Hogyan generáljuk minél több rosszkedvet?

2022. október 4. 13:01

Francesca Rivafinoli
Mandiner
Zavaróan kevés lenne vajon a lehangolt magyar, ha nem készülnének látványosan feltupírozott negatív hírek?

.„Kutatók egyértelmű összefüggést találtak a repetitív negatív gondolkodás és a gyorsabb leépülés között”. „A szívbetegségekre családilag hajlamos emberek közül a pozitív beállítottságúak egyharmaddal kisebb arányban szenvednek el 25 éven belül szív- és érrendszeri katasztrófát, mint a morgó-szorongó társaik”. „A cégeknél a jól teljesítő csoportokban a pozitív és a negatív interakciók aránya 6:1; a negatív üzenetek túlsúlya alacsony teljesítményhez vezet” – hosszasan idézgethetnénk a vonatkozó kutatásokat, amelyek mind arra engednek következtetni: a negatív gondolatok folyamatos sulykolásával és a pozitívumok következetes figyelmen kívül hagyásával hatékonyan csökkenthető az egyén vagy egy adott csoport jólléte és teljesítőképessége.

És akkor most lapozzunk fel néhány független-objektív portált.

A magyar gáztárolók töltöttsége elérte a 70 százalékot, szinte minden EU-s ország már 80-90-nél jár” – adta hírül a Vanmásik öles betűkkel. A hírfolyamot felületesen átfutó átlagpolgár épp csak felmordul: pff, már megint valami, amiben a többiek után kullogunk, siralmas ez az ország – és már görget is a következő címhez. De akadnak önsorsrontóbb fajták, akik rákattintanak a cikkre, hadd borzongjanak tovább; ők kapják is a következő dózist: „Az EU-s tagállamok szinte mindegyike 80-90 százaléknál jár, az élen a portugálok, lengyelek, németek, dánok állnak 90 százalék feletti értékekkel, míg a magyarnál csak a lettek állnak rosszabbul.

Ember legyen a talpán, aki még ezek után is kitart az olvasásban, hogy a drámaibbnál drámaibb halálhörgéseken magát átverekedve egyszer csak eljusson a következő megjegyzésig: „Másként fest a helyzet, ha a fogyasztásarányos töltöttséget nézzük”. Ott tudniillik az elsők között vagyunk az Unióban.

Bonyolult lett volna vajon ezt az el nem hanyagolható és a negatív üzeneteket némileg árnyaló információt a cikk első felében elhelyezni? Vagy az úgy már nettó lakájpropaganda? Nem jönne össze a napi sopánkodásadag, ha a „Portugália bezzeg már 100 százalékig feltöltötte gáztárolóját” mellett ott fityegne az objektív tény, hogy tárolási kapacitása tizenhétszer kisebb, mint Magyarországé, így valójában az éves fogyasztásának mindössze 6,6 százalékát képes elspájzolni? Ahhoz azért kell némi perverzió, hogy valaki egy 73 százalékig töltött korsóval a kezében

azon lamentáljon, hogy a másiknak bezzeg csordultig van a gyűszűje.

De haladjunk tovább. „Visszaesett a gyerekvállalási kedv Magyarországon, a halálozások száma tovább nőtt” – írja a HVG. Mindenképpen bele kellett írni a címbe, hogy „Magyarországon” esett vissza, mintha valamiféle hungarikummal állnánk szemben, így az olvasó már horkanhat is föl, ahogy azt kell: tessék, öntik a sok pénzt a családtámogatásokra, erre még romlik is a helyzet, pff, jellemző. Csakhogy.

Miközben a cikk „jelentős” visszaesésnek minősíti, hogy az elmúlt 12 hónapban 1364 gyerekkel született kevesebb, mint az azt megelőző évben, valójában itt is rá lehetne csodálkozni a dolog pozitív oldalára, amennyiben volna rá igény: a korfa alakulása miatt ugyanis 2022 elején 20 és 45 év közötti nőből pontosan 37 895-tel (azaz 2,3 százalékkal) volt kevesebb, mint 2021 januárjában. Innen nézve az 1,5 százalékkal kevesebb baba inkább nevezhető demográfiai törvényszerűségnek, mint a gyermekvállalási kedv visszaesésének – és valóban, a cikk futólag meg is említi, hogy a termékenységi ráta 1,57-ről 1,56-ra csökkent. Ami azért nehezen interpretálható bezuhanásnak.

