A pomázi szobrot jó művészi érzékkel, harmonikus emberi arányokkal és nagy részletgazdagsággal mintázták,
ami gyakorlott és igényes művészt feltételez. Az ezüst és vörösréz fémberakás alkalmazása, valamint az öntés, illetve a hidegmunka minősége ugyancsak azt mutatja, hogy a szobor egy felkészült, művészi minőségű plasztikák sorozatgyártására képes bronzművesműhelyben készülhetett.
A viszonylag kis méretű, 11 centiméter magas szobor bronzöntéssel készült. A szemeket ezüst-, a tunikát vörösréz berakás díszítette. Felületét sötét szürkészöld, összefüggő patina borítja, sérülés csak a fejen és a bőség szaru hátoldalán látszik.
A pomázi szobor a császárkori lárábrázolásoknak az úgynevezett második típusát képviseli. Ennek megfelelően nem lendületes táncmozdulatban, ivószaruból bort öntve, hanem nyugodt, álló testhelyzetben mintázták meg. A kéztartás az áldozatbemutatás jellegzetes mozdulatát idézi, amelynek során a csészébe helyezett tömjént vagy italáldozatot a tűzbe öntötték.
Becses darab, s immár a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti tárában pihen.