Helyet csinál a napfénynek

2022. augusztus 10. 20:05

Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Jász Attila költészete immár három évtizedes múltra tekint vissza. Első kötete Daidaloszi napló címmel 1992-ben jelent meg. Azon kevés kortárs magyar költők egyike, akik bátran és kompromisszumoktól mentesen vállalják művészetük spirituális irányultságát. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem válik didaktikussá és hatásvadásszá. Nem kinyilatkoztat, hanem kutat, nem homályos értelmű kijelentéseket tesz, hanem megharcol a nyelvvel, hogy közelebb jusson a megnevezhetetlenhez. Eddigi köteteiben szépen látszik ez a folyamatos belső munka, de legutóbbi könyvében, az idén megjelent, Felhőfoszlányok a hajnali fűben című verseskötetben mutatkozik meg a legszebben ez a törekvése. Ami azt jelenti, hogy ez a könyv Jász Attila eddigi életművének csúcspontja. Ebben a könyvben összegzi mindazt, amit pályakezdése óta részletekben és töredékesen volt csak képes elmondani. Sajátos munka a Felhőfoszlányok, mert éppen annyira verseskötet, mint amennyire nem az. Bizonyos értelemben inkább egy lelkigyakorlatos könyv.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés