Kuruc romantika, magyar lélek – 125 éves a tárogató!

2022. szeptember 12. 18:01
Írta: Farkas Anita
„A tárogató tényleg a magyar lélek hangja, nemzeti kincs” – vallja Erdő Zoltán tárogatóművész. A hangszer megreformálásának 125. évfordulójának alkalmából szeptember 19-én 19 órától ünnepi hangverseny lesz a budapesti Szent István-bazilikában. Az esten az Erdélyi Magyar Örökség díjas Erdő Zoltán, Lisztes Jenő cimbalomművész és az Anima Musicae Kamarazenekar tolmácsolásában a kuruc romantika gyöngyszemei is felcsendülnek.

Nyitókép: Erdő Zoltán százhúsz éves Stowasser-tárogatója

 

A tárogató a kuruc kor egyik ismert hangszere volt, sőt, a története ennél sokkal hosszabbra visszanyúlik. A 125 éves évforduló mire vonatkozik?

Valóban, kétfajta tárogató létezik. A történeti, amelyet a legtöbben kuruc kori tárogatónak ismernek, valamint a reformtárogató. Utóbbi 125. születésnapját ünnepeljük idén szeptember 15-én. Azért pontosan ezen a napon, mert Stowasser János hangszerkészítő mester ekkor adta be a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalba az általa évtizedes munkával megújított hangszer leírását, terveit. A híres csehországi hangszerkészítő dinasztia tagjaként Budapesten letelepedett Stowasser egyébként az első magyarországi hangszergyár tulajdonosa volt, az ennek helyet adó épület, bár a második világháborúban bombatalálatot kapott, eredeti állapotában visszaállítva ma is megcsodálható a Lánchíd utca 5. szám alatt. Itt készültek aztán ezek az úgynevezett reformtárogatók is, olyan egyedülálló minőségben,

hogy a muzsikusok szerte a világon ma is vadásszák az egykori Stowasser-műhelyben gyártott darabokat.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az egyéb tárogatók ne lennének nagyon jók, de az biztos, hogy a Stowasser-félék a legértékesebbek. És talán a leginkább állják az idő próbáját is. 

Ön is egy ilyenen játszik. Hogyan sikerült hozzájutnia?

Az én esetemben igazából a hangszer találta meg a játékosát, ugyanis

a nagyapámtól örökölt tárogatón játszom a mai napig.

Ő ugyan nem volt zenész, de ácsmesterként vonzódott minden olyan műremekhez, ami valamilyen különleges egzotikus fából készült. A rózsafa tárogatón kívül még egy ébenfából készült százéves fuvolát is köszönhetek neki. 1940-ben vásárolta nagyapám ezt a tárogatót az előző tulajdonosától, ami most körülbelül százhúsz éves lehet. A tárogatók esetében kiemelt fontossága van annak, hogy mikor készültek, ugyanis minél régebbi, azaz szárazabb a fája egy hangszernek, annál dúsabban rezonál a játékos kezei között. Így ezeknek az ódon hangszereknek szinte a lelkét ápolják a szakavatott kezek, ami szerencsés esetben az előadó és a közönség számára is átélhető-átérezhető.

Rákóczi megtérése – Erdő Zoltán tárogatózenéje a salföldi pálos kolostorromnál

 

Kuruc kori tárogatón ma már nem is zenél senki?

Régizenei együttesekben és tőlünk néhány ezer kilométerre keleten még használják a hangszert, ismerik a történelmét. A Nemzeti Múzeum és a szekszárdi Wosinszky Mór Megyei Múzeum még őriz néhány kuruc kori tárogatót. Ezek jóval kisebbek, kezdetlegesebb felépítésűek voltak a reformváltozatnál, billentyű nélküliek, és még dupla náddal szólaltatták meg őket. Világszerte van egyébként nyoma a tárogatók különböző korokban való felbukkanásának: Tibettől Belső-Ázsián és a Közel-Keleten át a török vidékekig találtak tárogatósípokat. Vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy

a hangszer a kelet–nyugati áramlás során került a Kárpát-medencébe,

valószínűleg jóval a ma honfoglalásnak gondolt időszak előtt. Arról is vannak feljegyzések, hogy az Árpád-korban nagyobb eseményekkor, esküvőkön tárogató szólt.

Igazán mégis a Rákóczi-szabadságharc idején lett nálunk népszerű, innen is a kuruc kori elnevezés. Miért?

Amellett, hogy természetesen zenéltek is rajta, és a néphagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc kedvenc hangszere volt, a csaták fontos elemeként a tárogató segítségével továbbították a katonáknak a parancsokat, akik pontosan tudták, melyik hang, dallam mit jelent.

Így lett a tárogató a szabadságra vágyó magyar lélek jelképe,

nem véletlen, hogy 1711-ben a császáriak rengeteget összegyűjtöttek, és máglyára vetettek, egy ideig még otthon sem szabadott megfújni. Érdekes, hogy később, a kommunizmus éveiben szintén tiltólistára került, nem nehéz megfejteni, hogy ennek oka éppen ez a szimbolikus jelentés volt. Mindennek ellenére a kuruc kor zenéjéből számos dallam maradt fenn kotta formájában. Az ünnepi hangversenyre ebből az emblematikus időszakból, sőt még egy kicsit előbbről is válogattam darabokat, és persze a már a reformtárogatóra írt művek közül is megszólal néhány. És mivel száz évvel ezelőtt a tárogatóművészek rendszerint cimbalomkísérettel játszottak, a másik hungarikum hangszerünk, a cimbalom szintén kiemelt szerepet kap az ünnepi műsorban, amit a hangszer nemzetközi hírű szólistája, Lisztes Jenő barátom szólaltat meg, kettőnket pedig az Anima Musicae Kamarazenekar kísér.

Erdő Zoltán és Lisztes Jenő a Rákócziak nyomában országos programsorozat egyik állomásán

 

Milyen különlegességek hallhatók majd?

Sok más mellett A kurucz pikulás dala, amit Czinka Panna nótájának is hívnak. Czinka Panna az 1700-as évek egyik legismertebb cigányprímása, igazi korabeli sztár volt, ő alkalmazta először a zenekarában a cimbalmot, kastélyokban koncertezett, főurak, bárók kapkodtak érte. A ma már alig ismert pikulás szó gyakorlatilag a sípost, azaz a fúvós hangszeren játszót jeleni. Ez a dallam valószínűleg még Czinka Panna nagyapjától, Barna Mihálytól ered, akiről pedig tudjuk, hogy II. Rákóczi Ferenc udvari muzsikusa volt. Hátborzongató belegondolni, hogy

ez a kuruc hallgató, túlélve az évszázadokat, generációról generációra öröklődve 2022-ben is ugyanolyan csodálatosan hangzik.

Nem kis részben Ott Rezső hangszerelő-zeneszerzőnek köszönhetően, aki maximális tisztelettel nyúlt az esten elhangzó összes régi darabhoz. 

 

A zenészek körében mennyire népszerű ma ez a hangzásvilág, egyáltalán hányan fedezték-fedezik fel maguknak a tárogatót?

Újabban elég felkapott lett, sokan szeretik-használják, sőt, az utóbbi években világsztár fúvósok, például a szaxofonos Jan Garbarek, Joe Lovano, Paquito de Rivera, Scott Robinson csak azért látogattak Magyarországra, hogy tárogatót vegyenek. És nemcsak a hivatásos muzsikusok érdeklődnek iránta. Nemrégiben Budapesten összefutottam egy Berlinben élő nyugdíjas kémikussal, aki azóta tanul magyarul amióta tárogatón játszik. Ez jól példázza, hogy a tárogatót a világban tényleg mindenhol magyar hangszerként tartják számon,

még csak fordítása sincs semmilyen nyelven. 

És tud próféta lenni a saját hazájában?

Körülbelül kétszázan játszunk rajta, ami nem kevés, a problémát inkább az utánpótlás biztosításában látom. A tárogatónak nincs igazán oktatása, népzenét tanítanak rajta a Zeneakadémián és két zeneművészeti szakközépiskolában, de a fent említett történelmi repertoárt csak úgy lehet elsajátítani, ha az ember valahogy talál magának egy mestert, és mellé nagy nehezen beszerez egy hangszert. Pedig

a tárogató tényleg a magyar lélek hangja, nemzeti kincs, amivel nem ártana felelősebben bánni.

