Egy parlamenti párt előző és jelenlegi elnöke a nyilvánosság előtt üzenget egymásnak, sőt, becsmérli a másikat, majd az utóbbi a Facebook-oldalán jelenti be, hogy fel is adja a tagságát. Közben az expártelnök egykori kabinetvezetője telefonnal kamerázza az egyik elnökhelyettest annak utcai fórumán, aztán követi egészen az autójáig, és üvölt vele. Mindezt tetézi, hogy az igen heves perszóna az a „mamuszos” hölgy, aki az előző vezetés idején a legnagyobb befolyással bírt a párt dolgaira, emellett szétrobbantotta a főnöke családját. Legalábbis erre lehet következtetni a jelenlegi elnök indulatos posztjából, melyben elődjétől követeli a helyzet tisztázását. Úgy, hogy mindezek mellett
dezertáló alapszervezetekről, aggályos frakciópénz-költésekről is lehet hallani,
illetve alig néhány hete még a párton belüli szexuális erőszak miatt indult rendőrségi eljárás. És újraindultak a kilépések, napi szintűek a nyilvános sértődések, kifakadások.
Ez nem a 2000-es évek elejének Kisgazdapártja vagy valamiféle fiktív politikai komédia, hanem a megsemmisülés határára sodródott, Jobbik nevű párt körüli aktuális történések. A hajdan húsz százalék körüli formáció ma önállóan bajosan jutna be a parlamentbe, az előző elnök legnagyobb „érdeme” pedig alighanem az, hogy Gyurcsány Ferenccel szövetkezve valahogy mégis bevitte a törvényhozásba ezt a szürreális csapatot. Még azt is elintézte, hogy a számára megbízható tagok kerüljenek a frakcióba, a kapitális választási bukta után pedig az elnöki széket is meg tudta őrizni. Egy darabig.
Csakhogy Jakab Péter végül kénytelen volt lemondani, majd a frakcióvezetéstől is búcsúznia kellett. Az egykor a zsidókon és a cigányságon előszeretettel élcelődő, később krumplin meg parizeren élő, politikai ellenfeleit vállalhatatlan módon ócsároló hangembert pár hét alatt szoros szövetségesei is kiutálták. S bár ő