Politikai publicisztikát keresztény mázzal leönteni nem korrekt megoldás

„Völgyi András mindhárom írása és annak szerkesztői illusztrációi (Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Balog Zoltán fotói) végeredményben vallási köntösbe bújtatott politikai publicisztikák. (Ilyen állításokkal találkozunk: »az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszer elsorvasztásával«, »a leépített fékek és ellensúlyok, (…) a jogállamot is«, »diktatúrákkal kialakított szövetségek«, »elképesztő mértékű intézményesített korrupció, a teljes hatalomkoncentráció, a végletesen egyoldalú választási és médiaviszonyok, az állampárti propaganda, a leplezetlen oroszpárti külpolitika, a kormányzás látványos kudarcai a gazdaság vagy az állami ellátórendszerek területén«).

A szerzőnek természetesem joga van a politikai véleményéhez. Azonban azt keresztény mázzal (ráadásul az ájtatosság és a fanyalgás mázával) leöntve, kereszténységgel kapcsolatos írásnak feltűntetni nem korrekt megoldás. Főleg nem egy olyan kiélezett politikai szituációban mint a választási kampány légköre. Az a légkör, melynek ’társadalmi megosztottságát és lelki rombolását’ a szerző egyoldalúan a kormánypártokra tolja. Érdekes módon megfeledkezve a Tiszás szeretetország megnyilvánulásairól, a törpepártok keresztényellenességéről (gyónási titok megtámadásától a templom-ostromig) vagy a csipkejózsikás ámokfutások valódi rombolásáról. 

A cikkben megjelenik a szinodalitás cukormáza (nem derül ki, de gondolom, hogy nem a zsinat által ihletett vatikáni, hanem a kudarcos német út), a szerethető, közemberré vedlett egyházi vezetők víziója, a traumák feldolgozásában segédpszichológussá váló egyház álma, egyszóval minden, amiért a liberális sajtó jópontot szokott adni a kereszténységnek. A lényeg, hogy az a fránya igazságigény, a dogma, a tekintély és az intézmény puhuljon, váljon kicsit PC-vé.

Egyetértek Völgyi 2024-es mondatával: »azt a kort, amelyben élnünk adatik, a minket teremtő Istentől kaptuk ajándékba. Az ő szeretete tesz minket épp a jelenkor gyermekeivé.« Így van, s Ő ruház fel evilági feladattal, küldetéssel, hogy a már igen és még nem állapotában részeseivé váljunk teremtő művének és visszatükrözzünk valami töredékest az ő eljövendő országából.”

Nyitókép forrása: Nádor Koppány Zsombor Facebook-oldala

***