Pláne, hogy a saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy ez a különleges és nagy múltú hangszer a fiatalok egy részét is érdekli. A Rákócziak nyomában programsorozat keretében számos egykori Rákóczi-birtokokon adtunk koncertet Lisztes Jenővel közösen Sátoraljaújhelytől Vizsolyon át Sárospatakig, tíz településen. Ehhez kapcsolódva húsz iskolában tartottam hangszerbemutató foglalkozásokat – érdekes történelmi részletekkel, vetítésekkel színesítve – , és mindig akadt a gyerekek közül néhány, aki utána azt kérdezte, hol tanulhatna tárogatózni. Ilyenkor kénytelen voltam széttárni a kezemet.

Ön éppen ezért már régóta szorgalmazza a Nemzeti Tárogatóintézet felállítását. Ez hogy nézne ki pontosan, és mik lennének a feladatai?

Külföldön vannak erre nagyon jó minták. Skóciában például hat olyan intézmény működik, ahol csak a skót dudával foglalkoznak, tanítják, mint nemzeti hangszernek, külön múzeuma is van régi hangszerekkel, videófelvételekkel, a leghíresebb skótduda-készítők és dudások életének bemutatásával. Spanyolországban szintén van a spanyol gitárnak háza, a balalajka oroszországi népszerűségéről nem is beszélve. Nálunk viszont mindössze egyetlen szervezet fogja össze a tárogatósokat, a Rákóczi Tárogató Egyesület, évente egy szakmai találkozóval. Olyan intézmény, amely csak ezzel a hangszerrel foglalkozna, beleértve az oktatás mellett a kutatást is, nincsen. Pedig ha nem lesznek a jövőben tárogatósaink, szép lassan eltűnnek a Rákóczi-korból fennmaradt dallamok, és így a magyar történelem egyik nagyon fontos,

a magyar identitást erősen meghatározó időszaka is elhalványodik.

A szabolcsi bandérium a bujdosók kassai temetésén,  Vasárnapi Ujság 53. évf. 45. sz. (1906. november 11.), forrás: OSZK EPA

 

Ezek megmentése tehát az elsődleges feladat, de elképzelhető, hogy hasonló fajsúlyú új művek is születhetnek tárogatóra?

Kortárs zeneszerzőknek is vannak tárogatóra írt remek darabjaik. Mégis úgy érzem, hogy azoknak a dallamok a mélységét, rétegzettségét amelyeket az ősi tárogatón játszottak el, és a reformtárogató közvetítésével éltek túl, nehéz megközelíteni. Olyanok, mint egy élő történelemkönyv,

szavakkal megfogalmazhatatlan az a pillanat, amikor megszólalnak;

mintha a DNS-ünkbe lenne kódolva a tartalmuk, jelentésük. Az idősebbek ezt jobban tudják értékelni a saját gyerekkori emlékeik miatt. A második világháború előttig a tárogató tényleg nagyon népszerű volt. Minden faluban akadt egy mestere, minden egyházi-állami ünnepségen megszólalt, sőt, a Rákóczi Szövetségnek száz éve saját tárogatóegyüttese volt, talpig díszmagyarban koncerteztek szerte az országban. A történelmi vagy népzene mellett a klasszikus zenében is meg-megjelent, például Wagner a Trisztán és Izoldában egy kis, 16 taktusnyi részt tárogatóra komponált, így a világ minden operaháza kénytelen volt beszerezni egyet. Nyilván nincsenek illúzióm, hogy a mai világban, ennyiféle zenei stílus között a tárogatózene, pláne a fiatalabb korosztályokban, még egyszer ilyen népszerű lehet. De ettől még, pláne ha a 2015-ben megkapott hungarikum megjelölést komolyan gondoljuk, muszáj többet tennünk a múltat magában foglaló jelene és az ebből következő jövője érdekében.

 

Nyitókép: Molek Csaba

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés