Botok a küllők között

„Évek óta mantrázzák Brüsszelben, hogy Oroszország stratégiai célja az Európai Unió megosztása. Arról persze kevesebb szó esik, hogy az Egyesült Államok is kihasznál minden adandó alkalmat, hogy kezelhetőbbé tegye az európaiakat. Donald Trump elnöksége idején a Fehér Ház nyíltan beszélt erről a megosztó taktikáról. No meg itt van Washington angolszász szövetségese, Nagy-Britannia is, amelyet a brexitig sokan trójai falóként emlegettek, most pedig kívülről erősíti saját befolyását az Európai Unió kárára a kontinensen. Jó példa erre London szerepvállalása az Ukrajna körüli, majd belüli konfliktus alakulásában, és általában véve a britek látványos kelet-európai aktivitása is. Ám ahogy mélyültek az Európai Unió gondjai, úgy terjedt ki a bűnbakkeresés a szövetségen belüli országokra is. Elkezdődött a mutogatás azokra, akik másképp képzelnék el az unió jövőjét, vagy csak egy-egy súlyos kérdésben más nézetet képviseltek, és nem hagyták meggyőzni magukat. Így került képbe Magyarország is.

Az Európai Unió szétverésére azonban nemhogy Magyarország, de az ehhez jóval több eszközzel bíró Oroszország, sőt még az Európára igazán nyomást gyakorolni tudó angolszász hatalmak sem képesek. De még az új szuperhatalom Kína sem, amelytől szintén nem áll távol a megosztás szándéka, amit leginkább úgy ültet át a gyakorlatba, hogy külön tárgyal a kicsikkel és a nagyokkal. Sokkal inkább arról van szó, hogy bár az Európai Unió gazdasági hatalom, politikai értelemben gyenge ahhoz, hogy kivédje a külső megosztó törekvéseket. Ráadásul mivel katonai tekintetben végképp agyaglábakon áll, ki van szolgáltatva transzatlanti szövetségesének, az Egyesült Államoknak. A belső bűnbakkeresés pedig a politikai harcok, a szövetségen belül is folyó kiszorítósdi mellett mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a brüsszeli elit így szeretné elfedni a gyengeség, a széttartás, az egyre mélyülő válság igazi okait. Hiszen az Európai Unió nemcsak politikai, gazdasági, hanem szerkezeti gondokkal is küzd.”

Nyitókép: Kenzo Tribouillard/AFP