Biden aggódhat, Trumpék egyre bizakodóbbak: november 8-án félidős kongresszusi választást tartanak az Egyesült Államokban. A Képviselőház mind a 435 helyéről, a Szenátus bő egyharmadát jelentő 35 székről, valamint az államok többségében a kormányzói mandátum sorsáról döntenek majd a választók.
Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban
A félidős választás intézménye az amerikai alkotmányos rendszer okos korrekciós mechanizmusa, amely lehetővé teszi, hogy a szavazók a négyéves elnöki ciklus felénél kifejezzék véleményüket a politikai vezetés, konkrétan az elnök teljesítményéről, és adott esetben voksaikkal befolyásolják az irányát.
Minden elnök rémálma ez a szonda,
a végrehajtó hatalom fejének tükörbe kell néznie, és mandátumának második felére gyakran szűkülő mozgásteret kap felhatalmazóitól. Jó kormányzás esetén természetesen tágulót, de ahhoz egyértelmű sikert, a mindennapokban érezhető eredményeket kell felmutatnia az első két évben.
Joe Biden az egyik legnépszerűtlenebb elnök az Egyesült Államok modern kori történelmében, tetszési indexe a mélyponton: az AP-NORC július végi felmérése szerint a megkérdezett amerikai nagykorúak 85 százaléka – köztük is a demokrata párti szavazók 78 százaléka – tartotta úgy, hogy az ország dolgai rossz irányba mennek, és csupán 14 százalékuk mondta jónak.
Ennek több oka van: a bel- és a gazdaságpolitikában az elszabaduló infláció, az abortuszról, a fegyvertartásról és a közbiztonságról szóló viták, a külpolitikában a katasztrofális afganisztáni kivonulás, a közel-keleti politika passzivitása. És legfőképp az ukrajnai konfliktusban mutatott konfrontatív álláspont, amely nagymértékben közrejátszott a háború kirobbanásában, elmérgesedésében és az annak következtében kibontakozó globális energia- és élelmezési válság elhatalmasodásában.
A második világháború óta a 2022-es év fenyeget a legnagyobb veszélyekkel: a nemzetközi jogrend összeomlásával, akár párhuzamosan több regionális háború kirobbanásával. Veszélyesek voltak a hidegháborús évek is, de a bipoláris világrend szemben álló világhatalmai közötti status quo tartható volt; a február vége óta elindult biztonságpolitikai-gazdasági folyamatok azonban egy olyan konfliktusörvényt hoztak létre, amelynek lehetséges kiterjedését és hatásait még a bennfentes döntéshozók sem tudják felmérni. Egy ilyen komplex, robbanásveszélyes helyzetben csak higgadt és bölcs, kompromisszumkész, de határozott vezetők lehetnek képesek átnavigálni a szemben álló hatalmak hajóit a fennálló vitás ügyek, feszültséggócok Szküllái és Kharübdiszei között.
Amerika szerencsés volt eddig a nagy, vészterhes korszakaiban: a második világháborúban Franklin D. Roosevelt és Harry Truman, a hidegháború mindent eldöntő fináléjában Ronald Reagan, a kelet-európai rendszerváltás idején George Bush, az Iszlám Állam fenyegetése idején Donald Trump volt az elnöke. A jelenlegi krízis idejére azonban, egy történelmi jelentőségű korban a nyilvánvalóan gyenge, bölcs politikai alkukat meghozni nem tudó Joe Bident kapta vezetőnek, aki kora, egészségi és mentális állapota miatt egyre inkább alkalmatlannak tűnik az Egyesült Államok elnöki posztjának betöltésére.
A félidős választás sorsdöntő ítélet lesz; ez Amerika nagy esélye, hogy korrekciót hajtson végre, hogy egyértelmű jelzést adjon kormányának a felelősségteljes kormányzás folytatására. A kongresszusi választáson elnököt nem válthatnak a szavazók, de a Capitolium két házában a képviselői és szenátori helyek újraosztásával, a mindenkori ellenzéki pártnak adott megnövekedett felhatalmazással
aki a törvényhozás támogatása nélkül már csak korlátozott hatalommal tudja vezetni az országot.
A képviselőházi többség elvesztése a fő szabály: ez történt Barack Obamával az első két éve után, 2010-ben, és Donald Trumppal is 2018-ban. És a statisztikák szerint a félidős választás pontosan jelzi a hangulat megváltozását, illetve azt is, hogy a kormányzó és az ellenzéki pártnak milyen esélyei lesznek két évvel később, a nagy kampányévben az elnökválasztásra ráfordulva.
2022 nyarán a helyzet az, hogy a Képviselőházban 221 széke van a Demokrata Pártnak, 208 a Republikánus Pártnak, a 100 tagú Szenátusban mandátumegyenlőség van, sok esetben az alelnök Kamala Harris szavazatával van meg a demokrata párti többség. Egy nem túl erős, illetve egy
Ha a kormányzó liberálisok elvesztik novemberben a Képviselőházat, nagy bajba kerül az elnök programja, amelyet az első két évben is rettenetesen komótosan tudott csak hozni; nehéz lesz többség nélkül megmozdítani a választójogi törvényt, új szabályozást bevezetni a klímaváltozás elleni harcban, az abortusz kérdésében, illetve a fegyvertartás ügyében.
Amerikai szakértők, ahogy más választások esetében, a félidős voksolásnál is elsősorban a billegő államokat fogják árgus szemekkel figyelni. A választói akarat módosulásai ezen államok összesített tendenciái alapján kirajzolhatják azt a változást, amely országos szinten is meghatározza majd a szavazás eredményét, és amely trendszerűen, prognózisként előremutat majd a 2024-es nagy megméretésre.
Ezek az államok most Michigan, Ohio, Pennsylvania, Észak-Karolina, Georgia, Arizona, Nevada és Florida. Többségük hagyományosan billegő állam, mások az utóbbi elnökválasztáson lettek meghatározó harcszínterek, mindenesetre a 2024-es elnökválasztáson mindenképp meghatározó jelentőségű lesz, hogy melyik párt söpri majd be az elektoraikat. Esélyes demokrata párti szenátorjelöltek indulnak négy olyan államban, ahol két éve Biden nyerni tudott: Arizonában, Georgiában, Nevadában és New Hampshire-ben,
s abban reménykednek, hogy el tudják vinni Pennsylvania, Ohio és Észak-Karolina szenátori mandátumait is. A Képviselőházban a konzervatívoknak hat-hét körzetben kell újabb képviselői helyet szerezniük, akkor fordulhat át a demokrata párti többség republikánusba.
A kongresszusi arányok mellett nagy jelentősége van annak is, hogy hány szövetségi államban lesz kormányzója a két nagy pártnak. Az 50-ből 36 államban rendeznek kormányzóválasztást is november 8-án, itt is különösen a szoros versenyt ígérő államok eredményeiből lehet majd következtetéseket megfogalmazni a nagy képre. Jelenleg 27 államnak van republikánus, 23-nak demokrata párti kormányzója.
November 8-án tartanak először voksolást a 2020-as népszámlálás alapján újraalakított választókörzet-határokkal, ennek hatásait egyelőre nehéz számszerűsíteni.
A „hadszíntereken” kívül
hiszen ők lehetnek az Egyesült Államok új vezetői a következő évtizedben.
Ilyen Stacey Abrams, Georgia demokrata párti kormányzójelöltje, Ron DeSantis, Florida republikánus kormányzója, Kari Lake, Arizona republikánus kormányzójelöltje, illetve Texas két kormányzójelöltje, a jobboldali Greg Abbott és a baloldali Beto O’Rourke.
Make Trump great again
Donald Trump a visszatérésre készül, esélyes, hogy 2024-ben újra elindul az elnökségért. Mindenképpen jó ómen számára, hogy a republikánus jelöltek előválasztásain rendre olyan jelöltek győznek, akiket előzőleg támogatásáról biztosított; legfőképpen olyan politikusokat, akik 2020-ban mellé álltak, amikor az elnökválasztás eredményének ismeretében csalást emlegetett. Azok az emberek viszont, akik akkor ellene fordultak, mára nehéz helyzetbe kerültek: tíz republikánus képviselő is arra szavazott két éve, hogy indítsanak alkotmányos felelősségre vonási eljárást az elnökkel szemben – egy részük most visszavonul a politikától, más részük pedig súlyos visszaesést tapasztal szavazói támogatottságában. Ez tehát azt mutatja, hogy a volt elnök tekintélye még egy elvesztett választás után is meghatározó a Grand Old Partyban – akit ő megtámogat, azt a párt szavazóinak jelentős része szintén támogatja.
A Republikánus Párt washingtoni intézményi funkcionáriusai a 2020-as vereség után abban reménykedtek, hogy a szervezet életében lezárul a Trump-korszak. Az adatok szerint Trump ciklusa alatt nagy részben teljesítette választási ígéreteit, Amerika gazdasága pörgött, nagyhatalmi pozíciói erősek voltak, és az elnök a belpolitika szimbolikus küzdelmeiben is rangos skalpokat tudott szerezni. Azonban arrogáns vezetői stílusával és kommunikációjával, a kormányzat és a Fehér Ház kissé kaotikus ügymenetével, majd a választási vereség el nem ismerésével olyan helyzetbe lavírozta magát, amelyet támogatói nehezen tarthatónak neveztek, ellenfelei pedig egyenesen a „politikai halott” jelzővel minősítették őt.
A négyéves ciklus eredményei, Trump határozottsága, elnöki-vezetői képességei azonban nyomot hagytak a Republikánus Párton, a volt elnök tekintélye megmaradt mind a törzsszavazói bázisban, mind a politikusi állományban. A közéleti aktivitását lejjebb kapcsoló, de a párt belső nyilvánosságából nem távozó volt elnök folyamatosan életben tartotta saját mítoszát, és két éve folyamatosan lebegteti visszatérését. Mivel nem vonult vissza, erős emberként tényező, viszonyítási pont maradt a pártban, akit gyűlölnek vagy szeretnek, de akitől mindenképp tartanak. Vagy inkább akitől mindenképpen várják a párt megmentését, újra hatalomra kerülését. Abban ugyanis a Republikánus Párt belső viszonyainak ismerői egyetértenek, hogy 2024-ig nehéz lenne felépíteni egy új konzervatív vezetőt, és ha Trump bejelentené újraindulását az elnöki székért, akkor jelenleg egyetlen republikánus politikus sem merné magát odatenni érdemi vetélytársként egy kampányra. Ha Trump indul, a többi ambiciózus vezetőjelölt csak 2028-ra pozicionálja majd magát.
***
„Szövetségesre kell találnunk egymásban” – Orbán a CPAC-en
A miniszterelnök augusztus 5-ei beszéde a Texasban megrendezett Conservative Political Action Conference (CPAC) konzervatív politikai seregszemlén az amerikai belpolitika szempontjából is jól értelmezhető volt. A magyar kabinet tizenkét év kormányzással modellt teremtett, jó példa lett arra, hogyan lehet a konzervatív elképzeléseket, értékeket a gyakorlatba átültetni úgy, hogy a kormánypárt folyamatos társadalmi támogatottságot tart fenn. A magyar politikák közül a családtámogatási rendszer, a határvédelmi megoldások vagy a munkaalapú társadalom létrehozására alkalmazott intézkedések már nyugaton is felkeltették a figyelmet, ahogy az is, miként vívja meg a kormány politikai-jogi küzdelmeit Brüsszellel az Európai Unió intézményi keretein belül. A Fidesz és a Republikánus Párt között régóta meglévő kapcsolatok az utóbbi években szorosabbra fűződtek, a Trump-évek alatt Washingtonban és Budapesten egy szemléletében, világlátásában, politikai megoldásaiban hasonló kormányzat volt hatalmon. A két vezető között is kialakult egy személyes nexus, amely az amerikai politikusnak a visszatéréséhez ad egy nemzetközi szövetségest, a magyar miniszterelnöknek pedig az európai vitáiban biztosít támogatást egy amerikai politikai nagyágyú részéről. Maga Orbán Viktor is ebbe a tágabb politikai kontextusba helyezte dallasi látogatását: mint beszédében megjegyezte, a progresszív liberálisok próbálnak éket verni e formálódó szövetség tagjai közé, mert észlelik, hogy a Republikánus Párt észrevette magyar szövetségesét. A kormányfő utalt a félidős voksolás, illetve a 2024-es elnökválasztás és az európai parlamenti választás közelségére, valamint az ezekre való felkészülés fontosságára: „vissza kell vennünk az intézményeket Washingtonban és Brüsszelben”, mert „ez a két helyszín fogja meghatározni a nyugati civilizációért vívott csata két frontját”.
A miniszterelnök jelezte az ideológiai jellegű konfliktus meglétét kormánya és a Demokrata Párt vezette washingtoni kormányzat között, felhívva a figyelmet arra, hogy az „Obama-adminisztráció megpróbált arra kényszeríteni bennünket, hogy változtassuk meg Magyarország Alaptörvényét, és töröljük ki belőle a keresztény és nemzeti értékeket”. Az ukrajnai háborút illetően pedig leszögezte: „nagy szükségünk van olyan erős vezetőkre, akik képesek arra, hogy tető alá hozzanak egy békemegállapodást”, ezért véleménye szerint most a világnak egy „erős vezetővel rendelkező erős Amerikára” van szüksége.
Nyitóképen: Donald Trump ütése a bedminsteri Trump Országos Golfklub pro-am versenyén július 28-án. Fotó: MTI / EPA / Justin Lane
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Nem akármilyen találkozó lehet kibontakozóban.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Kénytelen kiülni a Hertha péntek esti bajnokiját.
