Újra itt a jó kis tűzijáték-demagógia

Ej, de gyorsan telik ez a fránya nyár! Mintha csak tegnap lett volna, hogy Kálmán Olga megtalálta a legdrágább balatoni lángosozót szociáldemagóg posztolás céljából, s máris július végét tapossuk! Mert ugye évről évre két rendkívül fontos nyári makrogazdasági adat van, amelyet valóban figyelemmel kísér az ország kisebb-nagyobb része, ki-ki preferenciái és szájíze szerint, s amelyekből végtére is kialakul benne a kép, miszerint pénzügyi apokalipszis vár ránk; ez nyilván nem a GDP, az államadósság, az átlagbérek vagy a jegybanki alapkamat,

Ezek lényegében be is határolják a nyári szezont, épp ideje volt már áldozni a legszebb baloldali nyáriközepi ünnepi hagyománynak is, amely a Minek Ide Tűzijáték munkacímmel szokott futni az évszak derekán.

A baloldali hagyományok már csak ilyenek, általában a „mi ne legyen, ami tradíció” köré épülnek, és előszeretettel céloznak meg olyan ünnepeket, amelyek ténylegesen a nemzeti vagy a vallási hovatartozást jelenítik meg (múlteltörlés, rabszolgahad, ismerős). Így lesz karácsonyfamentes karácsony, körmenet- és tűzijátékmentes augusztus 20., töltött káposzta tofuból és cserebogárból, és így tovább. Mert hát takarékosság kell, ilyenkor mindig az a szempont. Ellenben a melegfelvonulás rendőri biztosítására, érzékenyítő kurzusokra, BLM-szoborra, Mandela parkra és minden egyéb kutyafülére kell a pénz, és hát az ARC kiállítás sem lehet online. Elvégre vannak közös értékeink, ezek pedig Fontos Dolgok, ellentétben a Nemzeti Csinnadrattával, ahol például a jó Homonnay szerint – Isten nyugosztalja – „szoknyás férfiak szar számokat énekelve körbehurcolnak a pesti belvárosban egy mumifikált kezet, melyről csak annyi tudható biztosan, hogy a tulajdonosa azzal maszturbált, és a seggét törölte”.

hiszen az 1818 óta megtartott Szent Jobb-körmeneteket 1927 óta koronázták meg ilyen látványosságokkal, a szociáldemokraták a Népszava tanúsága szerint pedig már 1931-ben és 1937-ben is drágállották, elsegélyezték és szétosztották volna azt a néhány tízezer pengőt, amibe a Szent István napi attrakciók kerültek, és amiből éppúgy legfeljebb egy falat lángos vagy egy korty sör telt volna ki minden magyarnak, ahogy a mostani 1,3 milliárdból. Persze az ellenzéki pénznem is változik, a pengő (1926-1946) után, a rendszerváltást követően már illett lélegeztetőgépben számolni (1989-2019), mostanra ez decentralizálódott, Siófokon például gyermekétkeztetésre, Ózdon előre nem látható feladatokra tették félre a tűzijátékpénzt, az utolsó huncut fillérig mind a háromszázezer forintot, remélem, a polgármester úr ennek az összegnek a birtokában most már aztán tényleg felvirágoztatja a szebb napokat látott borsodi várost.

Akkor már Pécset szóba se hozzuk, ahol az übertakarékos városvezetés úgy hozta meg ezt az áldozatot, hogy amúgy sem szokott  augusztusi tűzijáték lenni, igazából ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy elhalasztja a város Szíriusz benépesítésére vonatkozó űrprogramját. 

Hamis dilemmának hívják ezt az érvelési hibát, és általában az „ahelyett, hogy…” mondatszerkezetre épül, gyenge is, olcsó is, átlátszó is, szerencsére (fenét) rendszeresen él vele mindkét oldal, szóval ebben legalább egyetértés van az országban.

S persze, részben igaza lehet azoknak is, akik azt mondják, rendben, legyen tűzijáték, de egy háborús válság közepette, amikor az embereket spórolásra intik, azért mégse kellene azzal dicsekedni, hogy Európa legnagyobbját rendezzük meg.

A felvetésre viszont válasz, hogy a

Magyar Turisztikai Ügynökség már jóval ezt megelőzően megrendelte a rakétákat

a rakétákat

(egyébként ugyanannyi pénzért, mint tavaly, ami az inflációt figyelembe véve inkább árulkodik visszafogottságról, mint pazarlásról), valószínűleg nem számítva arra, hogy július közepére oda jutunk, ahova.

Frissítés: a cikk megírása óta lezajlott Tusványos meg egy pride, ami időközben elvitte a hangsúlyokat, egészen szürreális jelenetekig. Mint például hozzászólók tömege részéről az „ami örök: Erdély román föld!” feliratot magasba tartó úzvölgyi román sírgyalázó náci éltetése – aztán rácsodálkozás, hogy lehet negyedszerre is kétharmad, ha ők az alternatíva. Vagy a kisantant mantramalom a részükről, miszerint a magyaroknak szóló Bálványosi Szabadegyetem maga a beavatkozás Románia érinthetetlen belügyeibe – ellenben a leplezetlenül kormányellenes, politizáló pride-demonstráció mellett kiálló 42 ország nagykövete nem az, mert... eh, hagyjuk is). 

Szóval, mennyi is lesz a sör a Szigeten, ahová úgysem megyünk?

Nyitókép: MTI / Máthé Zoltán