Európa egy óriási Ukrajna, tizenkét csillaggal

Lehullott a lepel! Rájöttem. Mindvégig ott volt a szemünk előtt – legalábbis voltak árulkodó jelek.

Ukrajna kék-sárga, az EU is kék-sárga. Kijev közepén diadalív, Brüsszel közepén diadalív. Volodimir Zelenszkijt a keleti világ háttérhatalma, az oligarchia segítette a kijevi trónra; Ursula von der Leyent meg a nyugati világ háttérhatalma, a Deloitte és a KPMG. Brüsszel nyelve vallonnak hazudott francia, Ukrajnáé meg… ebbe bele se menjünk.

Hónapok óta találgatják a kontinens legjobb szakértői: olyat mégis hogyan csinálhatott e jobb sorsra érdemes, daliás kontinens, hogy egyszerre építi energiaellátását az oroszokra és üzen nekik gazdasági háborút.

Mert ennek így, lássuk be, meglehetősen kevés értelme van. Lehet persze vitatkozni azon, hogy a Gazprom Európa tisztességes gázellátásában valóban akadályoztatva van-e, vagy a Siemens-turbina visszatérése óta már csak egyik átlátszó fedőszöveg váltja a másikat, hogy az Északi Áramlat kihasználtsága messze kapacitás alatt maradhasson.

Mindegy is, mert Oroszországból Európa felé fut még néhány gázvezeték, és a Török Áramlaton kívül azokon sem jön semmi.

Fogadjuk el: Oroszország részben eltekerte a gázcsapot a Déli Áramlaton ellátott országokon kívül mindenkinek. Lehet vitatkozni azon, hogy jogosan tette-e ezt, avagy jogtalanul – de mégiscsak logikus lépés az ukrajnai háborúval párhuzamosan futó gazdasági háborúban. Olyan ország ellen gazdasági háborúzni , amitől a fél kontinens jóléte függ? Ezt nem érti senki.

Mert ekkora böszmeséget, mint amit Európa az elmúlt nyolc évben megcsinált, egy entitás csinált még rajtunk kívül: Ukrajna.

Ukrajna, amely egyszerre ignorálta teljes mértékben keleti szomszédjának jelenlétét és kilétét, valamint játszott reménybeli nyugati szövetségeseinek energiaellátásával és kisebbségeivel. Ukrajna, amely képes volt Vlagyimir Putyin 2014-es agresszióját saját állampolgárain jogilag megtorolni, de arra nem volt képes, hogy a politikailag motivált, kifejezetten az oroszok ellen irányuló jogfosztásából három tollvonással kihagyja az uniós tagállamok tökéletesen ártatlan kisebbségeit. Ukrajna, amely nem ismerte fel, hogy a NATO-integrációját sohasem gondolták komolyan, és hogy Oroszország úgy fog majd benne pusztán a NATO és az atomfegyverek emlegetése miatt konkrét nemzetbiztonsági kockázatot látni, hogy valós, kemény NATO-védelem közben nem képződik meg mögötte. Ukrajna, amely háborús időkben a komplett diplomáciáját állítólagos szövetségeseinek folyamatos rugdalására használta. Ukrajna, amely annak a Szlovákiának is elzárta az olajat, amely az utolsó légvédelmi rendszerét is odaadta neki.

Hogy honnan fészkelte be magát mégis Európa fővárosaiba ez a gondolat? Ukrajnából. Nincs mese. Európa egy óriási Ukrajna lett, tizenkét csillaggal. Még azelőtt elukránosodtunk, hogy Ukrajna európaivá válhatott volna.

De jó lenne végre felismerni, hogy az ukrán külpolitika végtelen és kiszámítható ostobaságának komoly része volt Ukrajna romba dőlésében, és hogy ukrán iskola szerinti külpolitikával Európát lehet elveszíteni, nem Ukrajnát megmenteni. Ha már egyszer elszúrtuk,

a két ellentmondó stratégia közül az egyiket vissza kell vonni. Az energiafüggőséget nem tudjuk, mert leáll az ipar és megfagyunk.

Úgyhogy kénytelenek leszünk befejezni a gazdasági háborút. Ha arcvesztés, akkor is, ha Dmitro Kuleba ránk szórja az ilyvói boszorkányok átkát, akkor is.

Be kell látnunk: Oroszország nem az az ország, amellyel szemben képesek lennénk egy gazdasági háborúra. Egy reménytelen háborút pedig, ha van rá mód, jobb nem végigvinni. Jönnie kell egy füstös szobában köttetett dealnek: fel kell adnunk a szankciók értelmetlen – azaz nem személyi – részét egy megbízható és megfizethető gázellátásért.

Ukrajnától külpolitikát tanulni nem az egyetlen erkölcsös cselekedet, hanem önmagunk és Ukrajna elveszejtésének legbiztosabb módja. Ukrajna érdekében kell feladnunk az ukrán külpolitikát – ők sosem jönnek majd rá, hogy ostobán gondolkoznak a világról. Mi viszont, akik csináltuk már jobban is, még rájöhetünk.

Nyitókép: Pixabay