Különös tekintettel arra, hogy 2020-ban az 1,56-os ráta elérése egyenesen történelmi vívmánynak számított: 1995-ben jártunk utoljára ebben a magasságban. 2011 óta 1,23-ról sikerült visszatornázni az arányszámot, hogy aztán most (a Covid-oltások utáni óvatosság évében) lényegében stagnáljon (kutatások szerint 2022 első felében Skandináviában 1,7-ről 1,5/1,6-ra, Németországban 1,58-ról 1,3 és 1,4 közé csökkent a termékenységi arányszám). Zavaróan kevés lenne vajon a lehangolt (és ezért esetleg gyereket se vállaló) magyar, ha ezekre az aspektusokra is rácsodálkozhatnánk, ahelyett, hogy (két #takavanaméhemből között) egyetlen számadat alapján megfejti nekünk a „független” média,

hogy kész, a magyar párok elkedvetlenedtek?

Lehetne még sorolni bőséggel a példákat (egészen eredeti például, amikor az újságíró Covid után 1-ben a ferihegyi és a horvátországi statisztikák ellenőrzése helyett határozottan megállapítja: belföldi turistából azért volt idén júliusban kicsit kevesebb, mert a „bátran utazó külföldi” látogatókkal szemben a magyar szorongva kuporgott otthon a féltett fillérjei felett) – de közben érkezik a friss hír: az Ipsos legújabb nemzetközi felmérése szerint a világ összes vizsgált országa közül messze a magyarok vannak a legrosszabb véleménnyel egészségügyi rendszerükről, és mindössze 10 százalék bízik abban, hogy a legjobb ellátást kapja. A skála túlsó végén Portugália található, ahol (legalábbis a felmérés szerint) 91 százalék bizalommal van hazájának egészségügyi rendszere iránt, miközben egyébként hónapok óta hol az egyik, hol a másik ügyelet vagy szülészet tart náluk (is) zárva a szakemberhiány miatt, egyes kórházakban szemműtétre például 1060–1070 napot kell várni, a tízmillióból 1,2 millió embernek nincs háziorvosa, és immár a portugálok 40 százaléka a magánegészségügyet veszi igénybe az állami ellátás hiányosságai miatt.

Tényleg kilencszer rosszabb lenne a helyzet nálunk,

vagy esetleg valamiféle interiorizált mindensz*rizmusnak vagyunk tanúi,

és a magyar megkérdezettek egy része az egyes hírportálokon elébe tett, következetesen negatív cikkek alapján alkot lesújtó véleményt azon rendszer egészéről, ahová a milliárdos hazarepül vakbélgyulladást műtetni, ahol a „diktatúra” ellenzéki miniszterelnök-jelöltjének törött kezét pikk-pakk meggyógyítják, ahová a rendszer állítólagos üldözöttjei is visszaugrálnak oltakozni és fogkövet levetetni, és ahol nyugat-európai országok egész sora képezteti a medikusait?

Csak azért kérdezem, mert amennyiben igazak a magyarnál sokkal-sokkal jobb egészségügyi rendszerekben dolgozó kutatók fent említett megállapításai, nevezetesen hogy az egyoldalúan negatív hozzáállás nagy eséllyel öl, butít, kórházba juttat és nyomorba dönt, akkor az „elképesztően lesújtó” Ipsos-felmérés közzétételével egyidejűleg akár a nagyesküt is letehetné minden médiamunkás, hogy ezentúl legalább mesterségesen generált, indokolatlan negatív üzenetekkel nem fogja szisztematikusan rombolni a magyar társadalom bizalmát, mentális egészségét, valamint immunrendszerét.

A nyitókép forrása: Vecteezy

Összesen 33 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezt csinálják a rendszerváltozás óta, ha jobboldali kormány vezeti az országot és közben propagandasajtózzák a másik oldalt, amely 2005 előtt nem is nagyon létezett.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés