Február 24. után előlépett a függöny mögül a bábmester, az Egyesült Államok. Amelynek korábban egyetlen csettintésébe került volna, hogy az ukrán bábkormány végrehajtsa a minszki egyezményt, fölszámolja a félkatonai bandákat, eltörölje a nemzetiségeket sanyargató törvényeket. Nem tette, mert háborút akart.
Ezért alakította egyetlen, hatalmas katonai támaszponttá az Ukrajnának hívott pufferzónát. Ezért tett magasról a krími népszavazás eredményére, az oroszok önrendelkezési jogára. (Mások határait csak a Nyugat húzogathatja – ezt nevezik »nemzetközi jognak«.) S ezért tettette magát süketnek, amikor Oroszország a biztonsági igényeivel jött, és a korábbi amerikai ígéretekre emlékeztetett (miszerint nem terjeszkedik keletre a NATO). Az Egyesült Államok azt akarta, hogy kitörjön a háború – hát kitört. S most majd szintet lép.
Ami jön: irgalmatlan pusztítás, szenvedés, halál. A sarokba szorított, szankciókkal dühített, megalázott Oroszország komolyan megindul. Ahogyan Vucsics szerb elnök jósolta még Putyin tegnapi bejelentése előtt: pár hónapon belül egy olyan hatalmas katonai konfliktus bontakozik ki, amilyet a második világháború óta nem láttunk.