Doktor Varsányiné pékségbe megy

– Demokrácia! Nahát, milyen szépen mosolyognak ezek a „rozsos veknik”, mi a titka? Évek óta nem láttam hasonlót a városban!

 – Jaj, kérem, zavarba hoz, Varsányiné asszony…

 – Nem, komolyan mondom! Ez a szín, ez az illat… emlékeztet a boldog békeidők kenyereire, lisztből meg kemencében sütve… szóval, hogyan készülnek?

 – Kérem, nálunk az alapanyag számít elsősorban. A legtöbb pék szimpla akác- és fenyőforgácsot használ, ráadásul durvára darálva, mi maradtunk a hagyományos receptnél, és őrölt makkot is keverünk hozzá.

 – Őrölt makk, micsoda mennyei eledel! Mennyit kerestem múlt karácsonyra, de sehol sem lehetett kapni! Honnan van maguknak?

 – Kérem, megvan a magunk beszerzési forrása… mindenesetre van még egy kevés kovászunk is, féltve őrizzük, ettől lesz olyan légies maga a kenyér.

 – És hogyan kapja ezt a szép barna színt? Milyen festéket használnak?

 – Sütjük, kérem. No nem egészen, inkább szárítjuk, ahogy mások, de a színt tényleg egy kis sütés adja. A lényeg, hogy mindig készenlétben van egy kolléga, ha éppen kisütne a nap, és összejönne annyi napenergia, hogy meghajtsa pár percre a sütőt, sitty-sutty, gyorsan betolja a vekniket.

 – Ez fantasztikus! És tényleg gyönyörű a végeredmény! Szeretnék belőle egy fél kilót.

 – Tessék várni, már vágom is… parancsoljon.

 – Mennyivel tartozom?

 – Négy Európai Értékeink lesz, ha mást nem kér.

 – Sajnos csak Nyugati Ígéret van nálam, nem gond?

 – Nem, adja nyugodtan, tudok visszaadni, de csak apróban.

 – Nem bánom, úgyis kell a munkahelyi pótkávégépbe.

 – Akkor tessék, itt van, nyolc, kilenc, tíz… igen, tíz Slava Ukraini.

 – Köszönöm szépen. Ej, csak ez a szörnyű infláció ne lenne.

 – Ne is mondja, valószínűleg jövő héten is árat kell majd emelnem... De azt hallottam, legfeljebb még tíz év, s az amerikai fegyverek meg a szankciók megteszik a hatásukat, Oroszország pedig összeroppan! A fő csapást már bevitte nekik az ukrán hadsereg, most már csak nekünk kell kitartani.

 – Így van. Addig meg kibírjuk ezt a kis kényelmetlenséget, főleg, ha lehet még ilyen jó pékárut kapni a városban, mint maguknál… További szép napot kívánok. Demokrácia!

 – Demokrácia! De várjon, ki ne menjen így az utcára! Itt maradt a sugárvédelmi sisakja!

 – Úristen, tényleg! Köszönöm, maga megmentette az életem. Demokrácia!

 – Nem tesz semmit, Varsányiné asszony. Demokrácia!

Nyitófotó: Idős asszony Mariupolban (MTI/AP/Jevhen Maloletka)