Moszkva népe nem változott – A Mester és Margarita viszont minden korban képes újat mondani

„Mivel ebben a közegben nevelkedtem, próbáltam úgy átadni Bulgakov világát, hogy érződjön, mit jelentett számára a sztálini időszak: egyszerre volt kegyelt, kegyetlen és kegyelmezett. Egy hatalom által félretolt ember, akinek mégis hatalmas szellemi tudással kellett munkanélküli módjára léteznie.

amikor sok más mellett a szatmárnémetiekkel közösen színre vitt A Mester és Margaritáról kérdezték. Hogy mi is volt az a közeg, amire az Almetyjevszki Állami Tatár Színház művészeti vezetőjeként is ismert rendező utal, nehéz lenne néhány szóval körülírni. Maradjunk annyiban, hogy ha az ember Kazanyban születik, majd tatár és volgai bolgár szüleivel előbb Kijevbe, majd Budapestre keveredik, végül a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen szerzi meg a diplomáját, felnőttkorára valószínűleg elég árnyaltan lesz képes látni a világot. 

És ez az árnyalt gondolkodás jelenik meg az ő A Mester és Margarita-felfogásában is, amit a tavaly májusi bemutatót követően legújabban a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és Mihai Raicu Társulata közös miniévadának (Showcase 2026) keretében láthattunk január végén. Különös, hullámzó, álomszerű elő- adásként, amely az első felvonásban próbára teszi a nézői türelmet, hogy aztán a következő két etapban annál nagyobbat robbanjon. A még üres színpad felett uralkodó vörös csillag és fekete mágusok neveit kántáló fura kórus viszont már erős kezdőjelenetként nem hagy kétséget a keretezés felől: 

Nos, talán nem árulunk el nagy titkot, ha az egyik csúcsjelenetből, azaz Woland (Rappert-Vencz Gábor) és csapata erősen szuggesztív varieté-előadásából kiderül, hogy „Moszkva népe nem változott”. Hasonló látványos csúcsjelenetekből akad még néhány, különösen Margarita megjelenése után; a sárga virágok között csodálatos dalt éneklő Sosovicza Anna képét ugyanúgy magunkkal visszük, mint a bál harsány, groteszk, mégsem öncélúan hatásvadász, egyre fokozódó őrületét.

A katarzis a végén elmarad – hiába a kis gyufaláng, ha a világ aztán egyszerűen elsötétül –, de több mint érdemes vállalkozás ez.

Nyitókép: Harag György Társulat – Szatmárnémeti Északi Színház