző, kiemelve az élet teleologikus és morális arculatát.

A következő fejezet az élet értelmetlenségére tér ki. Rámutat például, hogy

Majd felsóhajtunk, mert jön az élet értelmességéről szóló fejezet, amit az emberi állapot (conditio humana) tárgyalása követ. Itt kap egy pofont a szcientizmus, a „tudományos világkép” is: „a tudományos világkép, amely mit sem tud teleológiáról, a lehetőségi létezés dialektikájáról és mindenekelőtt a Feltétlenről, s a versengésre és szerzésre épülő közösségi élet bátorságot és gondolati erőfeszítéseket követel attól, aki kritika alá vonja”. A kötetet „a kérdés megválaszolása”, majd a boldogságról szóló eszmefuttatás és egy összegzés zárja – nem áruljuk el, mire jut a szerző.

Szombath Attila: Az élet értelmetlensége és értelme. Kairosz, 2025

Nyitókép: Kairosz