hiszen az 1818 óta megtartott Szent Jobb-körmeneteket 1927 óta koronázták meg ilyen látványosságokkal, a szociáldemokraták a Népszava tanúsága szerint pedig már 1931-ben és 1937-ben is drágállották, elsegélyezték és szétosztották volna azt a néhány tízezer pengőt, amibe a Szent István napi attrakciók kerültek, és amiből éppúgy legfeljebb egy falat lángos vagy egy korty sör telt volna ki minden magyarnak, ahogy a mostani 1,3 milliárdból. Persze az ellenzéki pénznem is változik, a pengő (1926-1946) után, a rendszerváltást követően már illett lélegeztetőgépben számolni (1989-2019), mostanra ez decentralizálódott, Siófokon például gyermekétkeztetésre, Ózdon előre nem látható feladatokra tették félre a tűzijátékpénzt, az utolsó huncut fillérig mind a háromszázezer forintot, remélem, a polgármester úr ennek az összegnek a birtokában most már aztán tényleg felvirágoztatja a szebb napokat látott borsodi várost.
Akkor már Pécset szóba se hozzuk, ahol az übertakarékos városvezetés úgy hozta meg ezt az áldozatot, hogy amúgy sem szokott augusztusi tűzijáték lenni, igazából ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy elhalasztja a város Szíriusz benépesítésére vonatkozó űrprogramját.
Hamis dilemmának hívják ezt az érvelési hibát, és általában az „ahelyett, hogy…” mondatszerkezetre épül, gyenge is, olcsó is, átlátszó is, szerencsére (fenét) rendszeresen él vele mindkét oldal, szóval ebben legalább egyetértés van az országban.
S persze, részben igaza lehet azoknak is, akik azt mondják, rendben, legyen tűzijáték, de egy háborús válság közepette, amikor az embereket spórolásra intik, azért mégse kellene azzal dicsekedni, hogy Európa legnagyobbját rendezzük meg.
A felvetésre viszont válasz, hogy a